A tökéleteshez közelítő disznóvágás

 

Mióta Málnáskertben disznóvágások zajlanak szinte minden alkalommal történt valami malőr. Hol a bojler romlott el és nem volt meleg vizünk, hol az ásott  kútból fogyasztottuk el a vizet és egyáltalán nem volt víz a házban (szerencsére ekkor már megvolt a fúrt kút, így onnan tudtunk vizet hozni). De volt már példa, hogy a daráló mondta be az unalmast, vagy a hurkatöltő köpte orrán-száján a tölteléket csak oda nem ahova kellett volna. De volt már dolgunk olyan élni akaró malaccal is, aki egyszerűen  nem akart meghalni a szokásos procedúra után, ami nagyon horrorisztikussá tette az eseményt.

Most viszont november első hétvégéjén azt hiszem összeraktuk a tutit. Minden ment, mint a karikacsapás jó hangulatban, időre végeztünk a tervezett dolgokkal, sőt még túl is teljesítettük az eredeti tervet. De lássuk a részleteket.

A csapat nagyjából a szokásos: házigazdák, Emese + Laci a szomszéd birtokról, Ákos, Emese öccse, Barna barátunk, valamint apukám. Mivel Ákos annyira ügyes, így rám nem is volt szükség a kinti munkálatoknál, apukámmal együtt mi adtuk a konyhaszolgálatot. 

Gyönyörűséges hízóink az utolsó pár hetet töltötték csak bezárva, hogy még egy kis extrát szedjenek magukra. 

Mivel sikerül őket külön-külön bezárni este a kis ólakba, ezért reggel egyszerűbb dolga volt a csapatnak és a legfájdalmasabb része nagyon gyorsan ment. Én ilyenkor már előző nap elbúcsúzom tőlük és megköszönöm nekik, hogy táplálni fognak bennünket, így szerencsére nem kell jelen lennem.

Ezúttal a tisztítás, pucolás is nagyon gyorsan ment. A forrázást követő perzselés után ugyanis nem kellett három embernek késsel kapargatni a malacokat.

Hanem jött Laci a magasnyomású mosóval és gyönyörűen lemosta a malackákat. Korábban is használtunk ilyet, csak a pisztoly tömítése tönkre ment és nem tudtuk cserélni, akkor gondoltunk veszünk hozzá egy új pisztolyt, de olyan áron volt, hogy végül egy komplett új gépet vettünk. 

Háttérben Ákos már az első malacka fejét pucolja, miközben a fiú már neki álltak a bontásnak. Addig persze Emese és Laci tudta forrázni és pucolni a másik malacot.

Olyan pikk-pakk szétkapták a két malacot, hogy délután két órakor már fel volt kockázva a zsír, amit általában csak másnap szoktunk kisütni. Már éppen vitték volna le a pincébe a ládát, mikor szerencsére épp arra jártam és mondtam, hogy tulajdonképpen ki is lehetne sütni és akkor másnapra tényleg csak a töltés maradna. És így is tettek. Lett vagy 10 liter zsírunk és egy szép adag töpörtyű.

A májból szokás szerint  bácskai májas készült, ami a legidőigényesebb termékünk. Először is az abalében kell jó sokáig főzni a hozzávalókat, ami részben a fejhús. Ezért is volt jó, hogy Ákos időben neki állt pucolni a fejeket, így hamarabb oda tudták tenni főni. 

Utána jön a pepecs munka a csontról leszedni a hozzávalókat és kiválogatni, ami megy a töltelékbe, majd mindent le kell darálni, jöhet a fűszerezés. A képen épp ez  momentum van megörökítve. Azután még a töltés, kötözgetés és végül az abálás. Utána lehet fel akasztani a füstre, hogy szikkadjon másnapig. Majd jöhet a háromszori füstölés.

Olyan ügyes volt a csapat, hogy 16,45-kor a májas már a füstön lógott. Ezt tavaly ilyenkor este 6-ra sikerült abszolválni. 

Voltunk is gondban apukámmal, mert az volt a terv, hogy este 6-ra legyen a vacsora, így most a csapat várt ránk, amíg elkészültünk minden étellel. Amíg a kinti brigád a malacokkal volt elfoglalva, apukám megpucolt vagy egy kiló hagymát (a májasba), vagy fél kiló fokhagymát (a töltelékekbe), több kiló zöldséget (a húslevesbe). Én a konyhai segítkezés mellett a lóti-futi szerepét is betöltöttem. Lett is vagy 18.000 lépés a lábamban, mire az esti vacsorához leültünk. 

Szinte folyamatosan jöttek a rendelések: hagymás vér + szendvicsek reggelire, tea, forralt bor, kávé. Plusz hordtam fel az esti vacsihoz az alapanyagokat, meg amit már lehetett tenni a fagyasztóba. 

Másnap folytatás következett: kolbász és szalámi töltelékek bekeverése és betöltése. Ja, azt el is felejtettem, hogy a disznóvágást megelőző napon egy kecskét is levágtunk, hogy tudjunk készíteni finom kecskekolbászt is. Így háromféle tölteléket készítettünk: kecskekolbászhoz valót, amibe ugye kellett a malacka zsírja, a ledarált disznóhúst pedig elfeleztük téli szaláminak és hagyományos stifoldernek.

Én annyira elvoltam foglalva a mosogatással, rámolással, a többiek meg  beleket kötözgették, meg a tölteléket keverték, majd töltötték be, hogy végül nem lett megörökítve a legújabb szerzeményünk: a csodálatos, rozsdamentes acélból készült, profi hurkatöltőnk. Épp ideje volt beszerezni, mert a korábban használt anyagfáradás miatt megadta magát. 

A háromféle töltelék betöltésével is sikerült délre végeznünk. Ezután egy morzsapartival zártuk le a szezon első vágását, amit azért megfejeltünk egy karika frissen sütött kecskekolbásszal.

Májasokon és a kolbász, szalámin kívül egy tisztességes mennyiség ment a sózóba: tíz gyönyörű tábla szalonna, valamint ....

a két malac 2-2 sonkája. Itt kettő, 

meg itt kettő. Egyik szebb, mint a másik. Meg még három karajka is ment sózásra, de azok már időközben meg is füstölődtek.

A füstöléshez az emberem kikísérletezett egy nagyon jó technikát: fém vödör közepére egy fahengert állítunk, melyet gyújtós lapkákkal veszünk körbe, majd feltöltjük a vödröt fűrészporral, úgy hogy közben jól letömködjük.

Íme a végeredmény.

Majd a fahengert eltávolítjuk és ...

... gázperzselővel izzásig hevítjük a felszínt, úgy, hogy a lapkák izzani kezdjenek. Majd behelyezzük a vödröt a füstölőbe. Kb 8-9 órán keresztül szépen elfüstölög a vödörnyi fűrészpor.

A kolbászok, szalámik már a padláson szikkadnak, miután vagy négy fordulóban felhordtam őket. 

A szalonnák, sonkák még a héten vannak a sózóban, azután azok is mehetnek füstölésre. Ezeket két naponta forgatjuk, hogy a só mindenhol jól átjárja. Igyekezni is kell velük, mivel december első hétvégéjén ismétlés következik. 

Az újabb delikvensek is nagyon szépen gömbölyödnek. 

Ezúttal azonban akad egy kis társaságuk is. A júliusi alom gézengúza egyszerűen nem akar kijönni. A hízókat ugyanis úgy zárjuk be, hogy mindenki be van csalogatva egy étkezés kezdetére, majd a hízókat kivéve a többieket szépen kizsilipeljük. Ez a kis rózsaszín azonban nem és nem akar kijönni. 

Na vajon miért? Nézzétek azt a haskörtérfogatot!

Hát ennyi lett volna a szinte tökéletes disznóvágásunk története, remélem ezt decemberben ismételni tudjuk.