Állati jó beszámoló

 

Tudom, tudom, már megint 1000 éve, hogy utoljára jelentkeztem. De ez a júniusi kánikula kivette az energiáimat. Szinte minden nap 4.30-kor volt az ébresztő. Azután 10-11-ig dolgoztunk vagy dolgoztam kint, utána bent ebéd készítés, egy kis pihi. És akkor jöttek még a benti munkák: sajt készítés, joghurt készítés, szörp eltevések, fűszernövények feldolgozása és persze az egyéb házimunkák. A maradék kicsinyke szabadidőmben kellett volna a gép elé ülni. Kitalálni a témákat, ahhoz  képeket válogatni és még a szöveget is megírni. Hát sajna, ehhez nem volt erőm. 

De most összekaptam magam. Az elmúlt 1,5 hétben sikerült minden eltervezett munkát elvégeznem a házban és a ház körül, úgyhogy most már nincs több kifogás.

A baromfikakról az elmúlt hónapban többször is szó volt, viszont az állatsereglet többi tagjairól már régen készült beszámoló. 

Az egyik örömteli esemény még május 17-én következett be, amikor is Jázmin cicánk lebabázott. Konkrétan a házunk előtt parkoló személyautónk alá. Persze azonnal kihalásztam a piciket és áttelepítettem őket az egyik kutyaólba.

Ezúttal három babácska lett (úgy látszik Jázmin felmenő rendszerben dolgozik, először 1, majd 2, idén pedig 3 kiscica lett). Itt egy napos a csöppségek éppen a cicin lógnak. 

Szerencsére meg tudtam állni, hogy túl sokszor nyavargassam a kicsiket, így idén nem lett egyszer sem elköltöztetve a banda (tavaly kétszer is elhurcolta őket a gyermekeit féltő anyuka). Itt még kis tehetetlen vakocskák. 

Nagyjából két hetes korukra már elindultak felfedező útra. Eleinte szabályosan kibukfenceztek az ólból, mert leléptek a nagy semmibe a kb. 10 cm-es magasságból és már borultak is. 

Természetesen mindkét kutya érdeklődéssel fogadta az új jövevényeket. Málna ugyan kicsit tartózkodóbb, de azért ő  is nyalogatja a piciket. 

Boróka azonban tiszta pótmama. Hozzá szívesen oda is bújtak a kicsik, ő meg agyon tisztogatta őket, mintha a saját kölykei lennének. 

Egyszer főztem nekik tejbegríz, de azután erre többé nem volt szükség, mert hamar rákaptak a felnőtt cicák ételére.  Egy hónaposan már lazán ropogtatják a Darling felnőtt kutya tápját (nálunk nincs külön macska táp egyformát kap az egész banda).

De persze azért még rendszeresen rácsatlakoznak a mamára is.

A szobatisztasággal akadt egy kis problémánk, ami az eddigi kiscicáknál nem volt gond. Mégpedig többször is megtisztelték a bejárati ajtó előtti szőnyeget. Odapisiltek a tornácra több helyen, sőt a saját házikójukat sem kímélték. Úgyhogy egy kartondobozból és némi homokból hamarosan készült egy cica WC. Nagyjából két nap alatt tanulták meg a használatát azóta nincs ilyen jellegű probléma. 

Ez a valaha készült legcukibb cicafotónk. Ketten szabályosan belebújtak egy-egy cipőmben, a harmadik meg az egyik cipő orrán ücsörög. 

A valószínűsíthető büszke apa, D`Artagnan. Legalábbis színeit tekintve a háromból kettő gyanúsan rá hasonlít.

Mikike, aki továbbra is bearanyozza a reggeleinket. Minden reggel bekéredzkedik és két lábra állva hízeleg nekünk. Bár most hogy elnézem Miklóskát, ha színekből indulunk ki, akár ő is lehetne az apuka, úgyhogy ez kétesélyes. 

Na és végül a talicska alatt Sütike a tavaly szaporulat.

Készítettem egy aktuális portér Borókáról is. 

És persze Málna sem maradhat ki. 

Júniusban mindketten átesetek egy fürdetésen, Málnát meg is fodrászoltam. Már mindenképpen aktuális lett volna, de amikor mindketten belefetrengtek valami birtokon heverő dögbe, hogy "beparfümözzék" magukat, akkor azután nem volt többé halogatás. 

Hát ennyit a ház körüli kedvenceinkről. Most jöjjön az állatudvar. 

Nyitóképnek ezt választottam. Szerintem halálos ez a felkönyöklős póz. Egy másodperccel előtte még ő is feküdt, de amint meglátta, hogy közeledem, érdeklődve felnézett ekképpen. 

A kocamama még június elején valamikor. Csak úgy lengedezett a pocakja, ahogy vonult. 

Kiterülve még nagyobbnak tűnik. 

Azután pontosan egy hónappal a kiscicák után, június 17-én megérkezett az újabb csapat. Ezúttal kilencen. Négy rózsaszín itt-ott fekete foltokkal  és öt tiszta koromfekete, esetleg apró fehér zoknikkal. Ezúttal a lányok nyertek 5:4 arányban.

Egy naposan étkezés közben. 

A gazdi megkezdte a kézhez szoktatást. Először a mamát kellett megnyerni, hogy nem jelentünk veszélyt  a kicsikre. Utána lehetett a kicsiket simogatni, hogy szokjanak minket. 

Ez pedig teljesen friss, mai kép ugyancsak étkezés közben. Azért látszik a két hétnyi különbség, eléggé megszélesedtek azok a  hátak. 

A kismalacok papája is jól van, a napi kétszeri étkezés mellé rendszeresen szedek neki friss zöldet is, hogy kicsit változatosabb legyen az étrendje.

Malac-wellness még a hónap elején. Beérték az itatóvályúnak használt káddal. 

Június végére, a nagy kánikulában kibővült a "komplexum" egy kis és egy nagy medencével is, amit rendszeresen használnak is a kedves "vendégek". 

A tegnapi hidegfront után mára kicsit lehűlt a levegő, ezért most nem túl nagy a kihasználtság.

A kecskék a benti igencsak dús legelőn. A váltott műszak továbbra is működik. A reggeli etetés után Bendegúzé a kinti terep. Délben váltás, akkor Bendike be, csajok és a kicsik ki. (meg persze a malacok is kimennek) Majd este hat, fél hét körül a lányok már szépen besorjáznak, akkor kezdődik Bendegúz esti műszakja egészen sötétedésig. 

Mondjuk ritka szép fiú lett belőle. Egy kis simogatás ki, be engedéskor nem maradhat el. 

Teljes nagyságában a "szép fiú". 

A kicsik is jól vannak. Este már egész kevés kergetőzéssel sikerül mind a hatot átterelni az éjszakai szálláshelyre, amit a malacmamával és a kicsikkel osztanak meg. Szerencsére teljesen jól megy az együtt alvás. Itt épp a gazdi kényezteti őket egy kis akáclevéllel.

Azért, hogy ne csak a rózsaszín idillt lássátok nálunk, beszámolok  a szomorú eseményekről is. 

Sajnos a múlt héten a három kiscicából egyet elveszítettünk egy szörnyű baleset folytán, amit nem is akarok még egyszer felidézni azzal, hogy leírom. Így ma már csak a két fiúcska van velünk. Akik, ha minden jól megy és apukám kutyája (akit egyébként a mi cicáink is elfogadtak és ő sem tanúsít semmi agresszivitást velük szemben) jól kijön velük,  nyár végén elköltöznek, hogy apunál segítsék gyéríteni a rágcsáló állományt.

Június közepén nálunk járt az állatorvos, egyrészt a kutyákat beoltani, másrészt ivartalanitani a márciusi malacokból megmarad kanokat. Ugyanis június elején megint sikerült  három kismalacot eladni. Három fiúcska várt ivartalanításra. Erre egyről mindjárt kiderült, hogy rejtett heréjű. Teljes ivartalanításhoz komplett hasi műtét kell altatással. Nyilván ez nem volt opció, maradt tehát a vágás, ha nem akarunk 4 hónap múlva kb. 20-30 újabb kismalacot. 

Tehát arra felkészültünk, hogy egy három hónapos malacot le kell vágnunk, de arra nem, hogy kettőt is. Ugyanis az egyik ivartalanítottnak nem forrt be a sebe, lehet, hogy a többiek megpiszkálták nem tudjuk. De már napok óta nem evett és ráadásul valami elkezdett kitüremkedni a sebből. Így nem vártunk tovább, neki is mennie kellett. Az ölés  mindig is a legrosszabb része ennek a gazdálkodós életmódnak. Tudom a legrosszabb az emberemnek, hiszen konkrétan az ő  kezében van a kés, de ezúttal én is ott voltam végig. Nagyon nehéz volt. Másfél - két éves korukban is sajnáljuk őket, amikor eljön az idejük, de ezek még olyan csöppek voltak és annyira ragaszkodtak az életükhöz. Most is belesajdul a szívem, ahogy ezeket a sorokat írom. 

Közben Tündér kecskénket is majdnem elveszítettük. Egyszer tavasszal már beszámoltam róla, hogy nagyon rosszul nézett ki. Akkor kapott vitaminokat, meg ásványi anyagokat. Úgy tűnt jobban van. Erre júniusra megint egyre rosszabbul nézett ki. Evett, de egyre soványabb volt, a szőre fakó, sprőd. Végül bár az állatorvos bevallottan nem ért a kecskékhez, de azért csak megnézettük vele. Láza nem volt, viszont a bendője szerinte nem működött megfelelően. Kapott valami szert, amiből egy hetes kúrát csináltunk, plusz a biztonság kedvéért még egyszer megcsináltuk a féreghajtást. És most lekopogom (de tényleg), hogy mintha kezdene jobban kinézni. Már nincs annyira beesve a horpasza, úgyhogy talán még velünk marad egy darabig. 

Ja és ráadásul júniusban két hét leforgása alatt elveszítettünk 4 tyúkot is. Valószínűleg a tyúktetű szaporodott el annyira (annak ellenére, hogy kapták az itatós folyadékot, ami eddig működött). Azóta volt egy komplett nagytakarítás, a réseket a gazda kitömítette, hogy ne tudjanak hova elbújni a dögök, vagy háromszor lefújt az ólat Neostomosannal (ezzel írtjuk ezeket az apró élősködőket) és végül én ki is meszeltem az ólat. Most 9. napja, hogy nincs elhullás. Az elmúlt heti nagy kánikulát elég jól bírták. Tojás még mindig nincs. 

Hát ennyi lett volna a beszámolóm az állatokról. De hogy ne rossz hangulattal fejeződjön be ez a beszámoló becsatolok egy kis cicás  videót. Címe: Boróka a pótanyuka

További kellemes nyarat kívánok mindenkinek. És megpróbálok mihamarabb jelentkezni újabb beszámolóval. Azt már legalább tudom, hogy a júniusi történésekről lesz szó.