Vakolás ezerrel

Itt a Málnáskertben csak úgy száguldanak a napok, a legutóbbi bejelentkezésem óta megint elrohant három hét, ami igencsak eseménydúsan telt. Párhuzamosan zajlanak az események bent és kint. 

Haladjunk bentről kifelé. A fürdőszobában is elkészült a hajópadló. Itt történt egy kis malőr. A fal védelmére felhelyezett papírcsík ugyanis elázott és szépen rádőlt a frissen festett padlóra, majd azon mód bele is ragadt. Úgyhogy fel kellett csiszolni az egészet, majd lehetett elölről kezdeni a festés procedúrát. Na, mindegy most már túl vagyunk rajta. Csak az elején rángatott minket kicsit az ideg.

Elkészült az előlap is a pillérhez. És végre a KÁD is beköltözött oda, ahova való. A fürdőszobába. Igaz egyelőre még csak a partvonalra, mert előbb a lapot még fel kell rögzíteni a pillérre.

A közlekedőben is leraktuk a hajópadlót. Itt éppen a szintezés van folyamatban. Ami nagyon fontos lépés, ugyanis a bejárati ajtóhoz kell igazodnunk. Kicsit kellemetlen lenne, ha az ajtóküszöb alatt nem férne el a padló. Az a kis lézeres kütyü középen szépen felvetíti a falra a szintet, amit utána fel tudunk rajzolni és már szórhatjuk is a padlót.

A szórás eredménye, itt még festés előtt. Azóta már az is elkészült.

A konyha, étkező részről kipakoltunk és megkezdődtek itt is a munkálatok. Egyelőre a mennyezet lett átcsiszolva és újra festve.

Lassan tehát kezdünk kiszorulni a házból. A szerszámok, amik eddig egyik helyiségből költöztek a másikba, hamarosan a lakókocsiba és a sátorba költözhetnek.. Mondjuk épp ideje. Az eredetileg 7-8 hónaposra tervezett "kempingezés" lassan 1,5 éve tart. Bár már bent alszunk és zuhanyozni is tudunk, a konyha-étkező funkció még mindig a lakókocsiban van. A kocsinak meg szerintem már elege van belőlünk. 

Április óta szép lassan el kezdte a szabotázst. Először a gázfűtés ment el. Gázszerelő szétszedte, kitisztította, nem talált hibát. Szerinte az elektromos gyújtással van a baj. Villanyszerelő is megnézte, megszerelte a transzformátort, de továbbra sem jó. Autóvillamossági szerelő kell. Azt még egyelőre nem volt érkezésünk intézni. Májusban meg a belső világítás mondta be az unalmast. Azóta egyetlen lámpa sem működik. Szóval se fűtés, se világítás. Most, hogy bejöttek az éjszakai fagyok, volt hogy reggel 5 fokról indultunk. Van persze egy olajradiátorunk, de annak azért idő kell, hogy befűtse a kocsit. Azért a reggelizéshez ez a legkevésbé sem ideális hőmérséklet. 

Na, mindegy. Azzal vigasztaljuk magunkat, hogy ha már eddig kibírtuk, azt a röpke (remélhetőleg) pár hetet, amíg le kerül a padló a ház másik felébe, már csak átvészeljük valahogy. Utána akár konyhabútor nélkül is áthurcolkodhatunk. (Mosogattam én már kádban vagy egy fél évig, mire elkészült a konyhabútorunk az első házunkban. Úgyhogy ez most sem lesz idegen.)

Kint viszont rohamtempóban zajlanak az események. Legutóbb ott tartottunk, hogy másodszor is sikerült körbetapasztanunk, ami viszont eléggé megrepedezett, mert túl vastagon lett felvíve a sárt. Ezért szükség volt egy harmadszori tapasztásra is. Ezt már az emberemmel ketten megoldottuk. 

Ilyen lett a végeredmény. Ezen már csak hajszál repedések vannak. Az meg már nem számít.

Szintén kettecskén a felhelyeztük a stukatúrnádat a két rövid és az egyik hosszú oldalon.

Megint csomagolhattunk, ezúttal kívülről az összes gerendát és a padlásdeszkát.

Egy asztalossal legyártattuk a spaletta kereteket. Itt épp a bepasszítás van folyamatban. A keretek azóta az ablakgyártó cégnél várják, hogy ők is megkapják az ablakokkal azonos szép zöld színüket. Ezeket is be kell építenünk még az ablakok vakolása előtt.

A kőművesünk is bebolydult rendesen. A nyugati oldalon  teljesen kész a vakolás.

Gábor csinált sablont a pillérekhez. Mondjuk azokat elsimogatta egy darabig, amíg ilyen szépek lettek.

A keleti oldal is teljesen elkészült.

Ma pedig már az északi oldalon is túl vagyunk a második rétegen a négyből. (Befröcskölés-durva vakolat- durva vakolat elsimítás- simító vakolat) A nádszövet miatt ugyanis elég vastagon megy a vakolat, ezért tudja négy lépcsőben csinálni. Így vakolattal együtt végül a falvastagságunk elérte a 74-75 cm-t. Most viszont rá kell gyúrnunk a födém szigetelésre, mert hiába a vastag falak, ha felettünk csak a 2 centis padlásdeszka van, nem  ér az egész semmit.

A kertbe hetek óta nem merészkedtem le. Valahogy kudarcként éltem meg, hogy idő hiányában nem olyan, amilyet elképzeltem. Az igazság az, hogy szó szerint felverte a gaz, a haszonnövények szinte ki sem látszanak. Végül a párom merészkedett le és utána már ketten kellettünk, hogy felhozzuk a zsákmányt.

Íme: kukorica, paprika, cukkini, padlizsán napraforgó, krumpli. Mindezek a szépségek egy olyan kertből, ahol gyakorlatilag el lettek ültetve a palánták, vagy vetve a magok és utána csak szedtük a termést. Mi lesz akkor, ha még egy kis időt is tudunk majd rá szánni?

Ilyen gyönyörű paprikákra nem számítottam, szerintem felviszik a versenyt bármelyik piacon vagy szupermarketben árult kollégáikkal.

Hát őt muszáj volt megörökítenünk. Békésen napozott a száradó deszkáink között. Elég jó tűrte a fotózást is. Sajnos a biológiai ismereteink kissé hiányosak, de talán egy zöld gyíkot tisztelhetünk benne.

Ők pedig a dámvadak, akik a házunk környékén legelésznek békésen. Itt épp a kora reggeli órákban kb. 20 méterre a háztól. A kép azért homályos mert a köd még nem szállt fel.

Nálunk öt órai tea helyett öt órai legeltetés van. Az elkerített részen ugyanis már kiették az általuk kedvelt fűfélék javát, kint pedig a sok esőtől olyan dús a növényzet, hogy szinte azt sem tudják melyik fűszálat harapják. Ha nem engedjük ki őket időben, megkezdődik a reklamáció hangos mekegés formájában. Ezeknek beépített órája van, vagy mi?

Az akáclevélért mindenre képesek. Itt épp Lilikém tornázik.

 Imádják a fakérget is.

 Közös "sztend áp."

 Na ilyen dús a legelő. Ha ha kecskéid vannak, pénzt és időt nyersz, mivel nem te nyírod a füvet.

 A kis kíváncsi Fáncsi.

És végül bemutatkozik az első kemencében sült kenyerem. Múlt pénteken kitört rajtam a sütési láz. Ez egy dagasztás nélküli kenyér. Pénteken este csak összekutyultam a hozzávalókat, majd egész éjszaka állt. Szombat reggel áthajtogattam és kb. 45 perc alatt megsült a kemence sütődobozában. Ez 60 dkg lisztből készült és majdnem egy kilós lett. A bolti kilós kenyér térfogatra ennek a duplája, mondjuk én nem is raktam bele térfogatnövelőt. Az összetevők:liszt, víz, só, élesztő. Azért kudarcélményem is akad. Zabkekszet is akartam csinálni. A sütési hőfokot én természetesen nem tudom beállítani a kemencénél, de mivel az eredeti recept 15-20 percet írt, ezért 4 perc után ránéztem. Na,  addigra konkrétan szénné égett majdnem az összes, csak pár darabot tudtunk megmenteni. Tanulság: legközelebb berakom, elszámolok tízig és már vehetem is ki.

Besározódtunk

Ismét elrohant pár hét, és ezalatt újabb helyiség készült el. A dolgozó/vendégszoba is kimeszelődött és a padló is a helyére került. Itt azért volt szükség rohamtempóra, mert túl gyorsak voltunk a nappaliba kerülő kanapé megrendelését illetően. Vagy inkább optimistának nevezném magunkat, mivel teljesen meg voltunk győződve arról, hogy augusztus közepére már a teljes belső rész készen lesz. 

Hát nem lett. Sőt még  a felével sem készültünk el. A kanapé meg közben megérkezett az áruházba, ahol voltak olyan kedvesek és még egy hétig ingyen tárolták, de 20-a előtt végül sikerült elhozni. A kis szoba tehát most raktár funkcióban üzemel, amíg a kanapé a végleges helyére nem tud költözni.

Na mindegy, szóval a kis szoba kész, felkerült még 2 db ajtó is a helyére.

Az ajtó a szoba felől így néz ki. Ezeket a vasalatokat készítette egy környékbeli lakatos.

 
Ezen kívül a fürdőszobában is lefestettük a mennyezetet még egyszer, a fal festés is elkészült. Itt annyi nehezítés is volt, hogy glettelni és csiszolni is kellett, mivel az infrafűtést takaró gipszkarton felületet össze kellett hozni a vakolt részekkel. Ez pár nappal meghosszabbította a munkát.

Épül a kád csaptelep pillére bontott téglából. Ebben lesznek elrejtve a vízvezetékek.

Itt már felépítve és betonnal remélhetőleg kellőképpen megszilárdítva. (Azért kellemetlen lenne, ha takarítás közben egy laza fenékmozdulat ledöntené.)

Az elejére majd egy vastag falap kerül és arra lesz felszerelve a csap. Inkább ezt a megoldást választottuk, mivel a szabadon álló kád csaptöltőhöz 2 db fém cső kb. 100.000 Ft-ba kerül. Ezért inkább maradt az épített pillér, ami tokkal vonóval nem fog többe kerülni tíz ezer forintnál.


Csendélet a fürdőszobában. Holnap már rakjuk le a hajópadlót.

De a legnagyobb előrelepés az építkezés folyamatában mégis csak az, hogy besaraztuk a házat. Legalábbis egy rétegben. (mondjuk azt jó vastagon) Én kicsit tartottam tőle. Koszos munka, sárban kell tapicskolni, meg egyáltalán, hogy fog az fennmaradni meg egyéb fóbiák. A két napos munka után viszont azt kell hogy mondjam, az egyik legkellemesebb munkafázis volt.

Készül az "anyag". A fuvaros, aki hozta az agyagot azt mondta "jó kis cucc". Ragadt mint az állat, úgy kellett levakarászni a platóról. Ami nem egy hátrány, hiszen a lényege, hogy jól beleragadjon a szalmába.

Vissza a sarazáshoz. Csak állsz ott a kis vödröd mellett, felmarkolsz egy marék sarat és betapicskolod a megfelelő helyre. Tiszta relax meló.

1.lépés: Markolás

2.lépés: Tapicskolás. Rém egyszerű, nem?

Két nap alatt hárman a sógorommal (ezúton is csókoltatom a segítségért) körbe értünk a házon az egyszeri tapasztással.

A fenti részt még augusztus utolsó napján megírtam, de idő- és képhiány miatt nem tudtam közzétenni az írásomat. Közben pedig sikerült a hétvégére ismét segítséget toboroznunk. Egy nagyon jó barátunk és a nyugdíjas apukám segítségével sikerült a másodszori tapasztás. Igaz, hogy a tapasztó fiúk kezén nem nagyon maradt bőr, de körbe értünk másodszor is. Nekik is millió csókot küldök a segítségükért.



Másodszori tapasztás után ilyen lett. Kicsit repedt, de a miénk!!!

Erre még nádszövet lesz felrögzítve, majd egyszerű mészhabarcs vakolattal (homok, mész, víz, vagyis a cementet elhagyva) be vakolja a kőműves. És akkor kész lesz a külső burkolat, akkor pedig már senki nem különbözteti meg egy mai értelemben  "hagyományos", azaz tégla épülettől.

És végül néhány kép az állatseregletről.

Zizikém épp jógagyakorlatot végez, hogy elérje a kiszemelt fűszálat, ami pont a villanypásztor drótja alá merészelt nőni.

Lassan már három hónapja élnek Málnáskertben a "szakállas nők" (az öt  kecskéből csak nekik van, ezért ez a megkülönböztető elnevezésük). Szerintünk nagyon jól beilleszkedtek.

Uzsi kecskééknél. Ezúttal sárgadinnyehéj.

A legdagibb malac verseny győztese (legalábbis a Málnáskertben). A legkitartóbb az összes közül. A többiek már rég durmolnak, de ő még vár, hátha a gazdik még hoznak valami finomat.

Számomra igen örömteli, hogy egyre többen fedezik fel a blogot. A statisztikákat folyamatosan nézegettem és örültem, ha 100-150-en megnéztek egy-egy bejegyzést. Nem tudom, most mi történt, de a legutóbbi bejegyzés óta több mint 1500-an látogattak az oldalra. Ezúton is köszöntök minden régi és új olvasót. Remélem továbbra is velünk maradtok.