Ez minket nem akadályoz meg abban, hogy, amit a fejünkbe veszünk, azt meg ne csináljuk. Úgyhogy jelenleg is nagy munkálatok folynak Málnáskertben, de haladjunk csak szépen sorjában.
Május utolsó hetében már nagyon készültem, hogy az aprócska, de élni akaró palántáim végre már a földbe kerüljenek. Ebben két dolog akadályozott: az eső (vagy egész nap esett vagy csak szimplán jött egy óriási zápor) és az, hogy a palántáknak szánt terület az alábbi képet mutatta.
Bizony ebbe kellett volna elültetni őket. Ez nyilván nem működött, úgyhogy neki álltam feltörni a földet. Természetesen tavasszal ez a rész is meg volt szántva és rotálva, de három hónap alatt a természet visszavette, ami az övé és totál begyomosodott.
Végül május utolsó napján tudtam csak neki állni a feladatnak.
Itt sorakoznak a kis delikvensek átültetésre várva.
Egy órai kemény munka eredménye (kb. az 1/5-ét sikerült mentesítenem).
A sokadik nap végére sikerült annyi területet kiszabadítanom a gyomok fogságából, hogy minden palántának jutott hely. Nálam kissé eklektikusan lettek elhelyezve, magyarán össze-vissza, próbáltam az azonos palántákat egymástól távolabb elhelyezni, hogy a kártevőiknek megnehezítsem a dolgát.
Az első palánták lassan két hete a helyükön és jelentem eddig még sikerült életben tartanunk őket. Igaz, a reggeli program állandó része a locsolásuk.
Talán egy káposzta? A kis neveltjeim nem mindegyikét tudom beazonosítani. Hamarosan kiderül, ha megmarad.
Az egyik az öt rebarbara növénykémből. Mivel évelő növény, hátra ültettem a málnák mögé.
A kert többi részén is átvették a gyomok az uralmat egyrészt az esőzések miatt nem lehett a kertben tevékenykedni, másrészt a növekedésük meghatványozódott a rengeteg csapadék hatására. Bezzeg az én kis haszonnövénykéim. Néhol nagyítóval kell őket felkutatni. De azért ott vannak.
Vasárnap még így nézett ki a kert.
Ezért azt találtam ki, hogy minden reggel úgy indítjuk a napot, hogy egy órát a kertben tevékenykedünk. Ketten egy óra alatt nagyon sokat el lehet végezni. Az elmúlt négy napban. Sikerült kiszabadítanunk a krumpli sorokat és a betöltés is megtörtént. A borsókat is felszabadítottuk és már sikerült egy mini adagot leszedni, amiből köret lett az ebédhez.
Ez itt a krumpliültetvényünk egy része.
A fenti kép gyomok nélkül. Egyébként eddig a bogarak ezeket a sorokat támadták meg legkevésbé. Lehet, hogy nem is olyan nagy baj a gaz?
Répák és hagymák is felszabadítva.
Az utolsó adag retek. Kicsit túlkorosak lettek. Abban még javulnunk kell, hogy a vetésen, gondozáson túl az időben történő betakarítás se maradjon el.
Mivel azt az elmúlt pár évben nagyjából kikísérleteztem, hogyan ne palántázzunk (pl. január végén bent a házban, mert csak megnyurgulnak; tojástartóba, mert nagyon kevés nekik a föld; március végén úgy, hogy szabad ég alatt vannak, mert túl hideg van és vagy ki sem kelnek, vagy nem fejlődnek megfelelően) kénytelen voltam paradicsom és paprika magokat közvetlenül a földbe vetni.
Ezekben a kis tányérokban vannak a magok. Naponat locsolgatjuk és várjuk a csodát, hátha előbújnak.
Kísérleti jelleggel letakarásos módszerrel próbáljuk a gyomokat kiírtani vagy legalább lecsökkenteni. Három hétig így marad, akkor egy hétre ki kell takarni. Majd ezt még kétszer megismételni. Ha működik az eper növénykéim ide fognak költözni a nyár végén.
A szumbavai fegyenctelepeken (Rejtő Jenő) való munkához tudnám hasonlítani a kert feltörését. Ezért egyszerre kb. egy órát bírtam csinálni. Ezért változatosság képpen fűnyíróztam egy "kicsit". Motoros fűnyíróhoz is kaptam "kiképzést". Igaz, hogy először az istennek sem bírtam berántani. Még jó, hogy nem hívtam a gazdát, mert utólag rájöttem, hogy a gázkart elfelejtettem egyidejűleg behúzni.
Na, lényeg a lényeg, hogy a végén sikerült beindítani a gépet. A feladat a kocsifeljáró lenyírása volt. Az nálunk ca. 500 méter hosszú, amit hat csíknyi, azaz kb. 3 km séta egy szimpla fűnyírás ezen a szakaszon. Mivel a kezeim kb. 5 perc után el kezdenek bezsibbadni, ezért ezt is szakaszosan végeztem. Egyik nap fel a dombig, majd vissza három szakaszban. Másnap a dombtetőtől a kapuig három szakaszban.
Kiinduló állapot. Málna felméri, hogy milyen kemény meló vár a gazdira.
Első forduló után.
Kecskék szabadlábon. Alig látszanak ki a fűből, amiből hamarosan széna lesz.
Már hetek óta készülünk a kaszálásra, de a folyamatos esők, záporok miatt nem mertünk neki állni, nehogy tönkre menjen a téli eleség.
Azt sem tudják, mihez kapjanak. Habzsi-dőzsi a legelőn.
Ahogy már írtam a blogon a szomszéd gazdával közös a projekt. Végül kb. a 90 %-át egy nap alatt le is kaszálta.
Sorakoznak a rendek. Most száradniuk kell egy pár napot.
Itt középen elmaradt egy nagyobb háromszög. Másnapra ígérte, hogy befejezi, de végül műszaki probléma miatt, ez már nem jött össze.
Azért, hogy ez a terület (és még egy két másik a ház közelében) ne menjen veszendőbe emberem bevállalta, hogy esténként a mi lengő kaszánkkal befejezi.
Ezt a háromszöget végül kétszer két óra alatt le is nyomta.
A nagy melegnek hála gyorsan száradt a fű és így már szerdán megkezdődött a bálák legyártása.
Sajnos, mivel a gépek nem mai gyerekek, ezért adódnak némi-nemű problémák. Időnként szerelgetni, javítgatni kell őket. Első körben a bálák 40 %-át nem jól kötötte meg a bálázó. Ezt most már sikerült 10 %-ra levinni. Mivel egy fiatal gazdáról van szó nem állnak rendelkezésre milliók csilli-villi új gépekre, hát azzal dolgozunk, ami van, még ha néha kínkeserves is.
Az első körből azért 55 darabot már sikerült is összegyűjtenünk.
Jelenleg is folyamatban van a bálázás. Este majd kezdődik a második műszakunk, akkor gyűjtjük össze a mai termést.
A hőségriadóra való tekintettel ugyanis osztott műszakot vezettünk be. Ez úgy néz ki, hogy 03.50-kor csörög a vekker, még tíz perc szundi és 04.00-kor indul a nap.
A kertben kezdünk egy kis gyomlálás, kapálás, locsolás 06.00-ig. Akkor etetés, majd dolgozunk 10,00-ig. Akkor megyünk csak reggelizni és utána 18,00-ig szieszta. Akkor kezdődik a második műszak 21,00-ig az etetéssel és utána amit éppen kell, kaszálás és kert, vagy mint ma is a szénabálák begyűjtése.
Amíg a gazda távol volt azért kihasználtam az időt és megkezdtem a télire való begyűjtését, eltevését.
A téli bodzateának való leszárítva.
Természetesen készült bodzaszörp is egy jó nagy adaggal. Itt már a pincében várakoznak.
Itt a mentateának való szárad éppen.
Múlt héten pénteken beizzítottam a kinti kemencét is egy kis sütögetésre (a benti sütögetésnek egy időre befellegzett). Ha már lúd legyen kövér, egy kenyérkéért csak nem gyújtok be, úgyhogy készült egy fonott kalács, ...
... egy vekni kenyér, ...
... két adag csokis muffin, ...
... és végül egy nagy adag rakott krumpli jó kis házi kolbásszal.
Itt éppen a krumpli és a muffin nyújtanak egymásnak társaságot. Ez az előny, hogy több adag étel vagy tészta belefér egyszerre. Nem szoktuk kiszedni a parazsat csak félrekotorjuk.
Mondjuk ez nem egy nyugalmas sütési mód, hogy beállítod akárhány fokra és x perc múlva kész. Ez meg a hátrány. Három-négy percenként szoktam nézegetni, hogy nehogy szénné égjenek a dolgok. Még nincs annyi tapasztalat, hogy rutinból menjen. De nekem megéri mert minden nagyon jól sikerült.
Az állatok ellátása, a kerti munkállatok és a kaszálás, begyűjtés mellett belevágtunk az új projektbe is a héten: az új malacbirodalom kialakításába. Pontosítok április végén kezdtük el, de akkor a terület kikaszálásán és az anyag egy részének kivágásán kívül másra nem jutott idő.
Persze most megint kaszálni kellett, hogy a háztól ne a derékig érő fűben kelljen lejárkálni, meg persze az ól és karám helyén is ismételni kellett.
Öt darab oszlop lefúrásával kezdtünk. (1-1 a négy sarokra + 1 az ajtónyíláshoz)
A tető anyaghoz fűrészelt fára volt szükség. A farakatból meghoztuk az anyagot, amit már megfelelő méretűre is fűrészeltünk.
Fent vannak a kötő elemek.
Folyamatban a tetőlécezés.
Az istálló építésekor maradt pár cserép csak a habarcsot kellett róla lekocogtatni kalapáccsal (a kúpcserép alatti sorban voltak egykor, amit ily módon rögzítettek). De így legalább ezek sem vesztek kárba, új életet kezdhetnek a malacól tetején még egy jó pár évig.
Sajnos ennyi a cserép csak 5 sorra volt elég, még 4 sornyi cserép hiányzott. (2. nap vége)
Mivel a jelenlegi malacól elbontásra fog kerülni, a hiányzó cserepeket erről gyűjtöttük be.
Így most kicsit szellős a lak, de a kecskéknél elférnek, ha akarnak. De mostanában úgyis inkább kint alszanak a szabad ég alatt a nagy meleg miatt.
Kész a cserepezés és már az oldalafalak is első lépcsőben. A terv, hogy kívülről nádszövetet rögzítünk a falakra, majd sárral vastagon betapasztjuk. (3. nap vége)
A karám oszlopok lefúrva.
A mai napot azzal kezdtük, hogy a vizszintes elemekhez kivágtuk a szükséges mennyiségű fát és méretre vágtuk az anyagot.
Nagy részét sikerült is felrögzítenünk a ma délelőtti műszakban. (4. nap)
Azért az nagy szerencse a pénztárcánkra nézve, hogy faanyagért (legalábbis ól, karám, oszlopok) nem kell sehova se menni. Csak kiválasztjuk a megfelelő méretű fát és már ránthatja is be a gazda láncfűrészt.
A kivágott akácfák lombozata sem megy veszendőbe. Tündér a kecskék "szakszervezeti" szóvívője amint meglátja, hogy ott bóklászunk a fák között már oda is áll kerítéshez (a többiek felsorakozva a háta mögött) és hangos nyehegéssel jelzi, hogy igényt tartanának némi-nemű akáclevél csemegére.
Pár óra múltán az összes bedobott ág lecsupaszítva.
Ma déli vízfrissítés előtt csak ez a két kis napimádó heverészett a kiszáradt medencében.
Kiöntöttem a régi vizet és már megkezdődhetett a dagonyázás.
Mire három fordulóval megtöltöttem az összes edénykét, összegyűlt a csapat a fürdőzéshez.
Azért voltak, akik az árnyékos helyet részesítették előnyben.
Kollektív pihi, kecskék, malacok vegyesen.
Most már három héttel a gyomorféreg elleni gyógyszer beadása után talán kijelenthetem, hogy meggyógyult az állomány. Szépen kigömbölyödött mindenki és a csomókban vagy néhol teljesen kopaszra kihullott szőrük kezd szépen visszanőni.
Tündér, aki a legcsúnyább volt új "ruhát öltött" és végre jó érzéssel lehet ránézni.
Ma pont négy hete, hogy Bendegúz Málnáskert lakója lett. Növöget és folyamatosan degeszre van tömve a pocakja.
Pár napja ismét a lakókocsiban rekedt egy madárka. Ezúttal egy citromsármány. (Mert persze a daráló mellett elszóródott kaja nem elég nekik.) A gazda éppen arra járt és sikerült is a mentési akció. Csak elhozta nekem megmutatni. Megsimogattam a kis fejecskéjét, meg lőttem két képet és már mehetett is az útjára. Egyet szemből.
Egyet oldalról.
Szerintem mindenről beszámoltam, ami az elmúlt két hétben a birtokon megtörtént. Hamarosan ismét jelentkezem, remélhetőleg a hőség megenyhül addigra (legalábbis azt ígérik, hogy vasárnapra megjön a front.) Addig meg kitartást Nektek, ha tehetitek menjetek vízpartra. Egy napot mi is engedélyeztünk magunknak, elvégre a magunk urai vagyunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése