Boróka beköltözik

Az utolsó bejegyzés óta eltelt időszak legizgalmasabb eseménye, hogy két napja beköltözött hozzánk Boróka, egy fajtatiszta mudi kislány, egyelőre egy hónap próbaidővel. 

A dolog úgy kezdődött, hogy pont egy hete szombaton látogatóban voltunk anyukáméknál. Boróka akkor már náluk lakott úgy 3-4 hónapja. A gond csak az volt vele, hogy bár azt gondolták az idősecske puli kutyájuk mellé jó társ lenne, de sajnos tévedtek. A kutyusok ugyan jól kijöttek egymással, viszont Boróka nem tisztelte sem a veteményest, sem a virágágyásokat. Nagyon mozgásigényes és munkakutya lévén nem elégítették ki a kertes ház nyújtotta körülmények, illetve a napi kétszeri pórázon való séta.

Anyukám ezért feltette a kérdést, hogy nem fogadnánk-e be. Hiszen nálunk bőven akadna tér, ahol kiélhetné mozgásigényét és terelőkutya lévén még munkája is akadna. Mi egyelőre nem gondoltunk újabb kutyus beszerzésére, bár beszéltünk róla, hogy valamikor majd szeretnénk. Mondtuk, hogy alszunk rá egyet-kettőt és akkor visszatérünk rá.

Az igazság az, hogy Boróka már nagyjából öt hónapos és eddig más rendszerhez volt szokva. Nem tudtuk, hogy fog kijönni Málnával és a négy cicával. Azt semmiképpen nem akartuk, hogy viszály legyen a kutyák között és attól is tartottunk, hogy a cicákat esetleg elmarja a háztól.

Így végül arra az elhatározásra jutottunk, hogy egy hónap próbaidőt szabunk. Ez alatt mindkét fél meggondolhatja magát. Ha mi azt látjuk, hogy a két kutyakislány nagyon nem jön ki egymással, vagy a cicák nem tudják megszokni, vagy esetleg Boróka viselkedik agresszíven velük, akkor sajnos nem maradhat. 

Két napja reggel kilenckor megérkezett a kis "próbaidősünk". A kapuban mindjárt átvettem a kis csomagot és pórázon én vezettem fel. A találkozás első pillanataiban nyilván nem borultak a kis jövevény nyakába az enyéim. Málna is kissé tartózkodóan viselkedett, a cicák meg nyilván púpoztak és fújtak. Viszont Borókának olyan tüneményes természete van, hogy semmi agressziót nem mutatott egyikük irányába sem. Próbál kedvesen ismerkedni szaglászni, nyalogatni az új lakótársakat.

Málna azonban résen volt, amint a cicákhoz közeledett hangos morgással jelezte, hogy ő egyben a cirmosok négylábú testőre is.

Most, a második nap után azt mondhatom, hogy enyhülni látszik a helyzet. A négy cicából kettő már nem menekül és nem fúj rá. Jó még nem olyan cimborák, mint Málnával, de szerintem idővel még arra is lesz esély.

Porthos már hagyja magát szagolgatni, nem menekül, nem fúj az újoncra.

A mai reggeli után a cicák párkánydíszt képezve. Azért itt már látszanak az enyhülés jelei.

A kutya ott volt tőlük fél méterre a szőnyegen, ők meg nyugodtan heverésztek a párkányon.

Úgy látom Málna is kezd felengedni irányába, már nem hőköl vissza minden egyes alkalommal, amikor közeledni próbál hozzá.

Mivel kölyökkutya, ezért még sokat kell tanulnia, de például a "Gyere ide!" vezényszóra hallgat. Jelenleg a "Nem" szót próbálom tanítani neki. Például, hogy a kertbe nem megyünk be, meg hogy a gazdira nem mászunk rá, amikor jól megérdemelt pihenése képpen napozik az udvaron.

Tegnap már a kertészkedésem elején pórázra kellett kötnöm, mert azért percenként mégsem rohangálhattam ki vele. Ma már elég hosszú időre sikerült magát megtartóztatnia, de a végén megint póráz lett belőle.

Amikor kint vagyok, mindig jön velem, ha a házban tartózkodom, akkor pedig az ajtó előtti szőnyeg a tartózkodási helye. Éjszaka is ott alszik. Semmi ugatás, kaparászás nem volt, nagyon szépen viselte magát már az első éjszakán is.

Szóval egyelőre optimista vagyok a beilleszkedését illetően.

És most jöjjenek egyéb Málnáskerti témáink. Állatok, kert, egyebek.

Olyan cuki volt, muszály volt megörökítenem. A cicák köztudottan szeretnek szűk helyekre begömbölyödni, ez a kép is bizonyíték rá.

Kecskéink elég szépen rendbejöttek. Legalábbis mintha új bundát varrattak volna maguknak. Gyönyörű fényes, síma a szőrük, bár némelyiket én még mindig kicsit soványnak látom.

Gímszarvas tehenek legelnek a gyümölcsfás területen (sajnos múlt hónapban két villanypásztor készülék is tönkrement, amit azóta még nem pótoltunk, a két drót között meg simán átbújnak). Négyen-öten voltak a csapatban valamikor hajnal 4-5 óra körül. A tornácról készült a kép, a kert meg kb. 40-50 méterre van a háztól.

Sajnos június hónapnak is megvolt az áldozata. Egy hete szombaton átengedtünk egy lányt a kanhoz, mivel láttuk, hogy ivarzik (a kényszervágott koca helyett, gondoltuk már elég nagy hozzá több, mint 15 hónapos volt és ca. 50 kg). Az esemény mindjárt bekövetkezett. Majd négy napra rá, elpusztulva találtam rá.

Előjel mindössze annyi volt, hogy nem evett két napja. De ezt betudtam a környezetváltozásnak illetve az ivarzásnak. Így hát nem volt más választásom: meg kellett ásnom életem első sírját az erdőben. A 40 fokos kánikulában nem lehetett mit tenni, mert már lepték a legyek. Meszet is szórtam rá a biztonság kedvéért, meg kb. 40 cm vastagon ment rá a föld. Másnap megellenőriztem, nem piszkálta senki sem.

Jó lenne azért, ha már véget érne ez a pech sorozat. Nemhogy szaporulatunk nem volt ez évben, de most már a sokadik jószágot veszítjük el. Ami az érzelmieken túl, nem kis anyagi veszteség is.

Szerencsére azért kert fronton van némi sikerélményünk.

A fűszeresládáim betekarítás előtt: oreganó, ...

... zsálya, ...

... borsikafű.

Négy nagy tál lett tele. A metélőhagymát leszámítva (az felaprítva ment a fagyasztóba) a többi szárad, hogy télen meglegyen a gyógyteának való.

Napraforgó ültetvényem a kelő nap fényében. Ez egy spontán ültetvény. Nagyjából 50 növény kelt ki a tavaly elszóródott magok közül össze-vissza, viszont némi árnyékot nyújtva az alattuk megbúvó egyéb növényeknek.

A mi kertünk nem egy tip-top, egy szál gazat sem tartalmazó kertecske. Nálunk bizony akad gyomnövény bőven. Ugyan küzdünk velük, de ők állnak nyerésre. Ezért a cél, hogy azért a haszonnövényeinket megtaláljuk. Itt például baloldalon egy sor borsó helyezkedik el, mellette pedig az uborkáim növekszenek.

Az alig egy hónapja kiültetett palántáim mindegyike megeredt és azóta jelentősen meg is nőttek. Ez a terület például kétszer is át lett kapálva az elmúlt két hétben, de ma már újból neki állhattam.

Ezen a területen lassan a három sütőtök levelei fognak majd árnyékot nyújtani a többi növénynek. Csak arra kell figyelnem, hogy a nagy levelek között kijuttassam őket a fényre, ha szükséges. Remélem majd a gyomnövények is visszaszorulnak kicsit.

Júniusban homokos talajon megjelenik a kövér porcsin. Ami sokak szerint egy gyomnövény, amit írtani kell. Én viszont utánajártam és inkább hálás vagyok, hogy egy ilyen csodaszer magától megterem a kertünkben. Nem kell vetőmag, palántázás csak szedhetem kilószám.

Akiket bővebben érdekel azok az alábbi linken tájékozódhatnak. Ez részletesen leírja, hogy milyen hatóanyagokat tartalmaz és milyen széles körűen felhasználható  a különböző egészségügyi problémákra.

http://gyogynovenyek.info/gyogynoveny-lexikon/kover-porcsin-gyogynoveny-lexikon/kover-porcsin/

Mi már el is készítettük belőle az első fogást: szalonnát lepirítottam, majd a pár percig előfőzött porcsint a szalonnapörccel és pár deci tejföllel összekevertem. Korábbról maradt egy fél doboz kukorica konzerv, azt még mellétettük. Így tökéletes és laktató vacsora lett belőle. 

A hagymatermés szépnek ígérkezik, két sort már el is fektettem, hogy a fejet tudja növeszteni. 

Krumplit már június eleje óta sajátot eszünk és már most vannak  öklömnyi gumók is, meg persze jó sok apró. Ma is belőlük készült a krumpli paprikás. Ráadásul saját zsír, saját hagyma, saját szalonna és saját kolbász felhasználásával. Az lenne a jó, ha ezt minél több fogásról mondhatnám majd el a közeljövőben.

Ami az alábbi képen látható az a takarmányrépa ültetvényem. Csak még éppen álcázva. Hát sajnos erre eddig egyszerűen nem jutott idő. Örültünk, hogy az utóbbi két hétben a saját célra szánt növényeket kivakartuk a gazból. Így hát ez a nemes feladat rám maradt. Itt bizony a húzgálásos módszert tudom csak alkalmazni. Hiszen a többsége olyan magas, mint én.

Meglepő, de a hatalmas gaztengerben szépen ott rejtőzködnek a répa sorok.

Némelyik nem is olyan kicsi már. Október végéig azért még van idejük, hogy tovább növekedjenek.

A katonasági gyalogsági ásó mintájára ma reggel előállítottam a gyalogsági kapát. A takarmányrépa kiszabadításáért folytatott hadművelet során "esett el" az eszköz. Vannak ugyanis hüvelykujjnyi vastag szárú gazok, amikkel már nem bírok. Azokat elfektettem és kapával elvágtam a szárat. Ma az egyiknél feladta és kettétört a nyele.

További jó hír a kertből, hogy a neem olaj úgy tűnik bevált a levélrágcsálók ellen. A krumplibogarak száma folyamatosan csökkent a kétnaponkénti ellenőrzés során (22,17,6,2)  Harmadszori permetezés után pedig tegnap már egy csíkoshátút sem találtam, csak pár tucat lárvát. A poloskák is eltüntek a krumpliról. 

Tavaly a kiültetett káposztapalántáimat pár nap alatt felzabálták a káposztalepkék. Most is megjelentek, az összes növényt ellepték. Sajnos azonnal nem tudtam kezelni őket, mert elfogyott a szer, de már úton volt az utánpótlás. Most már nagyobb mennyiségben rendeltem (500 ml, kiszállítva 5.135 Ft, ebből 50 liter szer készíthető) és egy hete lekezeltem ismét a növényeket. A káposztalepkék azonnal lepotyogtak a növényről. Utána nem is mozogtak, majd azt láttam, hogy már a  hangyák viszik őket. Azóta sem jelentek meg, de azért a biztonság kedvvéért tegnap megismételtem a kezelést.

A kerten és állatokon kívül jutott egy kis idő a ház csinosítására. Egy évek óta elmaradt feladat megvalósításába kezdtem bele. Nevezetesen az összes bontott tégla felület lekezelésébe. Egy kőbalzsamnak nevezett szerrel kell beecsetelni, ami eltömíti a pórusokat, ezáltal nem tud vizet szívni magába. Ráadásul a színt is megélénkíti.

Csütörtökön jutottam hozzá, hogy nekiálljak. Anyukám megjött a kiskutyával, ezért gondoltuk kint tevékenykedünk, hogy lássuk hogyan viselkednek. Amíg anyu kigyomolta a kavicsszegélyeket, addig én neki álltam a portalanításnak, majd az ecsetelgetésnek. A nyugati oldal elkészült. Bal és jobb oldali pillér között azért látszik a különbség.

Tegnap folytattam az  északi oldallal. Itt is jól látszik meddig sikerült lekezelnem. A folytatásban az akadályozott meg, hogy a két liter pikk-pakk elfogyott. Most folyamatban a rendelés, ha megjön, akkor folytatom.

Egyébként az évek óta elmaradt kezelésnek meglett a következménye. Sajnos a szegélyben néhány tégla szétporladt. Ezeket majd cserélni kell.

A tornác járófelületén is van egy 15-20 darab, gyengébb minőségű, ami bizony szétfagyott. Ezeket is cserélni kell. Azért is kezdtem a lábazattal mert szerencsére az hibamentes.

A kályha is átesett a szokásos évi reparáláson. A gazda sárral kitapasztotta a szükséges helyeken én meg a festést vállaltam magamra. Tegnap sikerült már egyszer körbefestenem a komplett építményt. De a jó takarás érdekében szerintem még két rétegre szükség lesz.

Hogy télen legyen mit a sparherdbe rakni. Az állatokhoz bedobált, időközben lecsupaszított ágakat kicigőltem egy kupacba. Jó kis kardió és erősítő edzés egyben a 40 fokos kánikulában. 

Ezzel zárom soraimat minden olvasómnak további kellemes nyarat kívánva.