Október hónapban a röpde megépítésén kívül nagyon látványos dolgok nem történtek nálunk, de azért eseménytelenül sem telt a hónap. Azt már említettem, hogy a fiúk egyik nap villanyt szereltek, azt viszont nem, hogy mi közben Emesével levágtuk a 4 db felesleges kakasunkat. Mondjuk én inkább asszisztáltam, az érdemi munkát Emese végezte.
Így most kicsit nyugodtabb a helyzet a baromfiudvarban, most már csak egy kakas van a tyúkocskák között. Rossz hír sajnos, hogy a szeptemberben beszerzett 10 fős állományból mindösszesen 4 maradt meg mára és sajnos az egyik legszebb tyúkunk is kimúlt egyik óráról a másikra. Délután kettőkor még semmi nyoma sem volt, hogy bármi baja lenne, ötkor meg már megmerevedve találtam meg.
Hiába baromfi fronton továbbra sincs szerencsénk. Most már nincs jobb ötletünk, mint hogy ellenállóbb ősi fajtákat kell beszereznünk valami biztos forrásból.
Amíg emberem odavolt Európa útjain én neki álltam a kert rendbetételének. Ott volt ugye a rengeteg karó és a hatalmasra nőtt bársonyvirág "bokrok", amiből volt vagy 100 darab. Szakaszosan haladtam a kertben. Itt a felső részt már megtisztítottam minden nem odavaló dologtól és a gyomokat is kihúzgáltam.
Az alsó rész így nézett ki, mielőtt neki láttam volna a rendbe tételnek.
Az alsó rész egyik fele megtisztítva. Mondjuk a virágokkal megküzdöttem, mert némelyiknek akkora gyökere volt és a föld annyira száraz volt, hogy csak ásó segítségével tudtam kifordítani. Ahol szét van húzva a szalma ott lapulnak a jövő évi fokhagymának való dugványok. Az első két sor ültetésénél még annyira száraz volt a föld, hogy meg kellett locsolni, azóta szerencsére bőségesen hullott az égi áldás.
Itt pedig már a másik fele is készen van. Itt bent van még két sor répa, amit azért most kicsit megritkítottam, mert túl sűrűn voltak. Főként a nagyobbakat próbáltam kiszedni, hogy azok ne öregedjenek tovább, a kisebbek meg jobban elvannak itt a földben, mint bárhol máshol.
Két ilyen talicskányi mennyiséget hordtam le a pincébe. Azért ebből kitelik néhány húsleves, meg egyéb étel. Múlt héten készült is belőle répafőzelék (az egyik kedvenc főzelékfélénk) és egy nagyon finom répatorta.
A sóskát is betakarítottam még egyszer, bár ha ilyen melegek lesznek, lehet, hogy két hét múlva megint szedhetek belőle.
Persze ezzel még nem fejeződtek be az őszi munkálatok a kertben. Az így megtisztított területre rá kell még hordani a trágyát, majd betakarni szalmával. Ehhez viszont előbb össze kell rakni a traktort, ami talán a héten megtörténik. Legalábbis a fiúk most egyeztettek időpontot.
A továbbra is rendetlenkedő bojlert ma szétkapta az emberem, bár vízkő nem nagyon volt benne, leginkább csak iszap, azért szépen kitakarította. Kisebbfajta kutatómunka után az maradt, hogy a fűtőszálat ki kell cserélni, meg még egy-két kisebb alkatrészt (tömítések, vezetékek). Holnap beszerezzük az alkatrészeket és remélhetőleg szerdára lesz megint jó bojlerünk. Addig meg marad a sparherden melegített víz.
Kancsikánk izgalmas időszakon van túl, október 20-án itt volt nála egy hölgyemény a szomszéd faluból. Szerencsére nem vallottunk szégyent vele, 1,5 órán keresztül le sem szállt a mennyasszonyról, reméljük az eredmény sem marad el. Pár napra rá viszont, múlt hét kedden voltam olyan ügyetlen és nem fordítottam rá a zárat a karám kapujára és mire odanéztem már karámon kívül volt.
Mivel épp reggeli után volt, tudtam, hogy kajával most vissza nem csalom, csak reménykedni tudtam, hogy estére szépen hazajön. Hát nem jött, sőt másnap reggelre sem. Még harmadnap reggel sem volt meg, pedig hajnalban kimentem, hátha megjött az éjszaka és nehogy világosodáskor megint meglépjen.
Azt tudtam, hogy őt ember meg nem fogja, szerencsére vadászszezon sincs, hogy esetleg vadkannak nézik és lelövik. A legnagyobb veszély ilyenkor, hogy vadkanokkal verekszik össze, amire sajnos már volt precedens és esetleg súlyosan megsebesül.
Csütörtök délután éppen kint voltam, a pipiknek vittem enni és inni. Mikor a kutyák nagy csaholásba kezdtek az éger erdő irányába, ahogy odanéztem már meg is láttam a hátát. Csitítottam gyorsan a kutyákat, nehogy visszakergessék az erdőbe. Hoztam mindjárt kis magokat, hogy azt csörgetve becsaljam a helyére, de szerintem ha nem lett volna nálam semmi, vagy nem vagyok ott, akkor is szépen be ment volna a helyére. Úgy ki volt fáradva, hogy egész délután aludt. Ki tudja, mekkora területet járt be 2,5 nap alatt.
Itt már újra itthon. Nagyon szerelmes most is, folyamatosan bontja a karámot, ahogy az a képen is látszik. Nem győzzük erősíteni, nehogy átmenjen a lányokhoz.
Olyan agyarai vannak, hogy a betonhoz való vashálót szedi szét a hegesztésnél.
Nagyon megkönnyebbültem, mert hát én voltam figyelmetlen. Ő pedig az egyik legkedvesebb állatunk, Tündérke után ő van nálunk legrégebb óta. Végtelenül szelíd és persze nagyon jó apuka is.
A kecskék időközben szépen belakták az új helyüket. Itt ketten éppen pihengetnek az egyik boxban.
Itt pedig Gáborka látható, aki Majácska tavalyi egyik fiacskája, akit Emesééknek adtunk Bendegúzért viszonzásul. Most viszont szükségünk volt egy bakkecskére a jövő évi tejellátás biztosítása érdekében. Nyilván Maja vonatkozásában nem ideális, viszont Morzsika, akivel először kísérleteztünk sajnos lebetegedett és nem tudta ellátni feladatait, így jött a képbe Gáborka.
Na, őt aztán nem kellett félteni. Első körben felhoztuk ide a ház mellé, hogy először két anyával, majd kicsit később a másik két anyával párosodjon. Az volt a cél, hogy kicsit eltoljuk az elléseket. Két napig rendben is volt minden. Harmadnap azonban őkelme meglépett a villanypásztoron keresztül és este már az új kecske szálláson találtuk meg a villanypásztoron belül, amit el is szakított.
Ekkor gondoltuk, hogy jó, akkor a két kecskelányt, akiket nem akartunk szaporítani, felhozzuk a két anyához. De este, amikor mentünk etetni a fenti lányok, akiket kiengedtünk villanypásztoron kívül legelni már lent voltak az istállónál, Gáborka meg velük együtt kívül a karámon.
Na, ekkor adtuk fel a születésszabályozási terveinket a kecskék vonatkozásában. Akkor minden lány befelé azután csináljatok, amit akartok. Hogy jövőre itt milyen kecskeszaporulat lesz, abba bele sem merek gondolni.
Úgyhogy azóta együtt az egész kecskenyáj. Valószínűleg minden kecskeanyuka várandós már, mert a fiú mostanában semmilyen érdeklődést nem mutat irányukba. Ha elvégezte a bak a dolgát, utána már békén hagyja őket.
A csapat másik fele, előtérben a Kistehénnek nevezett bakocska.
Akiről, ha nem tudnám, hogy fiú, azt hinném, hogy várandós, akkora a pockja.
Hiába, no jól vannak tartva a drágáim. Annyi a széna, hogy fürödhetnének is benne.
A malacnépséggel is meggyűlt a bajunk mostanság, ugyanis nem elég nekik a rendelkezésre álló 18 hektár legelészésre, turkálásra. Most már többször jelezték, hogy a malacaink egy részét birtokon kívül látták. Legutóbb pénteken riasztottak. Ki is mentem a kutyákkal együtt nagy nehezen sikerült irányba állítani őket és megindultak a birtok felé. Nekem persze nagyot kellett kerülnöm, mert én nem tudtam légvonalban közlekedni, mint ők, mert a ház és köztem volt a mocsaras területünk.
Nagy mázlim volt, mert épphogy visszaértem, leszakadt az ég. Megérkezett a pénteki nagy zivatar, ami sok helyen okozott gondot az országban. Na azóta a malacok is szobafogságban vannak.
Itt még szabadlábon október elején, a lánycsapat a ház közelében legelészik.
A picik persze azóta is kijárnak. Egyszerűen kibújnak a kapu alatt. Viszont a nagyok nélkül ők nem mennek messzire, leginkább itt a ház körül sertepertélnek.
Ez a kis fehér a leghuncutabb és a legkövérebb az összes közül. Ő volt az, aki ivartalanítás után meglépett a karanténból, ő kezdett először rájárni az apja kajájára, ebből kifolyólag mindig ő a legducibb.
Az idei hízók első csapata.
Talán sosem voltak még ilyen szépek, hiába a moslékos táplálékkiegészítő megtette a hatását.
A csapat többi tagja szépen felsorakozott a fényképezkedéshez. Ők is nagyon szépen néznek ki. A márciusi kicsi anyák és a nagy koca is szépen összeszedte magát az ellés után. A jobboldali fehér csapat a kocák csapata.
Málnuska igencsak elbozontosodott, így október elején sor került a fodrászolásra.
Most búcsúzom, legközelebb az idei első disznóvágás után jelentkezem, ami a hétvégén esedékes.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése