Besározódtunk

Ismét elrohant pár hét, és ezalatt újabb helyiség készült el. A dolgozó/vendégszoba is kimeszelődött és a padló is a helyére került. Itt azért volt szükség rohamtempóra, mert túl gyorsak voltunk a nappaliba kerülő kanapé megrendelését illetően. Vagy inkább optimistának nevezném magunkat, mivel teljesen meg voltunk győződve arról, hogy augusztus közepére már a teljes belső rész készen lesz. 

Hát nem lett. Sőt még  a felével sem készültünk el. A kanapé meg közben megérkezett az áruházba, ahol voltak olyan kedvesek és még egy hétig ingyen tárolták, de 20-a előtt végül sikerült elhozni. A kis szoba tehát most raktár funkcióban üzemel, amíg a kanapé a végleges helyére nem tud költözni.

Na mindegy, szóval a kis szoba kész, felkerült még 2 db ajtó is a helyére.

Az ajtó a szoba felől így néz ki. Ezeket a vasalatokat készítette egy környékbeli lakatos.

 
Ezen kívül a fürdőszobában is lefestettük a mennyezetet még egyszer, a fal festés is elkészült. Itt annyi nehezítés is volt, hogy glettelni és csiszolni is kellett, mivel az infrafűtést takaró gipszkarton felületet össze kellett hozni a vakolt részekkel. Ez pár nappal meghosszabbította a munkát.

Épül a kád csaptelep pillére bontott téglából. Ebben lesznek elrejtve a vízvezetékek.

Itt már felépítve és betonnal remélhetőleg kellőképpen megszilárdítva. (Azért kellemetlen lenne, ha takarítás közben egy laza fenékmozdulat ledöntené.)

Az elejére majd egy vastag falap kerül és arra lesz felszerelve a csap. Inkább ezt a megoldást választottuk, mivel a szabadon álló kád csaptöltőhöz 2 db fém cső kb. 100.000 Ft-ba kerül. Ezért inkább maradt az épített pillér, ami tokkal vonóval nem fog többe kerülni tíz ezer forintnál.


Csendélet a fürdőszobában. Holnap már rakjuk le a hajópadlót.

De a legnagyobb előrelepés az építkezés folyamatában mégis csak az, hogy besaraztuk a házat. Legalábbis egy rétegben. (mondjuk azt jó vastagon) Én kicsit tartottam tőle. Koszos munka, sárban kell tapicskolni, meg egyáltalán, hogy fog az fennmaradni meg egyéb fóbiák. A két napos munka után viszont azt kell hogy mondjam, az egyik legkellemesebb munkafázis volt.

Készül az "anyag". A fuvaros, aki hozta az agyagot azt mondta "jó kis cucc". Ragadt mint az állat, úgy kellett levakarászni a platóról. Ami nem egy hátrány, hiszen a lényege, hogy jól beleragadjon a szalmába.

Vissza a sarazáshoz. Csak állsz ott a kis vödröd mellett, felmarkolsz egy marék sarat és betapicskolod a megfelelő helyre. Tiszta relax meló.

1.lépés: Markolás

2.lépés: Tapicskolás. Rém egyszerű, nem?

Két nap alatt hárman a sógorommal (ezúton is csókoltatom a segítségért) körbe értünk a házon az egyszeri tapasztással.

A fenti részt még augusztus utolsó napján megírtam, de idő- és képhiány miatt nem tudtam közzétenni az írásomat. Közben pedig sikerült a hétvégére ismét segítséget toboroznunk. Egy nagyon jó barátunk és a nyugdíjas apukám segítségével sikerült a másodszori tapasztás. Igaz, hogy a tapasztó fiúk kezén nem nagyon maradt bőr, de körbe értünk másodszor is. Nekik is millió csókot küldök a segítségükért.



Másodszori tapasztás után ilyen lett. Kicsit repedt, de a miénk!!!

Erre még nádszövet lesz felrögzítve, majd egyszerű mészhabarcs vakolattal (homok, mész, víz, vagyis a cementet elhagyva) be vakolja a kőműves. És akkor kész lesz a külső burkolat, akkor pedig már senki nem különbözteti meg egy mai értelemben  "hagyományos", azaz tégla épülettől.

És végül néhány kép az állatseregletről.

Zizikém épp jógagyakorlatot végez, hogy elérje a kiszemelt fűszálat, ami pont a villanypásztor drótja alá merészelt nőni.

Lassan már három hónapja élnek Málnáskertben a "szakállas nők" (az öt  kecskéből csak nekik van, ezért ez a megkülönböztető elnevezésük). Szerintünk nagyon jól beilleszkedtek.

Uzsi kecskééknél. Ezúttal sárgadinnyehéj.

A legdagibb malac verseny győztese (legalábbis a Málnáskertben). A legkitartóbb az összes közül. A többiek már rég durmolnak, de ő még vár, hátha a gazdik még hoznak valami finomat.

Számomra igen örömteli, hogy egyre többen fedezik fel a blogot. A statisztikákat folyamatosan nézegettem és örültem, ha 100-150-en megnéztek egy-egy bejegyzést. Nem tudom, most mi történt, de a legutóbbi bejegyzés óta több mint 1500-an látogattak az oldalra. Ezúton is köszöntök minden régi és új olvasót. Remélem továbbra is velünk maradtok.