Boróka és a többiek

Tegnap volt négy hete, hogy ez a kis tüneményes ördögfióka beköltözött Málnáskertbe.

És bár a próbaidő hivatalosan csak holnap járna le, de mi már a múlt héten véglegesítettük őkelmét, bár egyelőre még gyakran táncol az idegeinken.

Azóta egyébként kiderült, hogy a gazdával egy napon van a születésnapjuk, tehát ebben a hónapban volt még csak fél éves. Ha úgy vesszük korának abszolút megfelelően viselkedik, hiszen a fél évével kb. egy 3-4 éves kisgyereknek felel meg (1 kutyaév = 7 ember év állítólag). Ennek megfelelően folyamatosan rosszalkodik: elhurcolássza  a cipőket, zoknikat és minden egyebet, amit a foga közé kaparint. Pozitívum viszont, hogy Málnával ellentétben (aki szintén csinálta ezt "gyerekkorában") a cipőket legalább nem rágja szét, a többi dolgot azért megcsócsálja. 

Eltörte a fejősedényünket, eltüntetett egy fanyelű kiskést, amit utána szétrágva találtunk meg és még sorolhatnám az apróbb-cseprőbb csínytevéseit. 

Viszont az eltelt négy hét alatt országos jóbarátok lettek Málnussal. Azóta már együtt terelgetik az állatokat és sokat futkároznak, hancúroznak együtt.

Természetesen a cicusok is befogadták, ugyanúgy viszonyulnak hozzá, mint Málnához. Semmi hátpupozás és fújás, sőt eltűrik, hogy nyalogassa őket.

Mind a négyen ott heverésztek a kutyától egy-két méterre, halálos nyugalomban.

Mondjuk az etetésekkor oda kell figyelni a kis hölgyre, mert mióta a gyalupadot elköltöztettük, a cicák is a talajszinten esznek és amint Boróka végzett a saját adagjával rányomul a cicákéra.

A kutyusoknak is meg van a külön bejáratú edénykéje. Mondjuk Málna tányérjával nem nagyon próbálkozik. Azért azt tudja, kivel van az erő.

Ilyen a békés együttélés pillanatképe nálunk. Kutyák és cicák egymástól pár méterre falatoznak.

További előrelépések, hogy a kertbe már egyáltalán nem jön be. 

Bár a "Helyedre!" és a "Marad!" vezényszavak még nem mennek tökéletesen, de azért hellyel közzel engedelmeskedik. Mondjuk a Marad! az kb. 1-2 perc nála, ezért folyamatosan gyakorolunk. 

Ha el kell mennünk, akkor Málnával ellentétben, aki már megtanulta, hogy nem szabad utánunk jönni, lekísér minket a kapuig, viszont nem akar kibújni a kerítésen (Málna addig erőlködött, amíg átpréselte magát a rácsokon) és egy idő után szépen vissza is battyog a házhoz. (Szomszédaim jelentették, hogy így tett, miután elmentünk.)

Ezeknek a kutyusoknak a vérükben van, hogy tereljenek. Boróka ideérkezését követő 4. napon csatlakozott be Málnushoz az esti tereléskor és mindjárt elég jól össze tudtak dolgozni. Két oldalról fogták közre a malackákat és úgy hajtották őket a karám felé.

Mondjuk az első időkben kicsit túlbuzgott a kiskutya, mert bárhol meglátott egy kecskét vagy egy malacot, csaholva nekik rontott, mire azok beszaladtak a villanypásztoron belülre. Miután ezt eljátszotta egy párszor szegény kecskéim már ki sem mertek jönni. 

Az elbeszélgetések és az alkalmankénti pórázra kötés azután megtette a hatását, mert most már egy ideje nem zargatja őket, csak akkor, ha szólok nekik, hogy dolog van.

Éjszakánként is akadnak még gondjaink vele. Ugyanis a különböző vadak keresztül-kasul járnak a területen, amit ő még egyelőre nem tud elfogadni, ezért hangos csaholással jelzi, hogy kapás van. Csak mi meg nem tudunk közben aludni.

Egyik éjszaka viszont arra ébredtem, hogy kedvesem okítja Borókát, hogy "Csend legyen!". Félig kómásan csak a harmadik fordulónál (mert persze nem lett csend és ezért ismét ki kellett hozzá menni) szóltam neki, hogy ne azt mondja, hogy "Csend legyen!", hanem azt, hogy "Nem ugat!" És lőn csoda, utána csend volt. Ezek szerint a "Nem" már bevésődött a kis agyába, hogy akkor abba kell hagynia, amit addig csinált.

Az eltelt pár hétben máris a szívünkhöz nőtt, ezért is rövidítettük le a próbaidőt és szerintem jövőre már Málnával egy szinten lesz minden tekintetben. Így tehát Boróka immár teljes jogú lakója Málnáskertnek.

Zárókép:

Porthos elnyúlva az egyik ablakpárkányon.

Persze ahogy megjelentem a masinámmal rögtön felpattant, de ezt a macskapózzal egybekötött ásítást azért sikerült elkapnom.

Tudom, hogy most elég hosszú ideig nem jelentkeztem, de már most szólok, hogy legalább négy-öt témám vár kidolgozásra. A terveim szerint hetente szeretnék jelentkezni, hogy folyamatosan legyen mit olvasnotok. További kellemes nyarat kívánok Nektek és ne feledjétek, hamarosan érkezem  a friss olvasnivalóval.