Kerti konyha készülődik

Az ez évi utolsó nagy projektünkbe, egy kerti konyha elkészítésébe is belevágtunk még október végén. Ez tulajdonképpen egy tetővel ellátott szabadtéri konyha lesz grillezővel, takaréktűzhellyel, kemencével és egy füstölővel.

Reményeink szerint ezeket a malackákat már itt fogjuk tudni feldolgozni. Nekik készült a külön karám és az ól a múlt hónap végén, úgyhogy immár két hete őrizetben vannak és kapják a bőséges kukorica darát reggel és este. El is kezdtek szépen gömbölyödni.

A pincén is elkészültek az utolsó simítások, legalábbis a kőműves részéről. A támfal és a feljárat fugázása is megvan. A hétvégén pedig a kijárat szintje is elkészült, ami azért fontos, hogy méretet tudjunk venni az ajtóhoz. Ezen a héten neki is láthatunk, anyag és műhely lebeszélve. Amint zárhatóvá válik szeretnénk is feltölteni ezzel-azzal (krumpli, hagyma, sütőtök, alma). Saját termés híján sajnos vásárolt termékekkel. Na, de majd jövőre.

Amíg a kőműves fugázott a gazda ráérő idejében kiásta a kerti konyha alapját. 

Majd megkezdődhettek az alapozási munkálatok, amelyek kissé elhúzódtak, mivel a saját kis utánfutónkkal fél köbméterenként tudta hozni a sódert, meszet, cementet. Kellett fordulnia vagy ötször. Persze kihozathattuk volna fuvarossal, de egyrészt nem tudtuk pontosan megbecsülni, mennyi kell, másrészt két-háromszor többe került volna a fuvar, mint így.

Volt még elfekvőben pár darab zsaluelemünk, azokat is végre el tudtuk használni. 

Miután a gödröt beöntötte betonnal készült körbe egy fa zsaluzat, hogy a szintet ki tudja alakítani.

Elkészült a konyha alapja, már csak a kémény alapja vár egy kis betonra.

A hátsó támfalon kívül négy darab fa oszlop fogja tartani a tetőt, azoknak is készült külön alap. (Biztos, ami biztos.)

Azután jöhetett rá a szigetelés, hogy a fal ne tudja felszívni a vizet.

És mivel ezzel elkészültünk már csütörtökön, a kőműves pedig csak szombat-vasárnap tudott jönni, hát pénteken nekiláttunk a falazásnak kettecskén.

Igaz, hogy nem haladtunk olyan gyorsan ....,

.... de azért végül ennyivel előrébb voltunk, mire szombaton megérkezett a kőművesünk. Aki meg volt elégedve az eddigi munkálatokkal.

Mondanom sem kell, hogy a tempó látványosan felgyorsult, igaz, hogy olyan is ritkán fordult elő, hogy ketten is tudtunk neki segíteni.

Az első nap végére a támfal 2/3-a elkészült plusz megrakta a füstöl falának nagy részét is.

Második nap vége: áll a támfal és a füstölő, a támfal mögött megbújva pedig 1,5 méternyi kémény.

Elölnézet:

Hátulnézet:

Innen folytatjuk a hétvégén.

Feladat még: intézni a kovácsoltvas ajtókat kemencére, sparheltre, füstölőre, cserepet is kell valahonnan szereznünk. Bontottat keresünk az újrahasznosítás jegyében. (Meg persze a pénztárca kímélete is fontos.) Faanyag szerencsére van még annyi, ami a szerkezethez kell. 

Amíg a gazdi a háttérben dolgozik a malackák szorgosan készülődnek a télre és csak falnak, falatoznak.

Na, meg persze eldőlnek mint a rohadt nád, amint elkezded vakargatni a hasikójukat.

Málna megtalálta kedvenc helyét, ahol gyakran időzik. Innen ugyanis kitűnően belátja a terepet és azonnal közbe tud lépni, ha szükséges.

Hihetetlen, hogy ez a csöpp kutya mennyire intelligens és ösztönös terelő. Ha a jószág tilosba téved, elég ha csak rájuk szólunk és Málna már ugrik is és hangos csaholással terelgeti arrébb őket. Az esti beterelésről nem is szólva, ahol a renitens malacokat egyesével, a fülüknél fogva húzza a karámhoz. A kecskék terelésénél is nagy segítség. Még a hozzá képest hatalmas bakkecskével is szembeszáll. Egyszerűen imádjuk és nagyon szerencsésnek érezzük magunkat, hogy hozzánk került ez a kis csodakutya.

Egy talicska macska.

Természetesen a másik sem maradhat ki a buliból. Mindkettőnek ki kellett próbálnia ezt a szerkezetet.

A cicuskáink is tündériek. Reggelente olyan ribilliót csapnak a kajáért, hogy zeng a ház. Bár egy-egy lépésnyire beóvakodnak (annyira türelmetlenek), de amint rájuk szólunk, máris visszakoznak. Továbbra is egerésznek, bár nyilván minden fogásnak nem vagyunk szemtanúi, de a ház környékén nemigen látunk cincogikat mostanában.

Őjózsisága most már kicsit lenyugodott. Lassan vége a kecskenásznak. Most megint olyan mint a kezesbárány. Bizony előfordult, hogy megpróbált keménykedni velünk és felágaskodott ránk. De a gazdi egy pofonnal helyretette, csakhogy tudja hol a helye.

Azért, ha felágaskodik igencsak fölém magasodik.

Az éhenkórász malac képes és leenné rólam a ruhát (ha hagynám.) Pedig olyan gömböcök, hogy majdnem gurulnak.

Lola még mindig kis vadóc, bár a karámon belül már tudom simogatni, de itt kint esély nincs rá, hogy ennél közelebb menjek hozzá.

Böbe több bizalommal van irántam, ma oda is jött, amíg kint voltam náluk és hagyta, hogy megvakargassam.

Jobbra Tündér, az első számú kecskénk és az ő lánykája. Teli hassal kérődznek. Nagyon készülnek a télre, esténként az összes úgy jön be, mintha lenyeltek volna egy görögdinnyét (fejenként legalább egyet, de néha mintha kettőt is.)

Megpróbálkoztam egy videó feltöltésével is. Remélem el tudjátok indítani.