Az a helyzet, hogy ennek a bejegyzésnek már több, mint egy hónapja neki álltam, de azután olyan turbulensen alakultak az események, hogy a végül csak most tudtam leülni a gép elé, hogy formába öntsem. A "turbulens eseményekről" talán majd a következő bejegyzésben, de most lássuk is a lényeget, azaz, hogyan készülök én, a kicsi hangya a télre.
Hát például gyűjtögetek és szárítok mindenféle gyógyteának valót. Itt például akácvirág szárad, ami megfázásos tünetek esetén hatásos, de csak úgy iszogatni is jó.
Emitt meg bodzavirág száradgat. De ezen kívül van még hársfavirág, citromfű, menta, zsálya és még sok egyéb a tarsolyomban, ha szükség van rá. Bár mi minden különösebb ok nélkül is megiszunk általában egy-két bögre gyógyteát naponta az őszi-téli szezonban.
Idén sajnos nem nagyon dicsekedhetek őrületes mennyiségű lekvár befőzéssel. Mint ismeretes a mi környékünkön szinte minden elfagyott március végén, április elején. Úgyhogy idén elmaradt a kajszi és a szilva befőzés. Amit viszont sikerült, azt is anyukámnak köszönhetem. Az ő jóvoltából jutott pár kiló eper, amiből eperdzsem és egy kis szörp készült.
Szintén neki köszönhettem az egyik kedvenc dszemem alapanyagát: a fügét. Még a nyáron kaptam egy nagyjából két kilót.
Itt már megtisztítva, összeaprítva, rajta a cukor és a fűszerek köztük szép adag citromhéj.
Itt pedig a végeredmény. Kilenc apró üveg nyári íz eltéve. Amúgy a füge lekvár nagyon finom a vajas kalácsra, de a hájas sütiben sem vall szégyent, sőt még sajtokhoz is isteni.
Hála a Mecsek vidéki mediterrán klímának a fügebokor ősszel is termett egy szép adagot. Ebből megint jutott nekem is. Épp a napokban sikerült befőznöm még egy adag finomságot. Ezúttal 14 üveggel gyarapodott a készletünk.
Július végén betakarítottam a fokhagyma termést. Mondjuk a mennyiség elmaradt a kívánatostól. A gumók fele nagyjából eltűnt (igaz, hogy télen volt egy kis vadjárás a kertben és akkor a fokhagymákat is megrágogatta valaki), viszont ami megmaradt, az végre elérte egy normális fokhagyma gumó méretét, amiben normális méretű gerezdek vannak, nem csak olyan mikroszkópikusak. Két szép fonatot sikerült készíteni sógornőm segítségével, amit utána fellógattam a padlásra. Az egyik fonat lassan elfogy, talán még egy pár hónapig kitart az idei termés.
Viszont már beszereztem a jövő évi adagot, hamarosan neki állhatok elbújtatni őket a földbe, csak már jönne valami normális eső, mert nálunk megint porzik minden.
A hagymatermésre viszont nem lehet panaszunk. Tavaly is szép volt a mennyiség, csak mivel túl öntöztük őket, egy csomó belülről kezdett le rothadni. Most viszont ennek semmi nyoma. Kiszedéskor még négy láda kellett az összes termésnek.
Nyár végén (úgy hogy közben használtunk belőle bőven) végül a szártól megtisztítva nagyjából méret szerint rendezve három ládányi kerül fel a padlásra. Ez a mennyiség viszont szerintem kitart a következő szezonig.
Szintén nincs ok panaszra az uborka, zöldbab, cukkini valamint a képen nem szereplő sóska frontján.
Cukkinit nyilván ettünk frissen is, de panírozott formába került egy tisztességes adag a fagyasztóba a kecsketúróból készült túrógombócok mellé.
Cukkinit reszelve is raktam el jócskán, ami jó tökfőzeléknek, cukkinifasírtnak. Uborkából is került jó néhány csomag a fagyasztóba szeletelt formában, amiből télen is kitűnő uborkasalátát tudok készíteni.
Ezenkívül került még a fagyasztóba zöldhüvelyű zöldbab, zöldborsó igen tisztességes mennyiségben és némi csemege kukorica is.
Idén a padlizsán termelés is olyan szépen alakult, hogy valami tartósítási formát is ki kellett találni. Kipróbáltuk rántottan és mivel finom volt, hát ebből is került jó pár karika a fagyasztóba.
Ezenkívül készítettem egy paradicsomos-padlizsános ragut is, amit szintén automatában tartósítottam. Ezt penne tésztával szoktuk enni, sajttal jól megszórva.
Sóskából két hetente akkora adagot tudtam betakarítani, hogy mindjárt két adag mártást készítettem belőle, az egyik adag elfogyott azon frissiben, a másik pedig ment a fagyasztóba. Négy-öt adagnyi van még a fagyasztóban és talán még a héten szüretelhetek egy adagot.
Idén először kísérletet tettem almaecet készítésére is. Az apropója az volt, hogy az istállónál van egy kis almafánk. Szerintem ez a nyári alma fajta. Kicsit ütődött, kicsit kukacos, de hát almaecetnek ez is jó lesz, gondoltam. Pár kilónyit sikerült összeszedni, mert persze vannak ám mások is akik rájárnak a hullott almára (malacok, dámvadak).
Összeállítva az ecetnek való.
Pár hétig áztak a darabok, közben szépen sötétült a lé. Utána le kellett szedni a levet, úgyis ázkolódott pár hétig.
Majd végül üvegekbe szűrni. A végeredmény kb. 4 liternyi kitűnő bio, szűretlen almaecet.
A krumpliterméstől idén sem voltam elájulva. Aprók is, meg valami betegség van egy csomó gumón. Olyan furcsa varas a héjuk, belül amúgy jók, fogyaszthatók, csak nem valami esztétikusak. A méret persze a csapadékhiány oka. De a locsolást idén sajnos nem tudtuk megoldani. Azért ebből a mennyiségből elvagyunk egy darabig, főleg, hogy nem vagyunk nagy krumpli fogyasztók.
Viszont a szárazbab termés annál jobb lett. Tarkabab és kidney bab is lett szépen. Órákig szüreteltem a kertben a bokrokat, hogy utána órákon keresztül fejthessem ki a szemeket. Ez a mennyiség túlszárnyalja a tavalyit is, kb. 3,5 kilónyi lett belőle. Úgyhogy már kezdhetem is bővíteni a babos repertoáromat, mert heti szinten kell valamilyen babos ételt főzni, hogy jövő ilyenkorra elfogyjon.
A paradicsom termés sajnos várakozáson alul maradt, csak azért tudtam elrakni pár üveg darabolt paradicsomot és lecsót mert anyukámnál meg túltermelés volt. Viszont idén először sikerült vagy 13-14 üvegnyi csemege uborkát eltenni, ami az egyik kedvenc téli savanyúságunk.
Pár üvegnyi cékla savanyúság is készült. Részben saját termésből, részben szintén anyukámtól kapottból.
Savanyúságokon, lekvárokon kívül szörpök vannak még a kamrapolcon egy kísérleti babkonzervvel, amit az automatában tartósítottam. Ha beválik, akkor a babot nem kell fagyasztóban tárolnom.
Végül október elején betakarítottuk a sütőtököket is. Valószínűleg itt is a csapadékhiány az oka a kevesebb és kisebb termésnek, de azért az egy talicskányi mennyiség bőven elég lesz télire. Mondjuk annyi előnye van, hogy nem kell a 8-10 kilós gigászokkal birkózni. Ezek olyan kis kompaktak, egy tököcske = egy főzés.
Idén tehát ezekkel a terményekkel sikerült feltölteni a kamrapolcot, pincét, padlást, fagyasztót. Nyilván van még hova fejlődni, de azért szerintem nem fogunk panaszkodni a téli hónapokban, hogy nincs mit főzni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése