Szalmáztunk, szalmázunk és szalmázni fogunk (még egy darabig)

Bár azt ígértem, hogy majd akkor számolok be a folyamatról, ha túl leszünk rajta, de ez egyelőre a beláthatatlan jövőbe nyúlik (na jó, csak viccelek, de még pár munkaóra lesz vele). Ennek egyébként többek között a segédmunkás hiány az oka, hiszen a sok egyéb feladat mellett mi vagyunk a kőműves segédek is (égen-földön nem találni embert a környéken, aki dolgozni akarna, bár a munkanélküliek száma kiemelkedően magas ezen a kiemelten hátrányos településen).

Ugyanis azóta a kőművesünk már el kezdte a vályogtégla falazását, amihez nekünk kellett a folyamatos anyagutánpótlást (tégla, habarcs) biztosítani. Így két napunk ezzel telt el.

Na mindegy, vissza a szalmázáshoz. November végén egyszer csak neki kezdtünk ötfős csapatunkkal. Ketten tuszkolták a bálákat a faváz közeibe, a többiek meg hordták ezerrel. A hordás eredményeként kellemes istálló "fíling" alakult ki.

Először traktorral akartuk megoldani a szállítást, de időben tovább tartott, mintha egyesével hordtuk volna, végül a talicskás verziónál maradtunk (erre ráfért 3-4 db).

 Itt még a traktoros verzióval, de láthatóan szöknek a bálák.

Az első nap lényegében a méteres közök 6 bála magasságig meg voltak rakva. Ez volt egyébként a munka könnyebbik része, mivel a bálák kb. méter hosszúak. (Ezért lettek eleve úgy elhelyezve a fa tartóoszlopok, hogy minél kevesebbet kelljen a bálákat szabogatni.)

A munkamenet a következő volt: három bálát egymásra pakolsz, a készséggel kicsit rásegítesz, ha nem akarnak bemenni maguktól, emelővel lepréseled (kb. még 10 cm-t összemegy), deszkával leszorítod és lécekkel megcsavarozod, ezt ismétled még egyszer és már majdnem kész is a fal plafonig.

A "készség" munka közben. (azért nem könnyű ám emelgetni).

Három bála magasan lepréselve.

Az utolsó hézag kitöltése a szívás, mert ide általában szabni kell és úgy kell bepüfölni a már látott eszközzel. Ez iszonyatosan kiveszi az ember erejét, ezért egy nap max. 4-5 közt tudunk megcsinálni.

A nem szabályos hézagok esetében (sarkok, ablak alja, két bálasor között) az alábbi módszerek javasoltak:

Taposás

Tömködés (puszta kézzel vagy léc segítségével).

A bálák természetesen nem mindig megfelelő méretűek. Ez esetben a láncfűrész és a ”horgolótű” elengedhetetlen kellékek.

Láncfűrésszel sarok kivágása.

A ”tüvel” pedig bármilyen méreteket lehet levarrni az eredeti bálából.

Miután egy-egy falszakasz elkészült ilyen kis bolyhos hatást kelt, amit persze meg kell frizurázni, hogy a vályogfalat a faváz mellé lehessen falazni.

Itt lép be a képbe a fűkasza és ismét a láncfűrész.

Ezután már ilyen kis jólfésültek a báláink.
 

Egy kb. 16 méteres falszakasszal készültünk elő, hogy a kőműves is végre jusson valami munkához. Két nap alatt 1,5 méter magasan fel is falazta a vályogtéglát ezen a szakaszon.

A gardróbszoba félig kész fala (folyt. köv. a hétvégén).

Kívülről az ÉK-i oldal. Itt azért van még mit pótolni (a fürdőnél és házt.helyiségnél kívülről kerülnek be a bálák).

Ahhoz, hogy a NY-i oldalt be tudjuk szalmázni előbb be kellett betonozni a három félpillért, ahhoz előbb meg kellett csinálni az aljzat szigetelést, ahhoz ismét ki kellett ásni az alapig a földet. Ez már megtörtént vagy másfél hónapja, már többször  is rákészültünk a műveletre, de akkor mindig segédmunkások voltunk a kőműves mellett. Most végre ez is elkészült.
 

Tegnap volt épp nyolc hónapja, hogy kiköltöztünk. Hihetetlenül repül az idő. A zord időjárás ellenére is élvezzük a szabad életet, a természet közelségét. A szarvasok csapatostul vonulnak keresztül-kasul a birtokon. Szinte minden nap látunk egy-egy csoportot. Kis kosztosok is megjelentek (cinkék), akik a nyáron megtermelt napraforgót, amit a lakókocsi mögötti farakáson helyeztünk el, már el is fogyasztottak. Úgyhogy utánpótlást kell beszereznünk nekik. Hosszú percekig el tudjuk nézegetni őket az ablakból. A kis kecske továbbra is nevéhez illően egy kis tündér. Ha kiengedjük legelni  sajnos muszáj megkötnünk (nem azért mert elmenne, hanem mert láb alatt lenne), de hívásra odajön és engedi, hogy rátegyem a nyakörvet. Ma kecskenézőben is voltunk, hiszen már régóta keresünk mellé egy társat. Ha minden igaz, már nem sokáig lesz egyedüli.

A zöldszemű ház

Ahogy az előzőekben írtam, megjöttek a nyílászáróink. A hétvégén meg már a szalmázást is elkezdtük (erről majd később). Viszont, hogy a szalmázáshoz összeálljon minden hátra volt még egy-két programpont. Először is le kellett kezelni a faszerkezetet egy gomba és rovarmentesítő szerrel. Az interneten utána néztem, mert szerettük volna elkerülni az erős vegyszereket, és rendeltem is egy bio favédő szert. Ami érdekes, mert utána kiderült, hogy a gyártója már egy ideje kivonta a forgalomból. Amit helyette ajánlottak az ekkora mennyiségben megfizethetetlen volt számunkra, kb. fél millió forintba került volna a szer.

Közben persze tovább nyomoztam, mivel lehetne lekezelni, de egy szakértői vélemény szerint hatóanyag nélkül (értsd méreg) nem ér semmit az egész, úgyhogy  végül egy festékboltban megvettük a SZER-t és Gábor nekiállt körbepacsmagolni az egész házat. Ehhez szükséges védőeszközök: védőszemüveg, maszk, gumikesztyű. Aminek az lett az eredménye, hogy az első kilélegzés után a szemüveg bepárásodott és onnantól vakon és dühösen ecsetelte a házat. De hát mit meg nem tesz az ember, hogy a termeszek és egyéb rovarok és gombák ne zabálják fel az ember feje felől a fedelet (és az oldalakat).

A vízszigetelést is le kellett melegíteni gázpörzsölővel az aljzatra és körbe a ház oldalára, mert ugye mégsem lehet méteres lánggal dolgozni a szalmabálák közelében. Legalábbis ha az ember nem akarja, hogy közel félév munkája füstbe menjen. Hogy itt se legyen egyszerű az élet, kiderült, hogy valami gond volt a gázpalackkal. Persze ez csak azután derült ki, hogy cserélni kellett, és az újjal töredék idő alatt lemelegítette azt, amivel korábban órákig pepecselt. Mondjuk gyanús volt, hogy vörös lánggal égett, mikor ugye kékkel kellett volna és azt is alig. Na mindegy, most már ezen is túl vagyunk.

 Itt az ablakok még nem rendeltetésszerűen, de a leszigetelt padlón.

 

Így készült a lábazati vízszigetelés.

A belső ablakpárkányokat is meg kellett csinálni, hogy szintben legyen a külső téglapárkánnyal. A rést majd szalmával kell kitömni és erre jön még rá majd a belső fapárkány.

Be kellett még hordani egy köbméter kavicsot, amik a szalmabálák alá kerülnek a falba. Mindez azért, hogyha netán mégis valami nedvesség bekerülne a szalma bálák alá, akkor azok ne tudják felszívni.

A mester munka közben. Én mint tiszteletbeli asztalossegéd működtem közre. Emeltem, tartottam, adogattam (szerszám, csavar).

Kívülről így néznek ki.

Ajtótok beépítés alatt.

És a gyönyörű szép, tulipános ajtóink beépítve.

Ahogy már említettem a  szalmázást sikerült a terveknek megfelelően elkezdeni a hétvégén szülői és baráti segítséggel. Azóta ketten folytatjuk (most már  azért kicsit unjuk). Újabb beszámolóval jelentkezem, ha már túl leszünk rajta.