Kisebb-nagyobb csinosítások a birtokon

Az idei év nagy elhatározása az volt, hogy a már megkezdett projekteket befejezzük és nem kezdünk bele újba. Az élet persze felülírta ezt az elhatározást, hiszen a tölgyerdő megújításának elkezdése legkésőbb ez évre elő volt írva, illetve a baromfi ágazat beindítása már nem tűrt halasztást. Ezekkel a feladatokkal, valamint a csemetés ápolásával az év első fele nagyjából el is telt.

Ezután koncentrálhattunk a már megkezdett építmények befejezésére, csinosítására. Még július hónapban sor került a padlás- és a pinceajtó befejezésére/felújítására. Már évek óta a szekrény tetején várakozott egy szép kovácsoltvas tolózár, valamint a padlás küszöbnek szánt anyag. 

A küszöböt méretre kellett szabni, festeni és már mehetett is a helyére. Addig egy 4-5 centis rés volt az ajtó alatt, ez végre megszűnt.  A tolózár pedig szintén kapott egy festékréteget és immár a helyén van.

Nemcsak a tolózár, hanem a pinceajtó pántjai és zárja is újra lett festve.

Az ajtó lappal pedig az volt a probléma, hogy mivel decemberben készült el, akkor csak egy réteg festéket tudott kapni. Ennek már jó 2,5 éve, azóta pedig csak sütötte a nap és verte az eső. Télen annyira megdagadt, hogy be sem lehetett csukni.

Ezért most komplett felújítás következett. Alkotóelemeire szét lett kapva. Megcsiszolva, kétszer újra festve.

 

Kedves barátunk éppen nálunk vendégeskedett, és ezúttal sem úszta meg a munkát. Itt épp a pinceajtó tokját csiszolgatja.

Íme a felújított állapot.

A kerti konyha is üzemképes már több, mint két éve, de  a végső, csinosító lépések eddig mindig csak tolódtak. Most itt is történtek előre lépések. Először is a pultrész tégla felületei kaptak egy szép csempeborítást.

Szerencsére anyukáméknak volt maradék kültéri burkolólapjuk, ugyanis egyrészt alig pár darabra volt szükségünk, másrészt  azt a méretet, amiben mi gondolkodtunk (20x20-as, 30x30-as) már szinte egyáltalán nem lehet kapni.

Folyamatban a csempedarabok beszabása.

A cifrább a másik oldal, ahol a kályha íves vonalát kellett követnie a "mesternek."

De mi mindenre nem jó egy flex (hivatalos nevén sarokcsiszoló).

 Már a csemperagasztót keveri az én emberem.

Minden csempe fixálva.

A végső simítás a fugázás volt.

Íme a végeredmény.  Ez nagyjából 3-4 munkaóra alatt készült el.

Mivel a kályha tapasztása is félbemaradt anno, itt volt az ideje, hogy azt is befejezzük, hogy utána majd szépen lemeszelhessem.

A sarat már reggel leáztattuk és még aznap délután nagyjából két óra alatt szépen meg is csinálta. Annyira örültem, olyan szépen mutatott. 

Nagyjából két órán keresztül, mert este már látszott, hogy gond van. Másnap reggelre meg már így nézett ki.

Persze a hiba okára is rájöttünk. Egyrészt nem volt megfelelő a tapasztóanyag, néhány összetevő úgymint lótrágya, pelyva hiányoztak belőle. Valamint a megfelelő tapadás érdekében az első sárrétegre zsákvászon szövetet kell helyezni és arra kell felvinni a második réteget.

Ebből is látszik, hogy azért nálunk sem megy minden tökéletesen. Hibázunk, tévedünk, de újra próbálkozunk. Mindenesetre az interneten már rendeltem néhány méternyi zsákvászon anyagot, lótrágyát meg remélem kapunk a szomszédból. Úgyhogy legközelebb már egy készre tapasztott kályhát szeretnék bemutatni.

Augusztusban ismét felcsillant a remény, hogy talán akad egy segítőnk, aki a kaszálásban és az istálló körüli tereprendezésben részt tudna venni. Sajnos ezúttal is magunkra maradtunk, alig pár órányi munka után távozott az illető, mivel a gépe alkalmatlan volt a feladatra. A damilos fűkaszával nem boldogult a mi szederindás, akácsarjas terepünkön. Úgyhogy megint az én drága uramra várt a feladat, hogy kivakarja az istállót a gaztengerből.

Egy kis biomunka várt a gazdára. Íme a kiinduló állapot délről, ...

... valamint keletről.

A fűrészlapos kaszával alig pár óra alatt megtisztította a terepet. A kecskék azóta is a megszáradt kaszálékból csemegéznek.

Szerencsére legkedvesebb barátunkat sikerült ismét beszerveznünk egy kis "laza" rendrakási munkára. Az istálló keleti oldalán ugyanis több kupacnyi tégla hevert szétszórva. Ezek átválogatása, a még használható egész és fél darabok rakatolása, a maradék elszállítása volt a feladat.

Nagyon jól indult a nap, délig öt kanyarnyi törmeléket tudtak a fiúk elszállítani. Amivel a területünkön meglévő méretes gödröt töltögették fel. 

A terep egy része a megtisztítás után.

Az ötödik forduló után azonban a kis traktorunk pótkocsi felfüggesztése megadta magát és eltört. Az én ezermesterem ugyan meghegesztette, ami viszont csak az istállóig tartott ki. Szerencsére azonban a szomszédunkban is lakik egy ezermester, akinek profibb hegesztője és több pálcája volt, mint nekünk, így másnapra meggyógyult a traktor. 

A többi kupac elpakolása azonban tovább várat magára. A barátunktól azért ígéretet kaptunk, hogy a jövő hónapban eljön még egyszer és a fiúk újból neki ugranak a feladatnak.

Közben már itt járt a villanyszerelő, felmérni a feladatot. Ugyanis két éve egyszer beüzemelt nekünk egy áramvételi lehetőséget. Így tudtuk megépíteni a meglévő építményt. Csak azután gondatlanok voltunk és a biztosíték doboz beázott, emiatt folyton lecsapja az áramot. Most viszont rendesen be lesz vezetve az épületbe az áram, kapcsolókkal lámpákkal, konnektorokkal. Így megint egy lépéssel közelebb kerülünk egy használható istállóhoz.

Persze a fentebb felsorolt dolgokon kívül történt más is Málnáskertben, de az már egy következő beszámoló témája. Az újabb történettel hamarosan jelentkezem. Ezúttal nem kell közel három hetet várnotok.