Októberi szösszenetek

 

Október hónapban a röpde megépítésén kívül nagyon látványos dolgok nem történtek nálunk, de azért eseménytelenül sem telt a hónap. Azt már említettem, hogy a fiúk egyik nap villanyt szereltek, azt viszont nem, hogy mi közben Emesével levágtuk a 4 db felesleges kakasunkat. Mondjuk én inkább asszisztáltam, az érdemi munkát Emese végezte. 

Így most kicsit nyugodtabb a helyzet a baromfiudvarban, most már csak egy kakas van a tyúkocskák között. Rossz hír sajnos, hogy a szeptemberben beszerzett 10 fős állományból mindösszesen 4 maradt meg mára és sajnos az egyik legszebb tyúkunk is kimúlt egyik óráról a másikra. Délután kettőkor még semmi nyoma sem volt, hogy bármi baja lenne, ötkor meg már megmerevedve találtam meg.

Hiába baromfi fronton továbbra sincs szerencsénk. Most már nincs jobb ötletünk, mint hogy ellenállóbb ősi fajtákat kell beszereznünk valami biztos forrásból. 

Amíg emberem odavolt Európa útjain én neki álltam a kert rendbetételének. Ott volt ugye a rengeteg karó és a hatalmasra nőtt bársonyvirág "bokrok", amiből volt vagy 100 darab. Szakaszosan haladtam a kertben. Itt a felső részt már megtisztítottam minden nem odavaló dologtól és a gyomokat is kihúzgáltam.

Az alsó rész így nézett ki, mielőtt neki láttam volna a rendbe tételnek.

Az alsó rész egyik fele megtisztítva. Mondjuk a virágokkal megküzdöttem, mert némelyiknek akkora gyökere volt és a föld annyira száraz volt, hogy csak ásó segítségével tudtam kifordítani. Ahol szét van húzva a szalma ott lapulnak a jövő évi fokhagymának való dugványok. Az első két sor ültetésénél még annyira száraz volt a föld, hogy meg kellett locsolni, azóta szerencsére bőségesen hullott az égi áldás.

Itt pedig már a másik fele is készen van. Itt bent van még két sor répa, amit azért most kicsit megritkítottam, mert túl sűrűn voltak. Főként a nagyobbakat próbáltam kiszedni, hogy azok ne öregedjenek tovább, a kisebbek meg jobban elvannak itt a földben, mint bárhol máshol.

Két ilyen talicskányi mennyiséget hordtam le a pincébe. Azért ebből kitelik néhány húsleves, meg egyéb étel. Múlt héten készült is belőle répafőzelék (az egyik kedvenc főzelékfélénk) és egy nagyon finom répatorta.

A sóskát is betakarítottam még egyszer, bár ha ilyen melegek lesznek, lehet, hogy két hét múlva megint szedhetek belőle. 

Persze ezzel még nem fejeződtek be az őszi munkálatok a kertben. Az így megtisztított területre rá kell még hordani a trágyát, majd betakarni szalmával. Ehhez viszont előbb össze kell rakni a traktort, ami talán a héten megtörténik. Legalábbis a fiúk most egyeztettek időpontot.

A továbbra is rendetlenkedő bojlert ma szétkapta az emberem, bár vízkő nem nagyon volt benne, leginkább csak iszap,  azért szépen kitakarította.  Kisebbfajta kutatómunka után az maradt, hogy a fűtőszálat ki kell cserélni, meg még egy-két kisebb alkatrészt (tömítések, vezetékek). Holnap beszerezzük az alkatrészeket és remélhetőleg szerdára lesz megint jó bojlerünk. Addig meg marad a sparherden melegített víz. 

Kancsikánk izgalmas időszakon van túl, október 20-án itt volt nála egy hölgyemény a szomszéd faluból. Szerencsére nem vallottunk szégyent vele, 1,5 órán keresztül le sem  szállt a mennyasszonyról, reméljük az eredmény sem marad el. Pár napra rá viszont, múlt hét kedden voltam olyan ügyetlen és nem fordítottam rá a zárat a karám kapujára és mire odanéztem már karámon kívül volt. 

Mivel épp reggeli után volt, tudtam, hogy kajával most vissza nem csalom, csak reménykedni tudtam, hogy estére szépen hazajön. Hát nem jött, sőt másnap reggelre sem. Még harmadnap reggel sem volt meg, pedig hajnalban kimentem, hátha megjött az éjszaka és nehogy világosodáskor megint meglépjen.

Azt tudtam, hogy őt ember meg nem fogja, szerencsére vadászszezon sincs, hogy esetleg vadkannak nézik és lelövik. A legnagyobb veszély ilyenkor, hogy vadkanokkal verekszik össze, amire sajnos már volt precedens és esetleg súlyosan megsebesül. 

Csütörtök délután éppen kint voltam, a pipiknek vittem enni és inni. Mikor a kutyák nagy csaholásba kezdtek az éger erdő irányába, ahogy odanéztem már meg is láttam a hátát. Csitítottam gyorsan a kutyákat, nehogy visszakergessék az erdőbe. Hoztam mindjárt kis magokat, hogy azt csörgetve becsaljam a helyére, de szerintem ha nem lett volna nálam semmi, vagy nem vagyok ott, akkor is szépen be ment volna a helyére. Úgy ki volt fáradva, hogy egész délután aludt. Ki tudja, mekkora területet járt be 2,5 nap alatt.

Itt már újra itthon. Nagyon szerelmes most is, folyamatosan bontja a karámot, ahogy az a képen is látszik. Nem győzzük erősíteni, nehogy átmenjen a lányokhoz. 

Olyan agyarai vannak, hogy a betonhoz való vashálót szedi szét a hegesztésnél. 

Nagyon megkönnyebbültem, mert hát én voltam figyelmetlen. Ő pedig az egyik legkedvesebb állatunk, Tündérke után ő van nálunk legrégebb óta. Végtelenül szelíd és persze nagyon jó apuka is. 

A kecskék időközben szépen belakták az új helyüket. Itt ketten éppen pihengetnek az egyik boxban. 

Itt pedig Gáborka látható, aki Majácska tavalyi egyik fiacskája, akit Emesééknek adtunk Bendegúzért viszonzásul. Most viszont szükségünk volt egy bakkecskére a jövő évi tejellátás biztosítása érdekében. Nyilván Maja vonatkozásában nem ideális, viszont Morzsika, akivel először kísérleteztünk sajnos lebetegedett és nem tudta ellátni feladatait, így jött a képbe Gáborka.

Na, őt aztán nem kellett félteni. Első körben felhoztuk ide a ház mellé, hogy először két anyával, majd kicsit később a másik két anyával párosodjon. Az volt a cél, hogy kicsit eltoljuk az elléseket. Két napig rendben is volt minden. Harmadnap azonban őkelme meglépett a villanypásztoron keresztül és este már az új kecske szálláson találtuk meg a villanypásztoron belül, amit el is szakított.

Ekkor gondoltuk, hogy jó, akkor a két kecskelányt, akiket nem akartunk szaporítani, felhozzuk a két anyához. De este, amikor mentünk etetni a fenti lányok, akiket kiengedtünk villanypásztoron kívül legelni már lent voltak az istállónál, Gáborka meg velük együtt kívül a karámon.

Na, ekkor adtuk fel a születésszabályozási terveinket a kecskék vonatkozásában. Akkor minden lány befelé azután csináljatok, amit akartok. Hogy jövőre itt milyen kecskeszaporulat lesz, abba bele sem merek gondolni. 

Úgyhogy azóta együtt az egész kecskenyáj. Valószínűleg minden kecskeanyuka várandós már, mert a fiú mostanában semmilyen érdeklődést nem mutat irányukba. Ha elvégezte a bak a dolgát, utána már békén hagyja őket. 

A csapat másik fele, előtérben a Kistehénnek nevezett bakocska.

Akiről, ha nem tudnám, hogy fiú, azt hinném, hogy várandós, akkora a pockja. 

Hiába, no jól vannak tartva a drágáim. Annyi a széna, hogy fürödhetnének is benne. 

A malacnépséggel is meggyűlt a bajunk mostanság, ugyanis nem elég nekik a rendelkezésre álló 18 hektár legelészésre, turkálásra. Most már többször jelezték, hogy a malacaink egy részét birtokon kívül látták. Legutóbb pénteken riasztottak. Ki is mentem a kutyákkal együtt nagy nehezen sikerült irányba állítani őket és megindultak a birtok felé. Nekem persze nagyot kellett kerülnöm, mert én nem tudtam légvonalban közlekedni, mint ők, mert a ház és köztem volt a mocsaras területünk. 

Nagy mázlim volt, mert épphogy visszaértem, leszakadt az ég. Megérkezett a pénteki nagy zivatar, ami sok helyen okozott gondot az országban. Na azóta a malacok is szobafogságban vannak.  

Itt még szabadlábon október elején,  a lánycsapat a ház közelében legelészik. 

A picik persze azóta is kijárnak. Egyszerűen kibújnak a kapu alatt. Viszont a nagyok nélkül ők nem mennek messzire, leginkább itt a ház körül sertepertélnek. 

Ez a kis fehér a leghuncutabb és a legkövérebb az összes közül. Ő volt az, aki ivartalanítás után meglépett a karanténból, ő kezdett először rájárni az apja kajájára, ebből kifolyólag mindig ő a legducibb.

Az idei hízók első csapata. 

Talán sosem voltak még ilyen szépek, hiába a moslékos táplálékkiegészítő megtette a hatását. 

A csapat többi tagja szépen felsorakozott a fényképezkedéshez. Ők is nagyon szépen néznek ki. A márciusi kicsi anyák és a nagy koca is szépen összeszedte magát az ellés után. A jobboldali fehér csapat a kocák csapata.

Málnuska igencsak elbozontosodott, így október elején sor került a fodrászolásra.

Esedékes lenne egy fürdés is, hamarosan arra is sort kerítünk. Itt már majdnem egy hónappal a nyírás után, de azért látszik a különbség.

Most búcsúzom, legközelebb az idei első disznóvágás után jelentkezem, ami a hétvégén esedékes. 

Baromfi röpde 2.0

 

Októberben újra neki futottunk a röpde megépítésének. Emlékeztetőül szeptemberben azért nem tudtuk megcsinálni, mert a 7x8 méteresnek rendelt háló helyett 15x4,5 métereset kaptunk. És ezzel ugrott az a koncepció, hogy cirkussátor-szerűen készítjük el. Azaz középen egy magas oszlop, a sarkokon pedig egy-egy alacsonyabb.

Ehhez a hálóhoz teljesen új tervet kellett készíteni, kellett még néhány oszlop is és azt terveztük, hogy a középső oszlopsort összekötjük lécekkel, hogy a két háló azon tudjon találkozni. Azután persze munka közben tovább módosultak a tervek. Ami szerint első nap lefúrjuk az oszlopokat (max 1,5 óra), megcsináljuk az összekötéseket és felrakjuk a hálót (ami megvan 1 -1,5 óra alatt).

Ez a terv az első negyedórában borult is. Én vállaltam az állatok etetését, úgy volt, hogy addig emberem a lyukfúróval kifurkálja a lyukakat és beállítja az oszlopokat. Etetés közben hallom, hogy csak nem akar beindulni a fúró, csak rángatja-rángatja. 

Majd egy órát szenvedett vele, mire észrevette, hogy a benzinpumpa szivató gumija, egy olyan kis gumi bisz-basz kirepedt és fals levegőt szív a motor, ezért nem akar beindulni. Na, mi legyen? Üljön kocsiba és menjen a legközelebbi városba, hogy vegyen újat vagy rakja át a fűkaszából. Végül ez utóbbi mellett döntött, talán így gyorsabb volt. 

(Csak zárójelben: végül elment venni egy olyan kis gumi bisz-baszt a Stihl fűkaszánkba. Akart vinni magával 1.500 Ft-ot, hogy az biztosan elég lesz. Mondom, azért vidd csak a bankkártyát is. Nehogy 1.600 legyen és akkor nem tudod kifizetni, mert én már semmin sem lepődőm meg. Végül a kártyára nem volt szükség. 1.400 Ft-ból meg is állt a dolog. Csak kíváncsiságból mondtam, mérjük már meg, mégis mennyire jön ki kilója  a guminak. Sajtkészítés miatt van olyan  gramm mérlegem, ami két tizedesig mér. Milyen szerencse ugyanis a kis gumi bisz-basz 0,72 gramm súlyú. Tehát még egy gramm sincs. Szépen visszaosztod, kiszorzod és mindjárt kijön, hogy a potom 1.944.444 Ft-ba kerül kilója a gumi alkatrésznek, amiből ezret fos ki a gép 10 perc alatt. Jó persze kell csomagolni, meg szállítani, meg a gépet is kezeli valaki, na de majd kétmillió forint. Az azért vicckategória. De tudják, hogy enélkül nem működik a gép, ezt te nem tudod megcsinálni, sem mással helyettesíteni. Tehát megtehetik, hogy nagyjából annyiért adják, amennyiért akarják.)

Ezek után persze pikk-pakk ment a 11 lyuk kifúrása. Mire észbe kaptam már be is állította az oszlopokat, utána jöttem én és szépen betemettem a lyukakat. Ezután jöhetett az összekötő elemek leszabása, gömbölyítése (hogy a háló ne szakadjon el). Ez alatt én elkészíthettem az ebédet. 

Délután neki álltunk az összekötő elemek felrakásának és mire végeztünk, véget is ért a nap. A háló felrakásba már bele sem kezdtünk. 

Sebaj, gondoltuk.  A hálót felrakjuk max. két óra alatt és utána még lesz idő a villanypásztor kifeszítésére és beüzemelésére. Délután már jöhetnek is ki a pipik az új röpdébe.

Hát, ahogy az Móricka elképzeli. Hiába mértük le a hálót és alakítottuk úgy az oszlopok elhelyezését, akkor is kicsi lett. 

Szépen végig fektettük a leendő helye mellett, majd középről indulva elkezdte megtűzni és kb. 1,5 méterrel a vége előtt elfogyott. Pedig eredetileg a végeken még le is kellett volna lógnia. Hosszra tehát rövid lett. 

De a másik oldalon sem jártunk jobban, ott meg annyira belógott az oszlopok között, hogy kénytelenek voltunk oda is összekötő elemeket készíteni. Tehát az eredeti pár oszlopos verzióból lett egy komplett fa vázszerkezet építve. Nyilván ez sokkal több időt vett igénybe, mint eredetileg terveztük. 

Végre fent a háló az egész röpde felett. De a villanypásztor kifeszítése már nem fért bele a második napba. 

Harmadik nap azért kifeszítettük a  villanypásztort, csak  beüzemelve nem lett.

De azért a pipiket már kimertük engedni. 

Boldogan vették birtokba a viszonylag nagy füves területet, ahol azóta is vígan kapirgálnak nap mint nap. 

Apró kis szépséghibája a dolognak, hogy mivel az egyik oldalon annyira rövid lett, ott a korábban leszedett Raschel hálóval pótoltuk a hiányosságot. Átlapoltuk a hálókat és bálakötöző madzaggal egymáshoz rögzítettük. 

Azóta immár több, mint két hete jól szuperál. Ragadozó nem tett kárt az állományban. 

Amúgy az utóbbi időben kicsit ránk jár a rúd, ami az elromlott eszközök szokatlan nagy számában nyilvánult meg. Ott volt ugye mindjárt a lyukfúró. De ezen kívül a komplett elektromos hálózatunkkal gond volt. Folyton elment az egyik fázis, azután már nem is akart visszajönni.

Ráadásul arról ment a házi vízmű, a bojler, a fagyasztó. Úgy kellett elutaznunk jól megérdemelt őszölésünkre 6 napra, hogy a zuhanyablakon volt beengedve egy hosszabbító, ami egy másik hosszabbítóba dugva üzemeltette a ház vízművet és így tudtuk a fagyasztót is hidegen tartani.

Ha ez nem lett volna elég, akkor bojlerünk meg állandóan lekapcsolt, a számítógép monitorja folyton elsötétült, a moslékhordó kiskocsi kereke egyszeri defektjavítás után is állandóan leeresztett, a leszabó fűrész kábelhiba miatt szorult szerelésre.

A végén már úgy éreztük, hogy minden összeesküszik ellenünk. Szerencsére Laci a szomszédból ért a villanyszereléshez és kimérték a villanyóránál, hogy mi a hiba és kiderült, hogy a "kedves" villanyszerelő "szakember" úr nem rögzítette megfelelően a vezetékeket, amik így kilazulva összeértek, minek következtében gyakorlatilag két biztosítékunk szétolvadt a villanyórában. Ez a probléma legalább megoldódott. Van viszont pár, amivel továbbra is küzdünk, de majd csak túl leszünk rajta. 

Most már kicsit optimistábban látom a helyzetünket. Pár héttel ezelőtt, azért mindketten eléggé a padlón voltunk. Mert mikor már lassan a két kezed nem elég, hogy megszámold mi mindened romlott el nagyjából egyszerre és amikor megjavítod egyiket-másikat és még mindig nem jó, az azért igencsak hatással van a kedélyállapotodra. Legalábbis a bojler és a kiskocsi esetében ez van,  az utóbbi  már háromszor lett hegesztve, hogy ne hulljon atomjaira, a kereke pedig már kétszer javítva és még mindig leereszt. A bojlerben pedig hőszabályozó lett cserélve, de 45 fokosnál melegebb vizet nem tud csinálni, mert akkor levált a szabályozó. Tehát valahol máshol kell keresnünk a hibát. 

De mindegy, legalább a röpde elkészült. Ennek örüljünk!

Kicsi "hangya" készül a télre

 

Az  a helyzet, hogy ennek a bejegyzésnek már több, mint egy hónapja neki álltam, de azután olyan turbulensen alakultak az események, hogy a végül csak most tudtam leülni a gép elé, hogy formába öntsem. A "turbulens eseményekről" talán majd a következő bejegyzésben, de most lássuk is a lényeget, azaz, hogyan készülök én, a kicsi hangya a télre.

Hát például gyűjtögetek és szárítok mindenféle gyógyteának valót. Itt például akácvirág szárad, ami megfázásos tünetek esetén hatásos, de csak úgy iszogatni is jó.

Emitt meg bodzavirág száradgat. De ezen kívül van még hársfavirág, citromfű, menta, zsálya és még sok egyéb a tarsolyomban, ha szükség van rá. Bár mi minden különösebb ok nélkül is megiszunk általában egy-két bögre gyógyteát naponta az őszi-téli szezonban.

Idén sajnos nem nagyon dicsekedhetek őrületes mennyiségű lekvár befőzéssel. Mint ismeretes a mi környékünkön szinte minden elfagyott március végén, április elején. Úgyhogy idén elmaradt a kajszi és a szilva befőzés. Amit viszont sikerült, azt is anyukámnak köszönhetem. Az ő jóvoltából jutott pár kiló eper, amiből eperdzsem és egy kis szörp készült.

Szintén neki köszönhettem az egyik kedvenc dszemem alapanyagát: a fügét. Még a nyáron kaptam egy nagyjából két kilót. 

Itt már megtisztítva, összeaprítva, rajta a cukor és a fűszerek köztük szép adag citromhéj.

Itt pedig a végeredmény. Kilenc apró üveg nyári íz eltéve. Amúgy a füge lekvár nagyon finom a vajas kalácsra, de a hájas sütiben sem vall szégyent, sőt még sajtokhoz is isteni.

Hála a Mecsek vidéki mediterrán klímának a fügebokor ősszel is termett egy szép adagot. Ebből megint jutott nekem is. Épp a napokban sikerült befőznöm még egy adag finomságot. Ezúttal 14 üveggel gyarapodott a készletünk. 

Július végén betakarítottam a fokhagyma termést. Mondjuk a mennyiség elmaradt a kívánatostól. A gumók fele nagyjából eltűnt (igaz, hogy télen volt egy kis vadjárás a kertben és akkor a fokhagymákat is megrágogatta valaki), viszont ami megmaradt, az végre elérte egy normális fokhagyma gumó méretét, amiben normális méretű gerezdek vannak, nem csak olyan mikroszkópikusak. Két szép fonatot sikerült készíteni sógornőm segítségével, amit utána fellógattam a padlásra. Az egyik fonat lassan elfogy, talán még egy pár hónapig kitart az idei termés.

Viszont már beszereztem a jövő évi adagot, hamarosan neki állhatok elbújtatni őket a földbe, csak már jönne valami normális eső, mert nálunk megint porzik minden.

A hagymatermésre viszont nem lehet panaszunk. Tavaly is szép volt a mennyiség, csak mivel túl öntöztük őket, egy csomó belülről kezdett le rothadni. Most viszont ennek semmi nyoma. Kiszedéskor még négy láda kellett az összes termésnek.

Nyár végén (úgy hogy közben használtunk belőle bőven) végül a szártól megtisztítva nagyjából méret szerint rendezve három ládányi kerül fel a padlásra. Ez a mennyiség viszont szerintem kitart a következő szezonig.

Szintén nincs ok panaszra az uborka, zöldbab, cukkini valamint a képen nem szereplő sóska frontján.

Cukkinit nyilván ettünk frissen is, de panírozott formába került egy tisztességes adag a fagyasztóba a kecsketúróból készült túrógombócok mellé. 

Cukkinit reszelve is raktam el jócskán, ami jó tökfőzeléknek, cukkinifasírtnak. Uborkából is került jó néhány csomag a fagyasztóba szeletelt formában, amiből télen is kitűnő uborkasalátát tudok készíteni. 

Ezenkívül került még a fagyasztóba zöldhüvelyű zöldbab, zöldborsó igen tisztességes mennyiségben és némi csemege kukorica is. 

Idén a padlizsán termelés is olyan szépen alakult, hogy valami tartósítási formát is ki kellett találni. Kipróbáltuk rántottan és mivel finom volt, hát ebből is került jó pár karika a fagyasztóba. 

Ezenkívül készítettem egy paradicsomos-padlizsános ragut is, amit szintén automatában tartósítottam. Ezt penne tésztával szoktuk enni, sajttal jól megszórva. 

Sóskából két hetente akkora adagot tudtam betakarítani, hogy mindjárt két adag mártást készítettem belőle, az egyik adag elfogyott azon frissiben, a másik pedig ment a fagyasztóba. Négy-öt adagnyi van még a fagyasztóban és talán még a héten szüretelhetek egy adagot.

Idén először kísérletet tettem almaecet készítésére is. Az apropója az volt, hogy az istállónál van egy kis almafánk. Szerintem ez a nyári alma fajta. Kicsit ütődött, kicsit kukacos, de hát almaecetnek ez is jó lesz, gondoltam. Pár kilónyit sikerült összeszedni, mert persze vannak ám mások is akik rájárnak a hullott almára (malacok, dámvadak).

Összeállítva az ecetnek való.

Pár hétig áztak a darabok, közben szépen sötétült a lé. Utána le kellett szedni a levet, úgyis ázkolódott pár hétig.

Majd végül üvegekbe szűrni. A végeredmény kb. 4 liternyi kitűnő bio, szűretlen almaecet. 

A krumpliterméstől idén sem voltam elájulva. Aprók is, meg valami betegség van egy csomó gumón. Olyan furcsa varas a héjuk, belül amúgy jók, fogyaszthatók, csak nem valami esztétikusak. A méret persze a csapadékhiány oka. De a locsolást idén sajnos nem tudtuk megoldani. Azért ebből a mennyiségből elvagyunk egy darabig, főleg, hogy nem vagyunk nagy krumpli fogyasztók.

Viszont a szárazbab termés annál jobb lett. Tarkabab és kidney bab is lett szépen. Órákig szüreteltem a kertben a bokrokat, hogy utána órákon keresztül fejthessem ki a szemeket. Ez a mennyiség túlszárnyalja a tavalyit is, kb. 3,5 kilónyi lett belőle. Úgyhogy már kezdhetem is bővíteni a babos repertoáromat, mert heti szinten kell valamilyen babos ételt főzni, hogy jövő ilyenkorra elfogyjon. 

A paradicsom termés sajnos várakozáson alul maradt, csak azért tudtam elrakni pár üveg darabolt paradicsomot és lecsót mert anyukámnál meg túltermelés volt. Viszont idén először sikerült vagy 13-14 üvegnyi csemege uborkát eltenni, ami az egyik kedvenc téli savanyúságunk. 

Pár üvegnyi cékla savanyúság is készült. Részben saját termésből, részben szintén anyukámtól kapottból.

Savanyúságokon, lekvárokon kívül szörpök vannak még a kamrapolcon egy kísérleti babkonzervvel, amit az automatában tartósítottam. Ha beválik, akkor a babot nem kell fagyasztóban tárolnom. 

Végül október elején betakarítottuk a sütőtököket is. Valószínűleg itt is a csapadékhiány az oka a kevesebb és kisebb termésnek, de azért az egy talicskányi mennyiség bőven elég lesz télire. Mondjuk annyi előnye van, hogy nem kell a 8-10 kilós gigászokkal birkózni. Ezek olyan kis kompaktak, egy tököcske = egy főzés.

Idén tehát ezekkel a terményekkel sikerült feltölteni a kamrapolcot, pincét, padlást, fagyasztót. Nyilván van még hova fejlődni, de azért szerintem nem fogunk panaszkodni a téli hónapokban, hogy nincs mit főzni.