Kaszálásaink fejlődéstörténete

Mivel a birtok területének nagyjából a harmada legelő, amit  a jelenlegi állomány nem győz lelegelni (még  a "vendégművészekkel" - dámvadak, gímszarvasok - együtt sem), meg természetesen szükség van a téli ellátmányra is, nincs mese kaszálni és bálázni kell.

Öt éve, amikor "földbirtokosok" lettünk nagyjából fogalmunk sem volt, milyen kötelezettségekkel jár ez. Na, de ezért van a falugazda, majd ő megmondja. Első körben egy fiatal lányhoz volt szerencsénk, aki közölte, hogy a legelővel nincs semmi teendőnk. Egyébként a földalapú támogatás benyújtása miatt kerestük fel, amit annyira "ügyesen" intézett, hogy az igényelt területbe belemérte a területünkkel szomszédos falubeli telkek hátsó, üresen álló részét is.

Ez természetesen nem maradt következmények nélkül. Mivel így az igényelt terület kb 50 %-kal meghaladta a ténylegeset (3-5 % a tűréshatár), nemhogy az évre nem kaptuk meg a nekünk járó támogatást, hanem még a következő éviből is levonták a túligényelt összeg fennmaradó részét.

Ezek után nincs mit csodálkozni, hogy a teendőket illetően is rosszul tájékoztatott minket. Ez a kiköltözésünket követően nagyjából öt hónap múlva derült ki, amikor mi már nagyban benne voltunk az építkezésben. Egyszer csak megjelent egy emberke az igényléseket kezelő hatóságtól, hogy ellenőrizze a területet, amit akkorra kb. derékig érő növényzet borított a legelőn. Még jó, hogy humánus volt és lehetett vele egyezkedni, adott egy hét határidőt.

Mivel nekünk erre sem eszközünk, sem időnk nem volt, szembeszomszédékat kérdeztük meg. Józsi bácsi már nyúlt is  a telefon  után és hívta az illetékest, aki két-három nap múlva már meg is érkezett és "potom" 70.000 Ft-ért leszártépőzte a területet. Ez aprítja a növényi szálakat, utána már nem lehet szénának használni. Akkor nekünk ez volt a leggyorsabb és még mindig a legolcsóbb megoldás.

A második évben még mindig javában építkeztünk és öt kecskéből állt a legelésző állomány. Ekkor is egy helyi vállalkozót bíztunk meg, aki nagyon korrekt és gyors volt, csak a pénztárcánknak fájt egy kicsit a dolog. Igaz, hogy lett vagy 500 db széna bála, de ez közel 160.000 Ft-ba került, amit szerencsére a földalapú támogatás fedezett.

Az aprócska, ici-picike gond csak az volt, hogy ketten mindösszesen kb. az 1/4-ét tudtuk összehordani és letakarni, mielőtt leszakadt volna az ég. Így a maradék bálák teljesen tönkrementek. Ráadásul nekem elment vele két-három napom, hogy a bálákról levágjam a madzagot és nagyjából szétborogassam őket, hogy a következő évig le tudjanak bomlani.

Harmadik évben kezdődött meg az együttműködés a szomszéd birtokosokkal. Hát az első év nem ment valami fényesen majdnem két hónapba tellett, hogy a terület nagyjából le lett kaszálva és elkészültek a szénabálák. 

A megállapodás szerint a kaszálás a szomszéd része, mi pedig báláztattunk. Az elhúzódásban szerepe volt az alattomosan megbújó tuskóknak, gerendáknak, egyéb akadályoknak. Habár mi körbe küldtünk egy emberkét, hogy karóval jelölje meg az akadályokat, nyilván nem talált meg mindent.) Emiatt és egyéb okok miatt is a traktort többször szerelni kellett. Ezen időszak alatt nyilván néhány alkalommal a széna  megázott, akkor várni kellett a száradásra, újra átforgatni, hogy ne rohadjon be.

Végül 140 db bála készült a lekaszált fűből már valamikor augusztus elején, amit végül nálunk gyűjtöttünk össze és csak egy fóliával lett letakarva. Ezúttal is kapkodni kellett, mert nyakunkon volt az eső, így nem lett megfelelő alátét rakva, emiatt az alsó sor bedohosodott.

Tavaly, ami már a negyedik szezon volt úgy indult a dolog, hogy a kaszáláson, rendsodráson kívül még a bálázást is meg tudja oldani  a szomszéd gazda, mivel időközben beszerzett egy használt bálázógépet. Ezért nem is érdeklődtünk bálázási kapacitás iránt. 

A kaszálás gyorsan megvolt. Egy hétfői napon kezdett és úgy, hogy közben sikerült megint elkapni valami tuskót és megint szerelni kellett, pénteken már kész is volt. Igen ám, csakhogy közvetlenül a kaszálás előtt jelezték hogy mégsem fog menni a bálázás alkatrész hiány miatt. Ekkor kezdtünk el körbe érdeklődni, Persze mindenki el volt foglalva a saját dolgaival, így csaknem két hét eltelt, mire a bálázást meg lehetett kezdeni.

Addig a lekaszált és ráadásul összesodort széna három felhőszakadást élt meg. Ezek után már nem tudott rendesen kiszáradni. Bár lett összesen 200 bála szénánk, de sajnos sok volt közülük használhatatlan, mert berohadt a belseje.

Augusztus végén már lehetett volna újból kaszálni annyira megnőtt a fű. Egyéb elfoglaltság miatt azonban csak október vége felé kezdték meg a kaszálást. Addigra a fű eleggé elöregedett, a szárak megvastagodtak. A kasza sem volt tökéletes, ráadásul csak egy napot ért rá a gazda, így a fű nagy része lábon maradt, amit utólag Gábornak le kellett szártépőznie, hogy idén legyen rendes füvünk.

Októberben, habár meleg őszünk volt, nyilván már nem szárad úgy a széna, mint nyáron. Végül azért neki kezdtünk a bálázásnak. Ezúttal hozták a saját gépet, de sajnos a kötözéssel valami gond volt, vagy nem vágta el a madzagot, vagy meg sem kötötte. Végül nagyjából 60 darabot sikerült készíteni egy napi alatt.

Idén viszont minden eddigi évet túl teljesítettünk, úgy, hogy még mindig nem mentek tökéletesen a dolgok. Most a terület nagyjából 90 %-át egy nap alatt sikerült lekaszálni, a maradék egy részét, ami a nagy területen belül volt Gábor a mi kis lengőkaszánkkal elintézte. 

A májusi folyamatos esőzések után szerencsére kifogtunk egy szárazabb időszakot. A bálázás még mindig kicsit döcögösre sikeredett. Egyrészt egy jó nagy terület teljesen elmaradt, másrészt eleinte a bálák kb. 40 %-a rosszul volt megkötve ezért újra szét kellett szedni őket és újrabálázni. A tavalyi évhez képest mégis óriási a javulás.

A kaszálást követően végül öt napon keresztül folyt a bálázás az éjszakai vihar előtti. Reggel nem lehet korán kezdeni, mert a harmat és pára miatt még nedves a széna. Később meg a hőség jelent gondot, amit nemcsak az emberek, hanem ezek a régi gépek is nehezen viselnek. Ezért kora reggel és  a legnagyobb melegben nem lehetett vele dolgozni. Bár az utolsó napon már nem foglalkoztunk vele, annyira kellett sietni, mert délután háromra már ígérték az esőt.

A szerdai, első bálázási napot követően mi már másnap kora reggel megkezdtük az elkészült bálák begyűjtését (55 db), aznap tovább folyt a munka és másnap sikerült még 133 db-ot begyűjtenünk. Este a bálázás után a szomszédék is vittek már egy kanyarral maguknak.

Az első körben még elég lazára kötött a bálázó, ezért ilyen kis kócosak lettek a szénabálák.

Egy fordulóval kb. 21-24 darab bálát tudtunk behozni. Az összegyűjtéssel, lepakolással ez nagyjából fél órát vett igénybe. 

Szombaton délután folytatódott a bálázás, mi is hozzácsaptunk még annyit, hogy már 230 db volt a pajtába betárolva. Mondtuk is, hogy most már rajtuk a sor, ha nekik is meg van ennyi, akkor megnézzük a maradékot és azon osztozunk.

Épülnek a rakatok. Mondjuk a negyedik sor után már kissé macerás volt a pakolás, de azért a gazda megoldotta.

Ezúttal nekem a traktoros lány szerepe jutott. A végén már annyira belejöttem, hogy az egyes-kettes sebesség között váltogattam, hosszabb várakozás esetén üresbe tettem, gázt vissza, hogy csak kicsit pöfögjön. Tisztára büszke voltam magamra.

Végül eljött a vasárnap, azaz a tegnapi nap. Tíz óra környékén tudtak neki állni ismét. Mi is lementünk, hogy megkérdezzük, mibe tudunk bekapcsolódni. Abban maradtunk, hogy mi álljunk neki összegyűjteni a rossz bálákat egy helyre, hogy ne kelljen a géppel össze-vissza tekeregnie, hanem egy szélesebb csíkban egy helyre leszórva villámgyorsan újrabálázza a hibásakat.

Két kanyarral sikerült is így összeszedni, ami újra lett bálázva, a harmadik kanyarral már csak betolattunk az istálóba és csak leszórtuk a kupacot, hogy a szomszédék át tudják akasztani az utánfutójukat (azzal gyűjtöttünk, mert az jóval nagyobb, mint a miénk), hogy lóhalálában ők is el tudják kezdeni a bálák gyűjtését, mielőtt ránk szakad az ég. Addigra már sötétedett, fújt a szél. Azt hittük nyakunkon a vihar.

Gyorsan elloholtunk a mi utánfutónkért, hogy mi is beszálljunk a gyűjtögetésbe, gondoltuk majd utólag osztozkodunk. Így végül a mi pajtánkba csaknem 300 db-ot sikerült betárolni. A szomszédéknak is összejött 260-270 db.

Fullon a pajta rész. Ez 270 darab bála.

Még 25 darab az utánfutón. Plusz nagyjából 20 darab rossz bála, amit a betolatáskor nagyjából hátra toltunk.

Amilyen mázlink volt a vasárnapi zivatar minket teljesen elkerült, végül csak hétfő hajnalban kezdett el esni. Meg most miközben ezeket a sorokat írom megint csak esik. 

Így végül a szomszédék össze tudták szedni a maradék jó bálákat. Nekünk még az fért bele, hogy a terepen maradt rosszakat szétborogattuk egy esetleges újrabálázás reményében. Ha nem jön össze, akkor viszont így könnyebben elrohad, mintha össze lennének préselve.

Nem tudom mi lesz az elmaradt terület sorsa. Az időjáráson múlik, hogy lesz-e egy-két nap, amikor nem esik. Így, hogy nincs összesodorva viszonylag hamar ki tudna száradni és akkor még azt is be lehetne bálázni. Viszont az sem tragédia, ha nem sikerül, hiszen már most több, mint kétszer annyi szénánk van, mint a  valaha volt legnagyobb mennyiség. Az állatállomány pedig nem növekedett.

Plusz még ott a lehetőség egy nyár végi kaszálásra is, Ha az is ilyen jól sikerül, akkor már széna nagyhatalom leszünk és eladásra is jutna. 

Összeségében nézve tehát, bár látjuk, hol lehetne még javítani a folyamaton, hiszen most sem ment tökéletesen minden, de azt kell mondjam, nagyon elégedettek vagyunk. A rendelkezésre álló eszközökből kihoztuk a maximumot. Hiszen közösen eddig nagyjából 560-570 db bálát sikerült betárolnunk. Nekünk külön boldogság, hogy a saját szénánknak végre saját fedelet tudunk biztosítani. Persze a szomszédék nagyon kedvesek és bármikor mehettünk a náluk betárolt szénáért, szalmáért, de hát csak kényelmesebb, ha helyben van minden és nem kell utánfutóval a szomszédból áthordani a kecske eleséget.