Kertészkedés Málnáskertben

 

Az idei kertészkedési szezon kicsit későn indult köszönhetően az időjárási körülményeknek. Még március végén is fagyok voltak, aminek következtében idén is elmarad a fosóka szüret. Megint teljes virágzatban érte a fagy a fákat. Utána meg vagy hideg volt, vagy a szél fújt, vagy éppen esett. Így végül a tavaly eltett fokhagymát leszámítva, csak húsvét után kerültek az első magok a földbe.

Most május vége felé így néz ki a kert I. szekciója, ahova legelőször veteményeztem. 

A sóska ugye évelő, ezt már április eleje óta szedhetjük, majdnem minden héten készül egy sóskamártás a hozzávaló tükörtojással.

Ebbe a részbe veteményeztem répát, hagymát felváltva, mivel ők jó szomszédjai egymásnak. Idén először ilyen szépen ki is bújtak a magok.

Jelenleg így néz ki a répasor egy részlete, látszik, hogy szép sűrű. A petrezselyem is hasonlóan kelt. Így idén először sikerült ilyen jól a gyökérzöldség vetése.

Ez a petrezselyem még tavalyi másodvetés, télen a vadak jól lelegelték, amikor nem működött a villanypásztor, viszont utána magához tért. Most már kezd magba menni, ezért azok kiszedtem. Igaz, hogy a gyökere kicsi és elfásodott, viszont rengeteg zöldet le tudtam róla szedni, ami már a fagyasztóban pihen.

Borsót is több részletben vetettem. A magok elvetése egyébként úgy történik szalmatakarásnál, hogy villával félrehúzom a szalmát egy keskeny sávban, majd kapával meghúzom a barázdát a magoknak. 

Utána visszatemetem és úgy hagyom. Nagyjából két hét után szépen ki is bújtak a borsókáim. 

Majd mikor már elég nagyok, akkor visszamegy a szalmatakarás a növények mellé. 

Krumplinál kétféle verzió is van. Az első a borsóhoz hasonló. 

Itt már a visszatakart krumpli növények. 

Most egy sor kísérleti vetést is csináltam, amit egy mélymulcsos kertészkönyv javasolt. Mégpedig úgy, hogy közvetlenül a szalma alá vetettem a föld felszínére. Megszórtam fahamuval és mindjárt visszatakartam szalmával. Pár hónap múlva kiderül, hogy be jön-e a tanács.

A kert II. szekciójából az eperágyás. Úgy néz ki, hogy idén megúsztuk a fagyot, ami tavaly május 19-én gyakorlatilag elvitte az epertermést és még sok mindent. 

Egyelőre tele van virággal és kezdenek megjelenni a bogyók is, bár még zöldek.

Itt látszanak a frissen veteményezett sorok, ide különféle babok kerültek pár napja. 

A hétvégén pedig meghoztuk a palántáimat nagy  megkönnyebbülésemre. 

Múlt hét pénteken épp családi rendezvényre voltunk hivatalosak és én egész úton azon agyaltam, mikor és honnan lesznek nekem palántáim. Itt a világtól kissé elzárt területen nem úgy van, hogy leugrom a szomszéd piacra és megveszem. Nekem meg sajnos egyelőre nincs palánta nevelésre alkalmas helyem. 

Ahogy így morfondírozok a problémán, úticélunkhoz közeledve egyszer csak meglátok egy táblát az út mellett "Palánták" és egy nyíl balra. Benézve elég szép kis standot láttam, úgyhogy nagyon megkönnyebbültem. Mivel a családi piknik előtt fodrászhoz volt időpontom, ezért csak utána tudtunk visszajönni. Közben viszont anyukámat is megkérdeztem, hogy maradt-e esetleg felesleges palántája, és szerencsére maradt, amiket pont nekem szánt. Így még jobban megkönnyebbültem, hogy akkor nem az egész tervezett mennyiséget kell megvásárolni.

Anyukámtól rengeteg kisebb nagyobb paradicsom és paprika palántát kaptunk. Ezt egészítettük ki néhány különlegesebb paradicsomfajtával, dinnyefélékkel, zellerrel és idén először próbát teszünk a batátával.

Háromszori nekifutásra sikerült a közel 80 darab különféle palántát elültetni. Próbáltam úgy elhelyezni őket, hogy jó szomszédokat kapjanak, a sikeresebb növényvédelem érdekében.  Itt például paprika, paradicsom, hagyma van egymás mellett. 

Négy darab padlizsán növényt is beszereztünk. Itt az ültetés úgy történt, hogy kis területen elhúztam a szalmát, elültettem a növényt, jól belocsoltam és mindjárt visszatakartam a növény tövét, hogy védjem a földet a kiszáradástól. 

A szépen kikelt reteksorom.

A fokhagyma időközben óriásira nőtt. 

Saláta és borsó szintén egymás jó szomszédjai.

A kert III. szekciójának nagy részébe még csak mostanában veteményeztem. Illetve a palánták egy része is ide került.

Ide került egy sor napraforgó, ami már szépen ki is bújt. 

Az uborka háló mellét természetesen uborka került, de van itt még zöldborsó, fehérrépa, burgonya, paradicsom, paprika, több fajta bab, kukorica, dinnyefélék. 

El sem tudom mondani, mennyivel könnyebb ez a fajta kertművelés, mint a takarás nélküli. Tavaly ősszel sikerült ugyanis az egész kertet viszonylag vastagon beszalmázni. A gyomok mennyisége töredéke a korábbiaknak. A gyomlálás, ami korábban hetekig tartott az egész kertben most kb. 3x20 perc alatt megvan. A gyomokat pedig könnyedén két ujjal ki lehet húzni. Locsolni sem nagyon kell, max. a friss vetést a kelésig. 

Sajnos a poloskák és a krumpli bogarak viszont már megjelentek. A jó hír viszont, hogy a Neem olajos permetezést követően a poloskák szinte teljesen eltűntek a sóskáról. Krumpli bogarat eddig kettőt találtam, pont  a másodszori permetezés közben. Most szigorúan oda fogok figyelni, hogy hetente permetezzek és majd beszámolok, hogy mi lett az eredeménye.

A tavaszi esőzések hatására a fű nagyon beindult, úgyhogy május elejére, már dzsungelszerűvé alakult a kert és környéke, végül a múlt héten sikerült a gazdának kulturált körülményeket varázsolnia. Körbe kaszálta a veteményest és a veteményes villanypásztora alatti területet.

Utakat kaszált a konyhakerthez. 

A kerti konyhához és főbb célpontokhoz a könnyebb közlekedés érdekében. 

A hatalmas mennyiségű esőt igazolja, hogy a majdani kerti tavunk csaknem megtelt vízzel. 

Hamarosan megrendelhetjük a kaszálást is, mert a legelő is durván beindult, lassan már a kecskék sem nagyon látszanak ki, nemhogy a malacok. 

Smaragdzöld tenger, amerre nézel.

A pipiházikónak már nem is látszik az alja.

A kertről és a növényekről ennyi lett volna a beszámoló. További hírek még Málnáskertből, hogy a barázdabillegető fiókáink időközben felcseperedtek és elhagyták a fészket. Ez az utolsó róluk készül kép. 

Továbbá május 17-én Sütikénk végre lebabázott és mindjárt három édes csöppséget. Okos mami volt, mert mindjárt a szuper kényelmes kutyaólat nevezte ki szülőszobának. Ha minden igaz két fiúcska és egy kislány. 

Napjában kb. ötször-hatszor kuporgok a kutyaól előtt, hogy megcsodáljam és megsimogassam a kis családot. Szerencsére nem félti a kicsiket, hagyja, hogy kivegyem őket, ilyenkor Boróka is odajön és bőszen nyalogatja a kicsiket. Már most látom, hogy ő lesz a pótanyuka, amikor esténként a mami vadászni megy. 

Ezektől a kis rózsaszín tappancsoktól pedig el lehet olvadni. 

Friss helyzetjelentés az állatudvarból

A legutóbbi állatos bejegyzés óta bizony eltelt 1,5 hónap és a 13 malacka nagy része eladó sorba került. A kisfickók ugyanis már megkezdték a gyakorlást, amint az az alábbi képen is látszik. 

Mivel az állatorvos nem kevés pénzbe kerül, meg hátha valakinek kellenek kanok, meg az a két csöpp leányka, a múlt héten csütörtökön meg is hirdettem őket. Hát annyira kellettek, hogy szombaton elvittek ötöt, vasárnap kettőt, (de vittek volna még kettőt, ha meg tudom őket fogni). Az utolsó párost végül kedd reggel vitték el, úgy, hogy vittek volna többet is, ha lett volna még eladó. 

Itt még együtt a csapat. A kiskarámba szoktattam őket, hogy könnyen meg tudjam fogni a delikvenseket. Az első pár darab még ment is könnyen, utána viszont roppant gyanakvók lettek. 

Nekünk maradt két fekete és két fehér. Viszont már a következő alomból is lefoglalóztak két kislányt. Aminek kimondottan örültem, hogy a négy vásárlóból három nagycsalád volt: 3-3 illetve 4 gyerkőccel, az utóbbiak Németországból költöztek haza egy kis faluba, ahol gazdálkodni fognak.

Pepe jókorát nőtt az utóbbi időben. Most már nem fér ki semmilyen titkos járaton, így a cicák kajája sincs veszélyben. Korábban sok esetben őrt kellett állni mellettük, mert simán rányomult az ő vacsijukra is és egy laza mozdulattal arrébb tette az összeset. 

Viszont kezd egyre szociálisabb lenni, már nem húzódozik úgy el a simogatás elől.

Sőt, hosszas próbálkozás után most már sikerült elérni, hogy az oldalára fekve hagyja magát simogatni. 

Öt percen belül kétszer is elfeküdt a kis drágám és élvezettel tűrte a vakarászást, simogatást. Sőt ma már bökdösött az orrával, ha abbahagytam a simogatást, mivel éppen négy malacka dőlt el körülöttem egy kis hasvakargatásért és még mindig csak két kezem van. 

Malac mami kezd anyahajóvá terebélyesedni, pedig még nagyjából két hónapja van hátra. 

Csendélet kecskééknél: Maja és a tavalyi gidája napfürdőzik.

A többiek is szana-széjjel vannak dőlve.

A kis Lili baba már elmúlt egy hónapos. Mókás kicsi kecske mindenre felmászik, amire csak lehetősége van. Itt épp a talicska akadt az útjába, de nem ritkán az elfekvő malacok hátán ugrándozik. 

Mamája mellett pihengetve.

Tündérkém, aki tavaszi betegsége folytán félig megkopaszodott, ismét szép bundát növesztett. Most már kezd visszatérni egykori szépsége. Nagyon féltünk, hogy elveszítjük, de szerencsére sikerült kikúrálnunk.

Helyette viszont Bendegúzért aggódhatunk most már lassan egy hónapja. Április közepén vettük észre, hogy eléggé lefogyott. A nagy bundája miatt, roppant csalóka, mert ránézésre nem tűnik soványnak, csak ha megtapogatja az ember. Akkor éreztük, hogy kint az összes bordája és a gerince is penge. Ekkor kapott egy gyomorféreg elleni gyógyszert, majd később bélférgek ellen is kapott szurit, meg vitamininjekciót. Most pedig csak imádkozhatunk, hogy összeszedje magát. 

Itt is olyan bágyatagon álldogál, bár azért jön-megy a többiekkel és eszik mindenfélét. Tegnap is egy kis sóskával kedveskedtem (annyi van már a kertben, hogy nem győzzük enni), na erre nagyon rávetette magát. Reggelente meg már jelentkezik a fejőállásnál, mert miközben fejek ő is kap egy kis vitaminnal dúsított darát, amit szépen fel is nyalogat.

Kancsika egymaga bitorolja a kis karámot, mióta Bendegúzt elüldözte maga mellől. Azért, ahogy az alábbi képen látszik, időnként a legkisebbek közül akad látogatója. Ezek a kicsikék még átférnek az ilyen-olyan réseken.

Nagyon reméljük, hogy valamikor a nyár folyamán, ha a kecskék leköltöznek az istállóba, végre átköltözhet a nagy helyre.

Láthatatlan kis lakótársai viszont akadnak. Az ő karámjánál elhelyezett dobozba, amely a villanypásztor készüléket rejti, beköltözött ugyanis egy barázdabillegető pár. Sőt már családot is alapítottak. Az első kép a picikről: csak egy kis gombolyag és a nagy csőr látszik belőlük.

Azóta már nagyot nőttek, időközben kiderült, hogy hatan vannak és már szépen tollasodnak. Ha meglátnak gyakran tátogni kezdenek, azt hiszik, mama vagy papa jött meg az eleséggel.

Soha még ilyen gyönyörű nem volt a legelőnk, nyilván a sok téli és tavaszi csapadék megtette a hatását. De ennyi virágot, mint idén még sohasem láttunk. Az állatok nagy élvezettel vetik bele magukat és csak úgy habzsolják a mindenféle zöldeket.

A kisebbek bizony néhol alig látszanak ki belőle. Lilike kecskebarátok híján a malacokkal bandázik.

Együtt járják a birtokot keresztbe-kasba.

Málna múlt héten átesett a tavaszi fodrászoláson és fürdetésen. Próbáltam minél kevésbé megkopasztani, de már olyan gyapjas volt, mint egy barika és miután a patakban is megfürdött, hát bizony a szaga sem volt kellemes. Most isteni Head&Shoulders illata van, mivel jobb híján a saját hajsamponommal fürdettem meg. 

Ma Boróka is átesett a tavaszi fürdésen. Egészen jól viselte, mert bár a nyilt vizet - pocsolyát, patakot, mocsarat - imádja, azért a zuhany alatt nem érezte olyan jól magát. 

Hétvégén a kutyaólakat is kitakarítottam, a derékaljaikat is kimostam. Így a tavaszi nagytakarítás az állatok körül befejeződött.

Sütike egyelőre még egyben, bár már úgy néz ki, mint aki lenyelt egy teniszlabdát. Szerintem jövő hétre meglesznek a kicsikéi. 

Bár D'Artagnan még mindig nem adta fel az udvarlást, annak ellenére, hogy a mennyasszony igencsak gömbölyödik.

Mikike továbbra is minden reggel megjelenik a hálószoba ablakban és bebocsátás után hosszas hízelkedésbe kezd, ami mindig mosolyt csal az arcunkra. Imádnivaló kis befogadott cicánk. 

Az újonnan érkezett kétlábú csapat teljes létszámban, amint az zöldben kutakodnak. Úgy tűnik elég jól összeszoktak a nagyokkal, akik az elején még oda-oda csíptek a piciknek. 

Ennyi lett volna az állatos beszámoló. Szorítsatok Bendegúzért, nagyon szeretnénk, ha még sokáig velünk maradna.