Friss helyzetjelentés az állatudvarból

A legutóbbi állatos bejegyzés óta bizony eltelt 1,5 hónap és a 13 malacka nagy része eladó sorba került. A kisfickók ugyanis már megkezdték a gyakorlást, amint az az alábbi képen is látszik. 

Mivel az állatorvos nem kevés pénzbe kerül, meg hátha valakinek kellenek kanok, meg az a két csöpp leányka, a múlt héten csütörtökön meg is hirdettem őket. Hát annyira kellettek, hogy szombaton elvittek ötöt, vasárnap kettőt, (de vittek volna még kettőt, ha meg tudom őket fogni). Az utolsó párost végül kedd reggel vitték el, úgy, hogy vittek volna többet is, ha lett volna még eladó. 

Itt még együtt a csapat. A kiskarámba szoktattam őket, hogy könnyen meg tudjam fogni a delikvenseket. Az első pár darab még ment is könnyen, utána viszont roppant gyanakvók lettek. 

Nekünk maradt két fekete és két fehér. Viszont már a következő alomból is lefoglalóztak két kislányt. Aminek kimondottan örültem, hogy a négy vásárlóból három nagycsalád volt: 3-3 illetve 4 gyerkőccel, az utóbbiak Németországból költöztek haza egy kis faluba, ahol gazdálkodni fognak.

Pepe jókorát nőtt az utóbbi időben. Most már nem fér ki semmilyen titkos járaton, így a cicák kajája sincs veszélyben. Korábban sok esetben őrt kellett állni mellettük, mert simán rányomult az ő vacsijukra is és egy laza mozdulattal arrébb tette az összeset. 

Viszont kezd egyre szociálisabb lenni, már nem húzódozik úgy el a simogatás elől.

Sőt, hosszas próbálkozás után most már sikerült elérni, hogy az oldalára fekve hagyja magát simogatni. 

Öt percen belül kétszer is elfeküdt a kis drágám és élvezettel tűrte a vakarászást, simogatást. Sőt ma már bökdösött az orrával, ha abbahagytam a simogatást, mivel éppen négy malacka dőlt el körülöttem egy kis hasvakargatásért és még mindig csak két kezem van. 

Malac mami kezd anyahajóvá terebélyesedni, pedig még nagyjából két hónapja van hátra. 

Csendélet kecskééknél: Maja és a tavalyi gidája napfürdőzik.

A többiek is szana-széjjel vannak dőlve.

A kis Lili baba már elmúlt egy hónapos. Mókás kicsi kecske mindenre felmászik, amire csak lehetősége van. Itt épp a talicska akadt az útjába, de nem ritkán az elfekvő malacok hátán ugrándozik. 

Mamája mellett pihengetve.

Tündérkém, aki tavaszi betegsége folytán félig megkopaszodott, ismét szép bundát növesztett. Most már kezd visszatérni egykori szépsége. Nagyon féltünk, hogy elveszítjük, de szerencsére sikerült kikúrálnunk.

Helyette viszont Bendegúzért aggódhatunk most már lassan egy hónapja. Április közepén vettük észre, hogy eléggé lefogyott. A nagy bundája miatt, roppant csalóka, mert ránézésre nem tűnik soványnak, csak ha megtapogatja az ember. Akkor éreztük, hogy kint az összes bordája és a gerince is penge. Ekkor kapott egy gyomorféreg elleni gyógyszert, majd később bélférgek ellen is kapott szurit, meg vitamininjekciót. Most pedig csak imádkozhatunk, hogy összeszedje magát. 

Itt is olyan bágyatagon álldogál, bár azért jön-megy a többiekkel és eszik mindenfélét. Tegnap is egy kis sóskával kedveskedtem (annyi van már a kertben, hogy nem győzzük enni), na erre nagyon rávetette magát. Reggelente meg már jelentkezik a fejőállásnál, mert miközben fejek ő is kap egy kis vitaminnal dúsított darát, amit szépen fel is nyalogat.

Kancsika egymaga bitorolja a kis karámot, mióta Bendegúzt elüldözte maga mellől. Azért, ahogy az alábbi képen látszik, időnként a legkisebbek közül akad látogatója. Ezek a kicsikék még átférnek az ilyen-olyan réseken.

Nagyon reméljük, hogy valamikor a nyár folyamán, ha a kecskék leköltöznek az istállóba, végre átköltözhet a nagy helyre.

Láthatatlan kis lakótársai viszont akadnak. Az ő karámjánál elhelyezett dobozba, amely a villanypásztor készüléket rejti, beköltözött ugyanis egy barázdabillegető pár. Sőt már családot is alapítottak. Az első kép a picikről: csak egy kis gombolyag és a nagy csőr látszik belőlük.

Azóta már nagyot nőttek, időközben kiderült, hogy hatan vannak és már szépen tollasodnak. Ha meglátnak gyakran tátogni kezdenek, azt hiszik, mama vagy papa jött meg az eleséggel.

Soha még ilyen gyönyörű nem volt a legelőnk, nyilván a sok téli és tavaszi csapadék megtette a hatását. De ennyi virágot, mint idén még sohasem láttunk. Az állatok nagy élvezettel vetik bele magukat és csak úgy habzsolják a mindenféle zöldeket.

A kisebbek bizony néhol alig látszanak ki belőle. Lilike kecskebarátok híján a malacokkal bandázik.

Együtt járják a birtokot keresztbe-kasba.

Málna múlt héten átesett a tavaszi fodrászoláson és fürdetésen. Próbáltam minél kevésbé megkopasztani, de már olyan gyapjas volt, mint egy barika és miután a patakban is megfürdött, hát bizony a szaga sem volt kellemes. Most isteni Head&Shoulders illata van, mivel jobb híján a saját hajsamponommal fürdettem meg. 

Ma Boróka is átesett a tavaszi fürdésen. Egészen jól viselte, mert bár a nyilt vizet - pocsolyát, patakot, mocsarat - imádja, azért a zuhany alatt nem érezte olyan jól magát. 

Hétvégén a kutyaólakat is kitakarítottam, a derékaljaikat is kimostam. Így a tavaszi nagytakarítás az állatok körül befejeződött.

Sütike egyelőre még egyben, bár már úgy néz ki, mint aki lenyelt egy teniszlabdát. Szerintem jövő hétre meglesznek a kicsikéi. 

Bár D'Artagnan még mindig nem adta fel az udvarlást, annak ellenére, hogy a mennyasszony igencsak gömbölyödik.

Mikike továbbra is minden reggel megjelenik a hálószoba ablakban és bebocsátás után hosszas hízelkedésbe kezd, ami mindig mosolyt csal az arcunkra. Imádnivaló kis befogadott cicánk. 

Az újonnan érkezett kétlábú csapat teljes létszámban, amint az zöldben kutakodnak. Úgy tűnik elég jól összeszoktak a nagyokkal, akik az elején még oda-oda csíptek a piciknek. 

Ennyi lett volna az állatos beszámoló. Szorítsatok Bendegúzért, nagyon szeretnénk, ha még sokáig velünk maradna.