Boróka beköltözik

Az utolsó bejegyzés óta eltelt időszak legizgalmasabb eseménye, hogy két napja beköltözött hozzánk Boróka, egy fajtatiszta mudi kislány, egyelőre egy hónap próbaidővel. 

A dolog úgy kezdődött, hogy pont egy hete szombaton látogatóban voltunk anyukáméknál. Boróka akkor már náluk lakott úgy 3-4 hónapja. A gond csak az volt vele, hogy bár azt gondolták az idősecske puli kutyájuk mellé jó társ lenne, de sajnos tévedtek. A kutyusok ugyan jól kijöttek egymással, viszont Boróka nem tisztelte sem a veteményest, sem a virágágyásokat. Nagyon mozgásigényes és munkakutya lévén nem elégítették ki a kertes ház nyújtotta körülmények, illetve a napi kétszeri pórázon való séta.

Anyukám ezért feltette a kérdést, hogy nem fogadnánk-e be. Hiszen nálunk bőven akadna tér, ahol kiélhetné mozgásigényét és terelőkutya lévén még munkája is akadna. Mi egyelőre nem gondoltunk újabb kutyus beszerzésére, bár beszéltünk róla, hogy valamikor majd szeretnénk. Mondtuk, hogy alszunk rá egyet-kettőt és akkor visszatérünk rá.

Az igazság az, hogy Boróka már nagyjából öt hónapos és eddig más rendszerhez volt szokva. Nem tudtuk, hogy fog kijönni Málnával és a négy cicával. Azt semmiképpen nem akartuk, hogy viszály legyen a kutyák között és attól is tartottunk, hogy a cicákat esetleg elmarja a háztól.

Így végül arra az elhatározásra jutottunk, hogy egy hónap próbaidőt szabunk. Ez alatt mindkét fél meggondolhatja magát. Ha mi azt látjuk, hogy a két kutyakislány nagyon nem jön ki egymással, vagy a cicák nem tudják megszokni, vagy esetleg Boróka viselkedik agresszíven velük, akkor sajnos nem maradhat. 

Két napja reggel kilenckor megérkezett a kis "próbaidősünk". A kapuban mindjárt átvettem a kis csomagot és pórázon én vezettem fel. A találkozás első pillanataiban nyilván nem borultak a kis jövevény nyakába az enyéim. Málna is kissé tartózkodóan viselkedett, a cicák meg nyilván púpoztak és fújtak. Viszont Borókának olyan tüneményes természete van, hogy semmi agressziót nem mutatott egyikük irányába sem. Próbál kedvesen ismerkedni szaglászni, nyalogatni az új lakótársakat.

Málna azonban résen volt, amint a cicákhoz közeledett hangos morgással jelezte, hogy ő egyben a cirmosok négylábú testőre is.

Most, a második nap után azt mondhatom, hogy enyhülni látszik a helyzet. A négy cicából kettő már nem menekül és nem fúj rá. Jó még nem olyan cimborák, mint Málnával, de szerintem idővel még arra is lesz esély.

Porthos már hagyja magát szagolgatni, nem menekül, nem fúj az újoncra.

A mai reggeli után a cicák párkánydíszt képezve. Azért itt már látszanak az enyhülés jelei.

A kutya ott volt tőlük fél méterre a szőnyegen, ők meg nyugodtan heverésztek a párkányon.

Úgy látom Málna is kezd felengedni irányába, már nem hőköl vissza minden egyes alkalommal, amikor közeledni próbál hozzá.

Mivel kölyökkutya, ezért még sokat kell tanulnia, de például a "Gyere ide!" vezényszóra hallgat. Jelenleg a "Nem" szót próbálom tanítani neki. Például, hogy a kertbe nem megyünk be, meg hogy a gazdira nem mászunk rá, amikor jól megérdemelt pihenése képpen napozik az udvaron.

Tegnap már a kertészkedésem elején pórázra kellett kötnöm, mert azért percenként mégsem rohangálhattam ki vele. Ma már elég hosszú időre sikerült magát megtartóztatnia, de a végén megint póráz lett belőle.

Amikor kint vagyok, mindig jön velem, ha a házban tartózkodom, akkor pedig az ajtó előtti szőnyeg a tartózkodási helye. Éjszaka is ott alszik. Semmi ugatás, kaparászás nem volt, nagyon szépen viselte magát már az első éjszakán is.

Szóval egyelőre optimista vagyok a beilleszkedését illetően.

És most jöjjenek egyéb Málnáskerti témáink. Állatok, kert, egyebek.

Olyan cuki volt, muszály volt megörökítenem. A cicák köztudottan szeretnek szűk helyekre begömbölyödni, ez a kép is bizonyíték rá.

Kecskéink elég szépen rendbejöttek. Legalábbis mintha új bundát varrattak volna maguknak. Gyönyörű fényes, síma a szőrük, bár némelyiket én még mindig kicsit soványnak látom.

Gímszarvas tehenek legelnek a gyümölcsfás területen (sajnos múlt hónapban két villanypásztor készülék is tönkrement, amit azóta még nem pótoltunk, a két drót között meg simán átbújnak). Négyen-öten voltak a csapatban valamikor hajnal 4-5 óra körül. A tornácról készült a kép, a kert meg kb. 40-50 méterre van a háztól.

Sajnos június hónapnak is megvolt az áldozata. Egy hete szombaton átengedtünk egy lányt a kanhoz, mivel láttuk, hogy ivarzik (a kényszervágott koca helyett, gondoltuk már elég nagy hozzá több, mint 15 hónapos volt és ca. 50 kg). Az esemény mindjárt bekövetkezett. Majd négy napra rá, elpusztulva találtam rá.

Előjel mindössze annyi volt, hogy nem evett két napja. De ezt betudtam a környezetváltozásnak illetve az ivarzásnak. Így hát nem volt más választásom: meg kellett ásnom életem első sírját az erdőben. A 40 fokos kánikulában nem lehetett mit tenni, mert már lepték a legyek. Meszet is szórtam rá a biztonság kedvéért, meg kb. 40 cm vastagon ment rá a föld. Másnap megellenőriztem, nem piszkálta senki sem.

Jó lenne azért, ha már véget érne ez a pech sorozat. Nemhogy szaporulatunk nem volt ez évben, de most már a sokadik jószágot veszítjük el. Ami az érzelmieken túl, nem kis anyagi veszteség is.

Szerencsére azért kert fronton van némi sikerélményünk.

A fűszeresládáim betekarítás előtt: oreganó, ...

... zsálya, ...

... borsikafű.

Négy nagy tál lett tele. A metélőhagymát leszámítva (az felaprítva ment a fagyasztóba) a többi szárad, hogy télen meglegyen a gyógyteának való.

Napraforgó ültetvényem a kelő nap fényében. Ez egy spontán ültetvény. Nagyjából 50 növény kelt ki a tavaly elszóródott magok közül össze-vissza, viszont némi árnyékot nyújtva az alattuk megbúvó egyéb növényeknek.

A mi kertünk nem egy tip-top, egy szál gazat sem tartalmazó kertecske. Nálunk bizony akad gyomnövény bőven. Ugyan küzdünk velük, de ők állnak nyerésre. Ezért a cél, hogy azért a haszonnövényeinket megtaláljuk. Itt például baloldalon egy sor borsó helyezkedik el, mellette pedig az uborkáim növekszenek.

Az alig egy hónapja kiültetett palántáim mindegyike megeredt és azóta jelentősen meg is nőttek. Ez a terület például kétszer is át lett kapálva az elmúlt két hétben, de ma már újból neki állhattam.

Ezen a területen lassan a három sütőtök levelei fognak majd árnyékot nyújtani a többi növénynek. Csak arra kell figyelnem, hogy a nagy levelek között kijuttassam őket a fényre, ha szükséges. Remélem majd a gyomnövények is visszaszorulnak kicsit.

Júniusban homokos talajon megjelenik a kövér porcsin. Ami sokak szerint egy gyomnövény, amit írtani kell. Én viszont utánajártam és inkább hálás vagyok, hogy egy ilyen csodaszer magától megterem a kertünkben. Nem kell vetőmag, palántázás csak szedhetem kilószám.

Akiket bővebben érdekel azok az alábbi linken tájékozódhatnak. Ez részletesen leírja, hogy milyen hatóanyagokat tartalmaz és milyen széles körűen felhasználható  a különböző egészségügyi problémákra.

http://gyogynovenyek.info/gyogynoveny-lexikon/kover-porcsin-gyogynoveny-lexikon/kover-porcsin/

Mi már el is készítettük belőle az első fogást: szalonnát lepirítottam, majd a pár percig előfőzött porcsint a szalonnapörccel és pár deci tejföllel összekevertem. Korábbról maradt egy fél doboz kukorica konzerv, azt még mellétettük. Így tökéletes és laktató vacsora lett belőle. 

A hagymatermés szépnek ígérkezik, két sort már el is fektettem, hogy a fejet tudja növeszteni. 

Krumplit már június eleje óta sajátot eszünk és már most vannak  öklömnyi gumók is, meg persze jó sok apró. Ma is belőlük készült a krumpli paprikás. Ráadásul saját zsír, saját hagyma, saját szalonna és saját kolbász felhasználásával. Az lenne a jó, ha ezt minél több fogásról mondhatnám majd el a közeljövőben.

Ami az alábbi képen látható az a takarmányrépa ültetvényem. Csak még éppen álcázva. Hát sajnos erre eddig egyszerűen nem jutott idő. Örültünk, hogy az utóbbi két hétben a saját célra szánt növényeket kivakartuk a gazból. Így hát ez a nemes feladat rám maradt. Itt bizony a húzgálásos módszert tudom csak alkalmazni. Hiszen a többsége olyan magas, mint én.

Meglepő, de a hatalmas gaztengerben szépen ott rejtőzködnek a répa sorok.

Némelyik nem is olyan kicsi már. Október végéig azért még van idejük, hogy tovább növekedjenek.

A katonasági gyalogsági ásó mintájára ma reggel előállítottam a gyalogsági kapát. A takarmányrépa kiszabadításáért folytatott hadművelet során "esett el" az eszköz. Vannak ugyanis hüvelykujjnyi vastag szárú gazok, amikkel már nem bírok. Azokat elfektettem és kapával elvágtam a szárat. Ma az egyiknél feladta és kettétört a nyele.

További jó hír a kertből, hogy a neem olaj úgy tűnik bevált a levélrágcsálók ellen. A krumplibogarak száma folyamatosan csökkent a kétnaponkénti ellenőrzés során (22,17,6,2)  Harmadszori permetezés után pedig tegnap már egy csíkoshátút sem találtam, csak pár tucat lárvát. A poloskák is eltüntek a krumpliról. 

Tavaly a kiültetett káposztapalántáimat pár nap alatt felzabálták a káposztalepkék. Most is megjelentek, az összes növényt ellepték. Sajnos azonnal nem tudtam kezelni őket, mert elfogyott a szer, de már úton volt az utánpótlás. Most már nagyobb mennyiségben rendeltem (500 ml, kiszállítva 5.135 Ft, ebből 50 liter szer készíthető) és egy hete lekezeltem ismét a növényeket. A káposztalepkék azonnal lepotyogtak a növényről. Utána nem is mozogtak, majd azt láttam, hogy már a  hangyák viszik őket. Azóta sem jelentek meg, de azért a biztonság kedvvéért tegnap megismételtem a kezelést.

A kerten és állatokon kívül jutott egy kis idő a ház csinosítására. Egy évek óta elmaradt feladat megvalósításába kezdtem bele. Nevezetesen az összes bontott tégla felület lekezelésébe. Egy kőbalzsamnak nevezett szerrel kell beecsetelni, ami eltömíti a pórusokat, ezáltal nem tud vizet szívni magába. Ráadásul a színt is megélénkíti.

Csütörtökön jutottam hozzá, hogy nekiálljak. Anyukám megjött a kiskutyával, ezért gondoltuk kint tevékenykedünk, hogy lássuk hogyan viselkednek. Amíg anyu kigyomolta a kavicsszegélyeket, addig én neki álltam a portalanításnak, majd az ecsetelgetésnek. A nyugati oldal elkészült. Bal és jobb oldali pillér között azért látszik a különbség.

Tegnap folytattam az  északi oldallal. Itt is jól látszik meddig sikerült lekezelnem. A folytatásban az akadályozott meg, hogy a két liter pikk-pakk elfogyott. Most folyamatban a rendelés, ha megjön, akkor folytatom.

Egyébként az évek óta elmaradt kezelésnek meglett a következménye. Sajnos a szegélyben néhány tégla szétporladt. Ezeket majd cserélni kell.

A tornác járófelületén is van egy 15-20 darab, gyengébb minőségű, ami bizony szétfagyott. Ezeket is cserélni kell. Azért is kezdtem a lábazattal mert szerencsére az hibamentes.

A kályha is átesett a szokásos évi reparáláson. A gazda sárral kitapasztotta a szükséges helyeken én meg a festést vállaltam magamra. Tegnap sikerült már egyszer körbefestenem a komplett építményt. De a jó takarás érdekében szerintem még két rétegre szükség lesz.

Hogy télen legyen mit a sparherdbe rakni. Az állatokhoz bedobált, időközben lecsupaszított ágakat kicigőltem egy kupacba. Jó kis kardió és erősítő edzés egyben a 40 fokos kánikulában. 

Ezzel zárom soraimat minden olvasómnak további kellemes nyarat kívánva.

Kaszálásaink fejlődéstörténete

Mivel a birtok területének nagyjából a harmada legelő, amit  a jelenlegi állomány nem győz lelegelni (még  a "vendégművészekkel" - dámvadak, gímszarvasok - együtt sem), meg természetesen szükség van a téli ellátmányra is, nincs mese kaszálni és bálázni kell.

Öt éve, amikor "földbirtokosok" lettünk nagyjából fogalmunk sem volt, milyen kötelezettségekkel jár ez. Na, de ezért van a falugazda, majd ő megmondja. Első körben egy fiatal lányhoz volt szerencsénk, aki közölte, hogy a legelővel nincs semmi teendőnk. Egyébként a földalapú támogatás benyújtása miatt kerestük fel, amit annyira "ügyesen" intézett, hogy az igényelt területbe belemérte a területünkkel szomszédos falubeli telkek hátsó, üresen álló részét is.

Ez természetesen nem maradt következmények nélkül. Mivel így az igényelt terület kb 50 %-kal meghaladta a ténylegeset (3-5 % a tűréshatár), nemhogy az évre nem kaptuk meg a nekünk járó támogatást, hanem még a következő éviből is levonták a túligényelt összeg fennmaradó részét.

Ezek után nincs mit csodálkozni, hogy a teendőket illetően is rosszul tájékoztatott minket. Ez a kiköltözésünket követően nagyjából öt hónap múlva derült ki, amikor mi már nagyban benne voltunk az építkezésben. Egyszer csak megjelent egy emberke az igényléseket kezelő hatóságtól, hogy ellenőrizze a területet, amit akkorra kb. derékig érő növényzet borított a legelőn. Még jó, hogy humánus volt és lehetett vele egyezkedni, adott egy hét határidőt.

Mivel nekünk erre sem eszközünk, sem időnk nem volt, szembeszomszédékat kérdeztük meg. Józsi bácsi már nyúlt is  a telefon  után és hívta az illetékest, aki két-három nap múlva már meg is érkezett és "potom" 70.000 Ft-ért leszártépőzte a területet. Ez aprítja a növényi szálakat, utána már nem lehet szénának használni. Akkor nekünk ez volt a leggyorsabb és még mindig a legolcsóbb megoldás.

A második évben még mindig javában építkeztünk és öt kecskéből állt a legelésző állomány. Ekkor is egy helyi vállalkozót bíztunk meg, aki nagyon korrekt és gyors volt, csak a pénztárcánknak fájt egy kicsit a dolog. Igaz, hogy lett vagy 500 db széna bála, de ez közel 160.000 Ft-ba került, amit szerencsére a földalapú támogatás fedezett.

Az aprócska, ici-picike gond csak az volt, hogy ketten mindösszesen kb. az 1/4-ét tudtuk összehordani és letakarni, mielőtt leszakadt volna az ég. Így a maradék bálák teljesen tönkrementek. Ráadásul nekem elment vele két-három napom, hogy a bálákról levágjam a madzagot és nagyjából szétborogassam őket, hogy a következő évig le tudjanak bomlani.

Harmadik évben kezdődött meg az együttműködés a szomszéd birtokosokkal. Hát az első év nem ment valami fényesen majdnem két hónapba tellett, hogy a terület nagyjából le lett kaszálva és elkészültek a szénabálák. 

A megállapodás szerint a kaszálás a szomszéd része, mi pedig báláztattunk. Az elhúzódásban szerepe volt az alattomosan megbújó tuskóknak, gerendáknak, egyéb akadályoknak. Habár mi körbe küldtünk egy emberkét, hogy karóval jelölje meg az akadályokat, nyilván nem talált meg mindent.) Emiatt és egyéb okok miatt is a traktort többször szerelni kellett. Ezen időszak alatt nyilván néhány alkalommal a széna  megázott, akkor várni kellett a száradásra, újra átforgatni, hogy ne rohadjon be.

Végül 140 db bála készült a lekaszált fűből már valamikor augusztus elején, amit végül nálunk gyűjtöttünk össze és csak egy fóliával lett letakarva. Ezúttal is kapkodni kellett, mert nyakunkon volt az eső, így nem lett megfelelő alátét rakva, emiatt az alsó sor bedohosodott.

Tavaly, ami már a negyedik szezon volt úgy indult a dolog, hogy a kaszáláson, rendsodráson kívül még a bálázást is meg tudja oldani  a szomszéd gazda, mivel időközben beszerzett egy használt bálázógépet. Ezért nem is érdeklődtünk bálázási kapacitás iránt. 

A kaszálás gyorsan megvolt. Egy hétfői napon kezdett és úgy, hogy közben sikerült megint elkapni valami tuskót és megint szerelni kellett, pénteken már kész is volt. Igen ám, csakhogy közvetlenül a kaszálás előtt jelezték hogy mégsem fog menni a bálázás alkatrész hiány miatt. Ekkor kezdtünk el körbe érdeklődni, Persze mindenki el volt foglalva a saját dolgaival, így csaknem két hét eltelt, mire a bálázást meg lehetett kezdeni.

Addig a lekaszált és ráadásul összesodort széna három felhőszakadást élt meg. Ezek után már nem tudott rendesen kiszáradni. Bár lett összesen 200 bála szénánk, de sajnos sok volt közülük használhatatlan, mert berohadt a belseje.

Augusztus végén már lehetett volna újból kaszálni annyira megnőtt a fű. Egyéb elfoglaltság miatt azonban csak október vége felé kezdték meg a kaszálást. Addigra a fű eleggé elöregedett, a szárak megvastagodtak. A kasza sem volt tökéletes, ráadásul csak egy napot ért rá a gazda, így a fű nagy része lábon maradt, amit utólag Gábornak le kellett szártépőznie, hogy idén legyen rendes füvünk.

Októberben, habár meleg őszünk volt, nyilván már nem szárad úgy a széna, mint nyáron. Végül azért neki kezdtünk a bálázásnak. Ezúttal hozták a saját gépet, de sajnos a kötözéssel valami gond volt, vagy nem vágta el a madzagot, vagy meg sem kötötte. Végül nagyjából 60 darabot sikerült készíteni egy napi alatt.

Idén viszont minden eddigi évet túl teljesítettünk, úgy, hogy még mindig nem mentek tökéletesen a dolgok. Most a terület nagyjából 90 %-át egy nap alatt sikerült lekaszálni, a maradék egy részét, ami a nagy területen belül volt Gábor a mi kis lengőkaszánkkal elintézte. 

A májusi folyamatos esőzések után szerencsére kifogtunk egy szárazabb időszakot. A bálázás még mindig kicsit döcögösre sikeredett. Egyrészt egy jó nagy terület teljesen elmaradt, másrészt eleinte a bálák kb. 40 %-a rosszul volt megkötve ezért újra szét kellett szedni őket és újrabálázni. A tavalyi évhez képest mégis óriási a javulás.

A kaszálást követően végül öt napon keresztül folyt a bálázás az éjszakai vihar előtti. Reggel nem lehet korán kezdeni, mert a harmat és pára miatt még nedves a széna. Később meg a hőség jelent gondot, amit nemcsak az emberek, hanem ezek a régi gépek is nehezen viselnek. Ezért kora reggel és  a legnagyobb melegben nem lehetett vele dolgozni. Bár az utolsó napon már nem foglalkoztunk vele, annyira kellett sietni, mert délután háromra már ígérték az esőt.

A szerdai, első bálázási napot követően mi már másnap kora reggel megkezdtük az elkészült bálák begyűjtését (55 db), aznap tovább folyt a munka és másnap sikerült még 133 db-ot begyűjtenünk. Este a bálázás után a szomszédék is vittek már egy kanyarral maguknak.

Az első körben még elég lazára kötött a bálázó, ezért ilyen kis kócosak lettek a szénabálák.

Egy fordulóval kb. 21-24 darab bálát tudtunk behozni. Az összegyűjtéssel, lepakolással ez nagyjából fél órát vett igénybe. 

Szombaton délután folytatódott a bálázás, mi is hozzácsaptunk még annyit, hogy már 230 db volt a pajtába betárolva. Mondtuk is, hogy most már rajtuk a sor, ha nekik is meg van ennyi, akkor megnézzük a maradékot és azon osztozunk.

Épülnek a rakatok. Mondjuk a negyedik sor után már kissé macerás volt a pakolás, de azért a gazda megoldotta.

Ezúttal nekem a traktoros lány szerepe jutott. A végén már annyira belejöttem, hogy az egyes-kettes sebesség között váltogattam, hosszabb várakozás esetén üresbe tettem, gázt vissza, hogy csak kicsit pöfögjön. Tisztára büszke voltam magamra.

Végül eljött a vasárnap, azaz a tegnapi nap. Tíz óra környékén tudtak neki állni ismét. Mi is lementünk, hogy megkérdezzük, mibe tudunk bekapcsolódni. Abban maradtunk, hogy mi álljunk neki összegyűjteni a rossz bálákat egy helyre, hogy ne kelljen a géppel össze-vissza tekeregnie, hanem egy szélesebb csíkban egy helyre leszórva villámgyorsan újrabálázza a hibásakat.

Két kanyarral sikerült is így összeszedni, ami újra lett bálázva, a harmadik kanyarral már csak betolattunk az istálóba és csak leszórtuk a kupacot, hogy a szomszédék át tudják akasztani az utánfutójukat (azzal gyűjtöttünk, mert az jóval nagyobb, mint a miénk), hogy lóhalálában ők is el tudják kezdeni a bálák gyűjtését, mielőtt ránk szakad az ég. Addigra már sötétedett, fújt a szél. Azt hittük nyakunkon a vihar.

Gyorsan elloholtunk a mi utánfutónkért, hogy mi is beszálljunk a gyűjtögetésbe, gondoltuk majd utólag osztozkodunk. Így végül a mi pajtánkba csaknem 300 db-ot sikerült betárolni. A szomszédéknak is összejött 260-270 db.

Fullon a pajta rész. Ez 270 darab bála.

Még 25 darab az utánfutón. Plusz nagyjából 20 darab rossz bála, amit a betolatáskor nagyjából hátra toltunk.

Amilyen mázlink volt a vasárnapi zivatar minket teljesen elkerült, végül csak hétfő hajnalban kezdett el esni. Meg most miközben ezeket a sorokat írom megint csak esik. 

Így végül a szomszédék össze tudták szedni a maradék jó bálákat. Nekünk még az fért bele, hogy a terepen maradt rosszakat szétborogattuk egy esetleges újrabálázás reményében. Ha nem jön össze, akkor viszont így könnyebben elrohad, mintha össze lennének préselve.

Nem tudom mi lesz az elmaradt terület sorsa. Az időjáráson múlik, hogy lesz-e egy-két nap, amikor nem esik. Így, hogy nincs összesodorva viszonylag hamar ki tudna száradni és akkor még azt is be lehetne bálázni. Viszont az sem tragédia, ha nem sikerül, hiszen már most több, mint kétszer annyi szénánk van, mint a  valaha volt legnagyobb mennyiség. Az állatállomány pedig nem növekedett.

Plusz még ott a lehetőség egy nyár végi kaszálásra is, Ha az is ilyen jól sikerül, akkor már széna nagyhatalom leszünk és eladásra is jutna. 

Összeségében nézve tehát, bár látjuk, hol lehetne még javítani a folyamaton, hiszen most sem ment tökéletesen minden, de azt kell mondjam, nagyon elégedettek vagyunk. A rendelkezésre álló eszközökből kihoztuk a maximumot. Hiszen közösen eddig nagyjából 560-570 db bálát sikerült betárolnunk. Nekünk külön boldogság, hogy a saját szénánknak végre saját fedelet tudunk biztosítani. Persze a szomszédék nagyon kedvesek és bármikor mehettünk a náluk betárolt szénáért, szalmáért, de hát csak kényelmesebb, ha helyben van minden és nem kell utánfutóval a szomszédból áthordani a kecske eleséget.

Hőségriadó (na, de kit érdekel)

Ez minket nem akadályoz meg abban, hogy, amit a fejünkbe veszünk, azt meg ne csináljuk. Úgyhogy jelenleg is nagy munkálatok folynak Málnáskertben, de haladjunk csak szépen sorjában.

Május utolsó hetében már nagyon készültem, hogy az aprócska, de élni akaró palántáim végre már a földbe kerüljenek. Ebben két dolog akadályozott: az eső (vagy egész nap esett vagy csak szimplán jött egy óriási zápor) és az, hogy a palántáknak szánt terület az alábbi képet mutatta. 

Bizony ebbe kellett volna elültetni őket.  Ez nyilván nem működött, úgyhogy neki álltam feltörni a földet. Természetesen tavasszal ez a rész is meg volt szántva és rotálva, de három hónap alatt a természet visszavette, ami az övé és totál begyomosodott.

Végül május utolsó napján tudtam csak neki állni a feladatnak.

Itt sorakoznak a kis delikvensek átültetésre várva.



Egy órai kemény munka eredménye (kb. az 1/5-ét sikerült mentesítenem).

A sokadik nap végére sikerült annyi területet kiszabadítanom a gyomok fogságából, hogy minden palántának jutott hely. Nálam kissé eklektikusan lettek elhelyezve, magyarán össze-vissza, próbáltam az azonos palántákat egymástól távolabb elhelyezni, hogy a kártevőiknek megnehezítsem a dolgát.

Az első palánták lassan két hete a helyükön és jelentem eddig még sikerült életben tartanunk őket. Igaz, a reggeli program állandó része a locsolásuk.

Talán egy káposzta? A kis neveltjeim nem mindegyikét tudom beazonosítani. Hamarosan kiderül, ha megmarad.

Az egyik az öt rebarbara növénykémből. Mivel évelő növény, hátra ültettem a málnák mögé.

A kert többi részén is átvették a gyomok az uralmat egyrészt az esőzések miatt nem lehett a kertben tevékenykedni, másrészt a növekedésük meghatványozódott a rengeteg csapadék hatására. Bezzeg az én kis haszonnövénykéim. Néhol nagyítóval kell őket felkutatni. De azért ott vannak.

Vasárnap még így nézett ki a kert.

Ezért azt találtam ki, hogy minden reggel úgy indítjuk a napot, hogy egy órát a kertben tevékenykedünk. Ketten egy óra alatt nagyon sokat el lehet végezni. Az elmúlt négy napban. Sikerült kiszabadítanunk a krumpli sorokat és a betöltés is megtörtént. A borsókat is felszabadítottuk és már sikerült egy mini adagot leszedni, amiből köret lett az ebédhez.

Ez itt a krumpliültetvényünk egy része.

A fenti kép gyomok nélkül. Egyébként eddig  a bogarak ezeket a sorokat támadták meg legkevésbé. Lehet, hogy nem is olyan nagy baj a gaz?

Hamarosan beindul a saját krumplis szezon. Szerencsére kedvenc újságomban épp most találkoztam újkrumplis receptekkel. Már alig várom, hogy kipróbálhassam őket.

Répák és hagymák is felszabadítva.

Az utolsó adag retek. Kicsit túlkorosak lettek. Abban még javulnunk kell, hogy a vetésen, gondozáson túl az időben történő betakarítás se maradjon el.

Mivel azt az elmúlt pár évben nagyjából kikísérleteztem, hogyan ne palántázzunk (pl. január végén bent a házban, mert csak megnyurgulnak; tojástartóba, mert nagyon kevés nekik a föld; március végén úgy, hogy szabad ég alatt vannak, mert túl hideg van és vagy ki sem kelnek, vagy nem fejlődnek megfelelően) kénytelen voltam paradicsom és paprika magokat közvetlenül a földbe vetni. 

Ezekben a kis tányérokban vannak a magok. Naponat locsolgatjuk és várjuk a csodát, hátha előbújnak.

Kísérleti jelleggel letakarásos módszerrel próbáljuk a gyomokat kiírtani vagy legalább lecsökkenteni. Három hétig így marad, akkor egy hétre ki kell takarni. Majd ezt még kétszer megismételni. Ha működik az eper növénykéim ide fognak költözni a nyár végén.

A szumbavai fegyenctelepeken (Rejtő Jenő) való munkához tudnám hasonlítani a kert feltörését. Ezért egyszerre kb. egy órát bírtam csinálni. Ezért változatosság képpen fűnyíróztam egy "kicsit". Motoros fűnyíróhoz is kaptam "kiképzést". Igaz, hogy először az istennek sem bírtam berántani. Még jó, hogy  nem hívtam a gazdát, mert utólag rájöttem, hogy a gázkart elfelejtettem egyidejűleg behúzni.

Na, lényeg a lényeg, hogy a végén sikerült beindítani a gépet. A feladat a kocsifeljáró lenyírása volt. Az nálunk ca. 500 méter hosszú, amit hat csíknyi, azaz kb. 3 km séta egy szimpla fűnyírás ezen a szakaszon. Mivel a kezeim kb. 5 perc után el kezdenek bezsibbadni, ezért ezt is szakaszosan végeztem. Egyik nap fel a dombig, majd vissza három szakaszban. Másnap a dombtetőtől a kapuig  három szakaszban.

Kiinduló állapot. Málna felméri, hogy milyen kemény meló vár a gazdira.

Első forduló után. 

Kecskék szabadlábon. Alig látszanak ki a fűből, amiből hamarosan széna lesz.

Már hetek óta készülünk a kaszálásra, de a folyamatos esők, záporok miatt nem mertünk neki állni, nehogy tönkre menjen a téli eleség.

Azt sem tudják, mihez kapjanak. Habzsi-dőzsi a legelőn.

Mivel folyamatosan követtük az időjárás előrejelzéseket és múlt hét péntektől szárazabb időt ígértek, végül szombaton nekivágtunk a nagy feladatnak.

Ahogy már írtam a blogon a szomszéd gazdával közös a projekt. Végül kb. a 90 %-át egy nap alatt le is kaszálta.



Sorakoznak a rendek. Most száradniuk kell egy pár napot.

Itt középen elmaradt egy nagyobb háromszög. Másnapra ígérte, hogy befejezi, de végül műszaki probléma miatt, ez már nem jött össze.

Azért, hogy ez a terület (és még egy két másik a ház közelében) ne menjen veszendőbe emberem bevállalta, hogy esténként a mi lengő kaszánkkal befejezi. 

Ezt a háromszöget végül kétszer két óra alatt le is nyomta.

A nagy melegnek hála gyorsan száradt  a fű és így már szerdán megkezdődött a bálák legyártása.

Sajnos, mivel a gépek nem mai gyerekek, ezért adódnak némi-nemű problémák. Időnként szerelgetni, javítgatni kell őket. Első körben a bálák 40 %-át nem jól kötötte meg a bálázó. Ezt most már sikerült 10 %-ra levinni. Mivel egy fiatal gazdáról van szó nem állnak rendelkezésre milliók csilli-villi új gépekre, hát azzal dolgozunk, ami van, még ha néha kínkeserves is.

Az első körből azért 55 darabot már sikerült is összegyűjtenünk. 

Jelenleg is folyamatban van a bálázás. Este majd kezdődik a második műszakunk, akkor gyűjtjük össze a mai termést.

A hőségriadóra való tekintettel ugyanis osztott műszakot vezettünk be. Ez úgy néz ki, hogy 03.50-kor csörög a vekker, még  tíz perc szundi és 04.00-kor indul a nap.

A kertben kezdünk egy kis gyomlálás, kapálás, locsolás 06.00-ig. Akkor etetés, majd dolgozunk 10,00-ig. Akkor megyünk csak reggelizni és utána 18,00-ig szieszta. Akkor kezdődik a második műszak 21,00-ig az etetéssel és utána amit éppen kell, kaszálás és kert, vagy mint ma is a szénabálák begyűjtése.

Amíg a gazda távol volt azért kihasználtam az időt és megkezdtem a télire való begyűjtését, eltevését.

A téli bodzateának való leszárítva.

Természetesen készült bodzaszörp is egy jó nagy adaggal. Itt már a pincében várakoznak.

Itt a mentateának való szárad éppen.

Múlt héten pénteken beizzítottam a kinti kemencét is egy kis sütögetésre (a benti sütögetésnek egy időre befellegzett). Ha már lúd legyen kövér, egy kenyérkéért csak nem gyújtok be, úgyhogy készült egy fonott kalács, ...

... egy vekni kenyér, ...

... két adag csokis muffin, ...

... és végül egy nagy adag rakott krumpli jó kis házi kolbásszal.

Itt éppen a krumpli és a muffin nyújtanak egymásnak társaságot.  Ez az előny, hogy több adag étel vagy tészta belefér egyszerre. Nem szoktuk kiszedni a parazsat csak félrekotorjuk. 

Mondjuk ez nem egy nyugalmas sütési mód, hogy beállítod akárhány fokra és x perc múlva kész. Ez meg a hátrány. Három-négy percenként szoktam nézegetni, hogy nehogy szénné égjenek a dolgok. Még nincs annyi tapasztalat, hogy rutinból menjen. De nekem megéri mert minden nagyon jól sikerült.

Az állatok ellátása, a kerti munkállatok és a kaszálás, begyűjtés mellett  belevágtunk az új projektbe is a héten: az új malacbirodalom kialakításába. Pontosítok április végén kezdtük el, de akkor a terület kikaszálásán és az anyag egy részének kivágásán kívül másra nem jutott idő.

Persze most megint kaszálni kellett, hogy a háztól ne a derékig érő fűben kelljen lejárkálni, meg persze az ól és karám helyén is ismételni kellett.

Öt darab oszlop lefúrásával kezdtünk. (1-1 a négy sarokra + 1 az ajtónyíláshoz)

A tető anyaghoz fűrészelt fára volt szükség. A farakatból meghoztuk az anyagot, amit már megfelelő méretűre is fűrészeltünk.

Fent vannak a kötő elemek.

A gerendák is a helyükön. (1. nap vége)

Folyamatban a tetőlécezés.

Az istálló építésekor maradt pár cserép csak a habarcsot kellett róla lekocogtatni kalapáccsal (a kúpcserép alatti sorban voltak egykor, amit ily módon rögzítettek). De így legalább ezek sem vesztek kárba, új életet kezdhetnek a malacól tetején még egy jó pár évig.

Sajnos ennyi a cserép csak 5 sorra volt elég, még 4 sornyi cserép hiányzott. (2. nap vége)

Mivel a jelenlegi malacól elbontásra fog kerülni, a hiányzó cserepeket erről gyűjtöttük be.

Így most kicsit szellős a lak, de a kecskéknél elférnek, ha akarnak. De mostanában úgyis inkább kint alszanak a szabad ég alatt a nagy meleg miatt.

Kész a cserepezés és már az oldalafalak is első lépcsőben. A terv, hogy kívülről nádszövetet rögzítünk a falakra, majd sárral vastagon betapasztjuk. (3. nap vége)

A karám oszlopok lefúrva.

A mai napot azzal kezdtük, hogy a vizszintes elemekhez kivágtuk a szükséges mennyiségű fát és méretre vágtuk az anyagot.

Nagy részét sikerült is felrögzítenünk a ma délelőtti műszakban. (4. nap)

Azért az nagy szerencse a pénztárcánkra nézve, hogy faanyagért (legalábbis ól, karám, oszlopok) nem kell sehova se menni. Csak kiválasztjuk a megfelelő méretű fát és már ránthatja is be a gazda  láncfűrészt.

A kivágott akácfák lombozata sem megy veszendőbe. Tündér a kecskék "szakszervezeti" szóvívője amint meglátja, hogy ott bóklászunk a fák között már oda is áll kerítéshez (a többiek felsorakozva a háta mögött) és hangos nyehegéssel jelzi, hogy igényt tartanának némi-nemű akáclevél csemegére.

Pár óra múltán az összes bedobott ág lecsupaszítva.

Ma déli vízfrissítés előtt csak ez a két kis napimádó heverészett a kiszáradt medencében.

 Kiöntöttem a régi vizet és már megkezdődhetett a dagonyázás.

Mire három fordulóval megtöltöttem az összes edénykét, összegyűlt a csapat a fürdőzéshez.

Azért voltak, akik az árnyékos helyet részesítették előnyben.

Kollektív pihi, kecskék, malacok vegyesen.

Most már három héttel a gyomorféreg elleni gyógyszer beadása után talán kijelenthetem, hogy meggyógyult az állomány. Szépen kigömbölyödött mindenki és a csomókban vagy néhol teljesen kopaszra kihullott szőrük kezd szépen visszanőni.

Tündér, aki a legcsúnyább volt új "ruhát öltött" és végre jó érzéssel lehet ránézni.

Ma pont négy hete, hogy Bendegúz Málnáskert lakója lett. Növöget és folyamatosan degeszre van tömve a pocakja.



Pár napja ismét a lakókocsiban rekedt egy madárka. Ezúttal egy citromsármány. (Mert persze a daráló mellett elszóródott kaja nem elég nekik.) A gazda éppen arra járt és sikerült is a mentési akció. Csak elhozta nekem megmutatni. Megsimogattam a kis fejecskéjét, meg lőttem két képet és már mehetett is az útjára. Egyet szemből.

Egyet oldalról.

Szerintem mindenről beszámoltam, ami az elmúlt két hétben a birtokon megtörtént. Hamarosan ismét jelentkezem, remélhetőleg a hőség megenyhül addigra (legalábbis azt ígérik, hogy vasárnapra megjön a front.) Addig meg kitartást Nektek, ha tehetitek menjetek vízpartra. Egy napot mi is engedélyeztünk magunknak, elvégre a magunk urai vagyunk.