Sarazás második felvonás

Kicsit derűsebb hangulatban írom ezt a bejegyzés, mint a múltkorit, ugyanis sikerült bepótolni a hó eleji esőzések miatt elmaradt dolgokat.

Megérkezett a bontott tégla szállítmány harmadik (s egyben utolsó) fordulója. Így most ebből a mennyiségből kell kigazdálkodni a pince maradékát és a tervezett kerti konyhánkat.

A hétvége a tervezettek szerint alakult. Szombat-vasárnap folytatódott a pince építése. Jelenleg itt tartunk a feljárattal.

Az előző bejegyzésben már említett sarazási projektet is sikerült lebonyolítani vasárnap. Hála édesapámnak és két jó barátunknak. Számítottunk még egy emberkére, aki korábban már többször dolgozott nálunk, őt édesapám szokta hozni több mint 80 km-ről. Eddig teljesen meg voltunk vele elégedve, ezért most kicsit pofoncsapásszerűen ért a hír minket, hogy a megbeszéltek ellenére nem jött el.

Apukám  több nappal előtte egyeztetett vele, majd szombaton este nyolc óra után emberünk apja áttelefonált az enyémnek, hogy a fiacskája családi elfoglaltság és megbeszélés miatt nem tud eljönni. Mondjuk azt nehezen tudom elképzelni, hogy ez este nyolckor derült ki. Ha korábban jelzi, hogy mégsem tud jönni, akkor lett volna esélyünk, hogy keressünk még valakit, de ilyen késő este már hova menjen az ember.

Mindegy, minket ez sem tudott megállítani. Igaz, hogy nekünk fél hatkor kezdődött a nap, hogy meglegyünk az állatok ellátásával és a reggelivel mire a sarazó csoport többi tagja fél nyolcra berobog és este hétkor tudtunk lejönni a padlásról teljesen elgémberedve. Olyan volt, mintha egész nap büntiben lettünk volna: térdelve csúsztunk-másztunk egész nap a keményre száradt agyagon. Az egész napos sárban tapicskolás hatására a kezeink pedig (gazda és gazdáné) mazsolára áztak és a körmeink is tövig koptak, de MEGCSINÁLTUK!!!

Azért az agyagdombból maradt még egy "kevés." Most meg kell várni, hogy teljesen kiszáradjon és utána meglátjuk, hogy lesz-e szükség harmadik felvonásra. Ha igen, akkor az majd csak tavasszal lesz esedékes.

A kupac a  műszak kezdetekor ...

... és a műszak végén a maradék.

Gábor amolyan univerzális mindenhol ott vagyok emberként reggel elindította a kőművest: maltert kevert, az egyik segítségünkkel téglát hordott, állást épített. Utána följött egy kicsit sarazni, de ha kellett beállt a keverésbe is. 

Végül a farakatunk is elkészült, most szépen száradhatnak, amíg nem lesz rájuk szükség. Maradt még valamennyi a tavalyi fánkból, úgyhogy pár hónapig még remélhetőleg nem kell megbontanunk.

Elkészültek a mintás szegélylécek a K-i oldalon levő padlásajtó mellé, csiszolás és festés van hátra.  A két kis ablak már az üvegesnél. Jövő hétre tervezzük, hogy újból kibéreljük az állványt és készre csináljuk a homlokzatokat.

Tegnap neki álltunk egy ideiglenes kukoricagóré építésének. Ugyanis lassan esedékes a kukorica letörése, azt pedig valahol tárolni kell, amíg ki nem szárad.

Egy kb. fél napos munka eredményeként eddig sikerült eljutni. Ebből jelentős idő az anyagok összeszedésére és idehurcolására ment el. A viharos szélben úgy elfáradtunk a nap végére, mintha lefutottunk volna egy maratont.

Még egy-két merevítő léc és drótháló kell rá. Mindenféle maradék anyagokból eszkábáltuk össze. A lábai maradék gerendákból, az alja két raklapból készült. A korábbi gyümölcsfa elkerítésből megmaradt csibeháló kerül rá, a fák mellől kihúzott régi karókat is felhasználjuk.

Még tavaly ültettünk két dió és két gesztenyefát, amikről már tavaly azt állapítottuk meg, hogy ezek bizony nem eredtek meg. Ezért most el is bontottuk mellőlük a kerítést, hogy felhasználjuk a góréhoz. Már sikerült a hálót lefeszegetni a karókról az egyik diófa helyén, amikor észrevettük, hogy az bizony feltámadt. (A hálón belül olyan magasra nőtt már a gaz, hogy a fácska egyáltalán nem látszott.) A beoltott ág  alatt hozott egy új hajtást és most, ahogy látjátok él és virul. Úgyhogy gyorsan vissza is applikáltuk a hálót, mert Lili kecske egyből  rá is nyomult a kis túlélőre.

A gombaszezon is beindult ezerrel. Nálunk főleg óriáspöfetegek és nagy őzlábgomba terem, de abból aztán elég sok, ha nem túl magas a fű és van elég csapadék.

A "gyerek" őzláb még mikrofonformában.

Mire "felnőtt" lesz, szépen kinyitja a kalapját.

Ebből a mennyiségből csak egy kis reggelit ütöttünk össze. Lepirítva fokhagymával és pirítóssal nagyon finom ám.

Keddi, kb. fél órás sétánk eredménye.

Szerdán erre még ráerősítettünk.

A kosár melletti óriás pöfeteg 75 dkg, az óriás őzláb 2,3 kg. Az előző napi adagot nem mértük le, de az is lehetett olyan bő 1,5 kg.

Mit mondjak némiképp gondban voltunk, hogy mit is csináljunk ekkora mennyiséggel. Mert bár szeretjük a gombát, de azért ketten két nap alatt kb. 4,5 kg-ot azért nem tudunk elfogyasztani. Ezért az alábbiak készültek.

- az őzláb szára apróra aprítva szárad, ha elkészült porrá kell őrölni. Jó lesz levesnek, szósznak.

- 1,5 kg-ot felaprítottunk, le lett pirítva és be a fagyasztóba. Gombafasírt, rakottas stb. lehet belőle.
-2,3 kg-ból pedig gombakrémet csináltunk, sóval, borssal, kakukkfűvel, egy napot a száraz dunsztban töltöttek, reméljük, így sokáig eláll. Tésztákra, pirítósra kiváló lesz.

- a pöfetegből és az azóta leszedett tucatnyi őzlábból pedig rántott gomba lesz ma ebédre.

Szóval a héten jelentős időnket lekötötte a fenti gombamennyiség  feldolgozása. De hát most van szezonja és amit nem szedsz le aznap, az másnapra már túl öreg.

Sikerült megint begyűjtenem egy jó nagy adag különböző fűszernövényt.

Abból a pár darab cseresznyepaprikából, ami eddig beérett ilyen szép füzér lett.

Ezenkívül jutott még idő a kecske lányok pedikűrözésére is. A gidák kicsit nehezen viselték életük első körmölését, volt egy kis üvöltés közben, de azóta már kiheverték a traumát.

Zárásképpen jöjjön az állatseregletről néhány kép.

Cicaszieszta.

Vadászat közben.

Még a szeme sem áll jól.

Gazdi, amint "áldójan" terjeszti kezét a malackák fölé (valójában vakarászat van folyamatban.)

Hiába van kint vagy öt edény különböző helyeken, első dolguk, hogy rárombolnak Málna edényeire és a vizet kilefetyelik.

Málna kitűnő  modell. Egyre ügyesebb a terelésben is.

Jól esik egy kicsit megpihenni munka közben. Főleg, ha ilyen kényelmes párnája is akad az embernek.

Az egyik legszelídebb malackánk lassan fél évesen. Ő  már a kiválasztottak (akik végelgyengülésben fognak kimúlni a birtokon) között van.

Ismét beindult a sütögetési szezon. Tegnapi alkotásom körtés pite túróval, karamellás öntettel.