A hétvégén tervszerűen folytatódott a kerti konyha projekt. Most olyan látványos változás nem történt, csak a kémény készült el teljes magasságában. Ehhez viszont elég komoly állást kellett építeni, hogy a kőműves biztonságosan tudjon dolgozni. Ezzel együtt is egy nap alatt elkészült a kémény maradék része. A másik nap pedig a fugázással telt. Mivel az állást el kell majd bontani a fa szerkezet építése miatt, így utólag már igen macerás lenne ez a művelet.
Délután a kőműves úgy gondolta, hogy a keverőben levő anyag nem lesz elég a fugázás befejezéséhez, ezért kicsit felszaporította. Olyan jól sikerült a szaporítás, hogy végül a fugázáson kívül nagyrészt a füstölő is ki lett vakolva. Igaz, hogy a munka végén már a párom világított neki a telefonja lámpájával, hogy lásson is valamit, mert addigra már koromsötét lett odakint.
A fa tartóoszlopok téglapillérei is elkészültek.
A tervek szerint a héten neki állunk a szerkezetnek is. Hétvégén meg folytatódik a falazásos művelet.
Délután a kőműves úgy gondolta, hogy a keverőben levő anyag nem lesz elég a fugázás befejezéséhez, ezért kicsit felszaporította. Olyan jól sikerült a szaporítás, hogy végül a fugázáson kívül nagyrészt a füstölő is ki lett vakolva. Igaz, hogy a munka végén már a párom világított neki a telefonja lámpájával, hogy lásson is valamit, mert addigra már koromsötét lett odakint.
A fa tartóoszlopok téglapillérei is elkészültek.
A tervek szerint a héten neki állunk a szerkezetnek is. Hétvégén meg folytatódik a falazásos művelet.
Múlt héten sikerült a pinceajtót is elkészíteni a műhelyben, amennyire lehetséges. A tok anyaga csak összeragasztásra és beépítésre vár. Az ajtólapokkal kicsit több munka van még. Ha a tok készen van, akkor tudunk pontos méretet venni a szélességére és az ívet is akkor lehet rá vágni. Meg persze le is kell festeni még a beépítés előtt.
Egyelőre a házban várakoznak a különböző alkatrészek.
Sikerült végre időpontot egyeztetni a díszkováccsal is. Még a múlt héten leadtuk a megrendelésünket az összes vas alkatrészre. Bár nagyon el vannak havazva munkákkal azért ígéretet kaptunk, hogy a legsürgősebbeket: a pince ajtóra a pántokat és a kemence ajtót megpróbálja előre venni. Hiszen hiába csináljuk készre az ajtót, pántok nélkül mit sem ér az egész. A kemence búbjának a megépítéséhez pedig elengedhetetlen az ajtó. A többit utólag is be lehet építeni.
Majdnem lett cserepünk is a majdani tetőre. Már le is volt beszélve, hogy múlt héten szerdán délután háromra megyünk megnézni és ha megfelel, mindjárt hozunk is egy adaggal. Reggel történt a megegyezés, fél egykor meg telefonált a hirdető, hogy a férje már eladta az összes cserepet egyben. Kétezret hirdettek és nekünk ugye csak kb. 800 darab kellene. Az a szerencse, hogy még nem indultunk el, amikor szólt, hogy mégis tárgytalan az ügy. Úgyhogy most tovább keresünk.
Egy aprócska, de látványos változás, hogy a két darab csupasz izzó helyett, három darab ilyen csodaszép lámpa világítja meg a tornácunkat immár egy hete.
Ilyesmi lámpa volt az elképzelés. Az interneten kigyűjtöttem tíz-egynéhány darabot, amiből utána közösen kiválasztottuk a befutó modellt. Megrendeltem, a futár meg ingyen majdnem házhoz szállította, azért csak majdnem, mert pont dolgunk volt a városban, így végül útközben találkoztunk vele. Bankkártyával lehetett fizetni. Hát komolyan mondom nem éri meg beutazni a városba csak ezért. A boltban is valószínűleg csak egy katalógust mutatnak, kiválasztod, megrendelik és mehetsz vissza még egyszer. Mikor oda-vissza 70 kilométert kell autóznod lehet, hogy kétszer is, akkor azért nem mindegy, hogy itthonról a meleg lakásból kényelmesen megrendeled a kívánt terméket és pár napon belül már meg is kapod.
A jószágok folyamatos készülésben vannak a télre. Egész nap szinte folyamat falatoznak. Újabban felfedezték az erdőt, a sok finom lehullott levelet eszegetik. Sajnos a kecskék a fákat sem kímélik, neki láttak a kérgelésnek. De mivel úgyis olyan sűrűen vannak a fák, hogy alapos ritkításra lesz szükség, így amelyik nem bírja a kiképzést, az majd ki lesz vágva.
Remélhetőleg már várandós kis kocánk hétvégén a kecskékkel bandázott. Az ura mindig lelép a "csavargyárba", csak sötétedésre vagy másnap reggel szokott előkerülni.
Cicapóz.
Ma a gazda beszerző és ügyintéző körúton járt. Mivel a mi meglevő szalmabáláink alomnak már nem jók, ezért hozott néhány bálát, amivel a telet remélhetőleg kihúzzuk. Bár kukoricából van még valamennyi, de hogy ne legyen annyira egyoldalú a táplálkozásuk a hízásba fogottaknak, hozott még árpát meg tritikálét (búza és rozs keresztezéséből lett takarmánynövény) meg búzakorpát is.
A macseszoknak természetesen mindent le kellett ellenőrizniük.
Miután a szalmát lepakoltuk a gyümölcsfás villanypásztoron belül átgurult az utánfutóval a sátorhoz. (A magokat ott tudjuk tárolni egy nagy műanyag hordóban.)
A cicák végig körülöttünk sertepertéltek, és én mindig félek, hogy pont a kerék alatt vannak, amikor a kocsi elindul. A szürke cicát felkaptam, de a kis vörit nem találtam.
Csak mikor megállt a kocsival a sátornál, akkor vettük észre, hogy őkelme bizony potyautasként az utánfutón utazott.
A zsákokban levő gabonát átöntöttük a hordóba, de közben azért szóródott valamennyi a földre. Miután a kaját biztonságba helyeztük, kijöhetett a banda legelészni.
A takarító brigád mindjárt felsorakozott és nekilátott a magok felkutatásának. Itt semmi sem vész kárba.
Még mindig takarítanak ezúttal halmazokba rendeződve. (rózsaszín-fekete).
Hétvégi menü: szalonnával és fokhagymával tüzdelt kecskecomb és gerinc rozmaringgal és borsikafűvel megszórva.
Sütés előtt és ....
... utána.
Nemcsak a látvány, az íze is isteni volt.
Egy aprócska, de látványos változás, hogy a két darab csupasz izzó helyett, három darab ilyen csodaszép lámpa világítja meg a tornácunkat immár egy hete.
Remélhetőleg már várandós kis kocánk hétvégén a kecskékkel bandázott. Az ura mindig lelép a "csavargyárba", csak sötétedésre vagy másnap reggel szokott előkerülni.
Cicapóz.
Ma a gazda beszerző és ügyintéző körúton járt. Mivel a mi meglevő szalmabáláink alomnak már nem jók, ezért hozott néhány bálát, amivel a telet remélhetőleg kihúzzuk. Bár kukoricából van még valamennyi, de hogy ne legyen annyira egyoldalú a táplálkozásuk a hízásba fogottaknak, hozott még árpát meg tritikálét (búza és rozs keresztezéséből lett takarmánynövény) meg búzakorpát is.
A macseszoknak természetesen mindent le kellett ellenőrizniük.
Miután a szalmát lepakoltuk a gyümölcsfás villanypásztoron belül átgurult az utánfutóval a sátorhoz. (A magokat ott tudjuk tárolni egy nagy műanyag hordóban.)
A cicák végig körülöttünk sertepertéltek, és én mindig félek, hogy pont a kerék alatt vannak, amikor a kocsi elindul. A szürke cicát felkaptam, de a kis vörit nem találtam.
Csak mikor megállt a kocsival a sátornál, akkor vettük észre, hogy őkelme bizony potyautasként az utánfutón utazott.
A zsákokban levő gabonát átöntöttük a hordóba, de közben azért szóródott valamennyi a földre. Miután a kaját biztonságba helyeztük, kijöhetett a banda legelészni.
A takarító brigád mindjárt felsorakozott és nekilátott a magok felkutatásának. Itt semmi sem vész kárba.
Még mindig takarítanak ezúttal halmazokba rendeződve. (rózsaszín-fekete).
Hétvégi menü: szalonnával és fokhagymával tüzdelt kecskecomb és gerinc rozmaringgal és borsikafűvel megszórva.
Sütés előtt és ....
... utána.
Nemcsak a látvány, az íze is isteni volt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése