2019. június 4., kedd

Sok(k) hatás


Ami akkor ér, amikor este 6 órakor kiderül, hogy most disznót kell vágni. Na, azt nem kívánom senkinek. Ráadásul a vemhes kocamamámról volt szó.

Délután 1 órakor vettem észre, hogy valami kitüremkedik valamelyik hátsó nyílásából. Mivel vemhes volt, arra gondoltam, hogy megindult az ellés. Bosszankodtam  nagyon, hogy akkor ennek az alomnak is annyi, hiszen még jó egy hónap vissza volt a vemhességből. Az esti etetésnél azonban úgy került elő, hogy még mindig ugyanannyi lógott ki belőle, mint amikor először megláttam. Gondoltam, hogy itt akkor valami beavatkozásra lesz szükség. Hívtam állandó segítőimet a szomszéd birtokról, mondták, hogy jönnek mindjárt, hoznak oxitocin injekciót.

Amint azonban a szomszédasszonyom meglátta, közölte, hogy ez nem ellés, hanem méh- vagy inkább  hüvelyelőreesés. Sikerült bezárnunk a kecskeólba és lefognunk az állatot, hogy azért közelebbről is meg tudja vizsgálni. A hátsó nyílások olyan közel vannak egymáshoz, hogy végbélelőreesés is lehetett volna. Én most hallottam először arról, hogy ilyen problémák előfordulhatnak. Végül bebizonyosodott, hogy az első gyanú igaz.

Akkor még azt hittem, hogy menthető a helyzet, az állatorvossal konzultálva azonban kiderült, hogy mivel már több óra eltelt, nagy a fertőzés és a szövetelhalás esélye. Tehát, ha ki is jön és ellátja, ami nem tíz fillérbe fog kerülni, akkor sincs semmi garancia arra, hogy megmarad a jószág. Ha meg elpusztul, akkor még húsát sem lehet felhasználni. (Az ellátás annyiból állna, hogy fertőtlenítés után visszahelyezi a kitüremkedett részt, majd ellátja egy-két varrattal, amiket viszont az ellés előtt el kellene távolítani. Na ez utóbbira semmi esélyt nem láttam.)

Így nehéz szívvel bár, de meghoztam a döntést, hogy akkor vágjuk le. Így nekünk is marad valami és az állat sem szenved hosszasan.

Szerencsére szomszédaim nem hagytak cserben, hiszen egyedül ezt nem tudtam volna megoldani. A fiatal pár és a fiú anyukájával együtt négyen álltunk neki este 7 órakor a szörnyűséges feladatnak. Legtöbbet én vagyok a jószágokkal, ezért érthető módon a leszúráskor  nem szoktam jelen lenni. Most viszont, mivel a 70 kilós bivalyerős jószágot ketten készültek leszúrni, nekem kellett tartanom a kecskeól ajtaját, hogy nehogy kitörjön az állat.

Borzalmas volt hallgatni az utolsó hangjait, most is elfog a sírás, ha rágondolok.

Szétbontáskor derült ki, hogy  kilenc kismalac volt benne.

Hajnali fél egykor végeztünk. Megmentettük, ami menthető volt. Húst, zsír szalonnát.

A sokkhatás egyben sokhatás, mivel az elmúlt egy év folyamán elveszítettük egy olyan kocát, aki pici malac korában került ide, mi szelidítettük meg. Vérmérgezésben pusztult el. A benti karámból idén tavaszra kb. 40-50 méternyi szögesdrótot túrtak ki a malacok, ami az egykori téesz maradványaként került a földbe. Valószínű, hogy a rozsdás drót okozhatta a fertőzést. (1)

A nyár, majd az ősz folyamán összesen három darab kecskét veszítettünk el. Valószínűleg férgesség végzett velük. Annak ellenére, hogy tavasszal megcsináltuk a féreghajtást a patikában kapható szerrel. Az állatorvos is itt volt. Csak annyit kérdezett, hogy féreghajtás volt-e. Azt már nem, hogy milyen szerrel és, hogy akkor adott volna egy másikat (hiszen több fajta féreg van). Lényeg a lényeg, ha az állatorvos nem tudja, hogy mit kell csinálni, akkor egyszerű, ráadásul kezdő gazdálkodóként nekünk honnan kéne tudni. (4)

A cica családból egy kölyök kutyatámadásban pusztult el, a másikról nem is tudjuk, hogy mi történt vele. Már csak a kis testét találtuk meg. (6)

Március elején egy egész alomnyi kismalac pusztult el, annak ellenére, hogy közel sem volt olyan hideg, mint tavaly, amikor megmaradtak a kismalacok a mínusz fokok ellenére. (7)

Józsi kecskénk valószínüleg gyomorféreg áldozata lett. Most már tudjuk, hogy mit kell figyelni, ha felmerül a gyanú. (8)

Az anyacicánk nyom nélkül tünt el, fogalmunk sincs mi történhetett vele. (9)

Végül pedig most Pötyikénket kellett kényszervágnunk. (10)

Azt hiszem ez így most már egy kicsit sok. Nagyon el vagyok keseredve. Persze azért nem adjuk fel a a gazdálkodást. Sok tapasztalatot gyűjtöttünk most már össze. A lényeg, hogy jobban kell figyelni az első gyanús jeleket. Mondjuk a 10 esetnek a feléből nem tehettünk volna semmit, de a férgességek és a vérmérgezés esetén korábbi beavatkozásokkal talán meg lehetett volna menteni az állatokat.

4 megjegyzés:

  1. Eszter teljesen érthető, hogy szomorú vagy az állataid elvesztésével kapcsolatban, hiszen mint írod Te vagy velük sokat. Valóban szerencsések vagytok, hogy ilyen segítőkészek a szomszédaitok. Nehéz lehet mikor a párod messze jár, és Neked egyedül kell meghozni ilyen nehéz döntéseket.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, nagyon nehéz. Viszont a szomszédainkért nem lehetünk elég hálásak.

      Törlés
  2. :( Ahogy mondják, minden rossz után jön a jó kívánom, hogy már így legyen.

    VálaszTörlés