Állati beszámoló

 

Mivel január amúgy is uborkaszezon a gazdaságban és a blogot visszanézve utoljára tavaly szeptemberben volt állatos beszámoló, gondoltam kihasználom a lehetőséget és készítek nektek egy kis képes összeállítást Málnáskert jelenlegi, általunk gondozott szárnyas és négylábú lakóiról.

A kecskék szépen belakták az új helyüket. Itt épp a reggelizés pillanatai látszanak. 

Jelenleg nyolcan vannak, de a nyolc kecske ötfelé eszik. Tervben van egy kinti szénarács, amihez  mindenki odafér, de egyelőre így oldjuk meg, hogy mindenki tudjon egyszerre szénázni. Amúgy meg a maradék szénából lesz az alom, nem kell erre külön szalmát pazarolnunk. 

Sajnos a tavalyi évhez hasonlóan Tündér idén januárban is nagyon rossz bőrben van. Őt és a fehér kecskét a többiek valamiért nem kedvelik (talán látják a gyengeségét vagy ösztönösen érzik, hogy Tündér beteg) ezért szegényeknek az istállón kívül "terítek". 

Január 5-én kint volt az állatorvos a kutyákat oltani, akkor megnézte. Láza volt, kapott lázcsillapítót, antibiotikumot, meg kapott féreghajtót is. Azóta Emesétől még hoztam lázcsillapító szurit, meg vitamint injekciót, amit be is adtam neki. Most már rajta múlik minden, ennél többet nem tudunk tenni. Nagyon gyenge szegénykém, ma kiengedtem a nagy legelőre, a nagy fűben elesett és magától nem tudott felállni. 

Tündérhez hasonlóan Kancsika is nagyon le van passzolva, csak úgy lóg rajta a bőr.  A tavaly év végi több, mint egy hetes kiruccanása után így jött haza, pedig előtte nagyon jól nézett ki. Ráadásul válogatós, a moslékot nem mindig eszi meg. Úgyhogy neki külön vödörben adom a forrázott darát. Mondjuk azt be is falja az utolsó morzsáig. Féreghajtást is csináltunk nála is, meg a többieknél is, hátha a férgesség miatt nem tud gyarapodni. Szóval itt is kimerítettük  a lehetőségeket. Mert amúgy élénk, jó étvágyú, szóval semmi nyoma betegségnek. 

A többiek bezzeg nem válogatnak. Rávetik magukat bármire, amit a vályúba teszek. Most milyen szépen eloszlottak. Öten az egyik vályúnál, ... 

... öten a  másik vályúnál. Ez a szép nyugalom azonban nem sokáig tart.

Pár perc után megkezdődik az ide-oda rohangálás. 

Szerettem volna eladni a két kocánkat, mert nagyon jó anyukák, de nem kellettek senkinek. Így viszont nem maradt más választás, mint befogni hízlalásra őket. Mivel Kancsikát már nem lehet külön zárva tartani, három kocára meg nincs szükségünk, így is lesz évente legalább 20 malac a kétszeri ellésre az egy anyától. Nekünk már az is bőven sok, évi 4-6 malacnál nem tervezünk többet vágni. 

A moslékos hordó mosogatására jól szervezett segítőim vannak. Nem látszik a képen, de éppen három macska takarítja a hordót. D'Artagnan épp most kászálódik ki nyakig zsírosan. 

Ketten tovább folytatják  a mosogatást. Itt nálunk tényleg semmi nem megy veszendőbe. 

Misu meg egyszerűen csak szép, vadászat közben zavartam meg és ilyen szépen bepózolt nekem. 

Itt is éppen vadászat van folyamatban most pont a legelőn. De amúgy az istállóba is járnak le néhányan rendszeresen járőrözni. Meg is szűnt az egérszag.

Málna téli öltözékben, már nem is látszik a szemecskéje, úgy megnövesztette megint a bundáját.

Borókát próbálom leszoktatni a reggeli hihetetlenül fülsértő csaholásról. Most már lassan úgy tudok neki indulni a napnak, hogy nem hasad szét az agyam az ugatásától. Hiába imádnivaló egyébként, de ilyenkor nem szeretem annyira.

Mostanában kialakult az a rendszer, hogy esténként Boróka is bent tartózkodik egy pár órát, hogy ne érezze magát teljesen kirekesztve. De azért aludni kimegy. Mégis kell valaki, aki őrzi a házat. 

Reggelente meg az a szokás, hogy Málna ki, Borika be. És akkor mindjárt nagyon meg van szeretgetve, hiszen egész éjszaka nem találkoztunk. Ilyenkor kéjesen nyögdécsel. Besírok tőle.

Itt kérem bizony 6 cica egy pléden. Szigorúan csak itt tartózkodhatnak, akinek mászkálhatnékja van, az megy is kifelé. Na jó, maximum a fatárolóba bebújhatnak, ha még több melegre vágynak. A decemberi, januári hideg napokon napközben is bent voltak sokat, este pedig szinte mindig, amíg le nem fekszünk. Mert a macskákban azért nem bízunk.

Pipikéim hamufürdőt vesznek. Csak úgy porzik körülöttük minden, ahogy hemperegnek a hamuban. Nem is láttam mostanában tetüt az ólban.

Erről a fehér tyúkról meg kiderült, hogy nemcsak úgy néz ki, mint egy kakas, hanem tényleg kakas. Hogy a csuda vigye el. Tiz hetesen tyúknak adták el. Eddig csak az volt a furcsa, hogy olyan nagy testű, a taréj nem mérvadó, van másik tyúkunk, akinek szintén nagy taraja van, mégis tojik. 

Akkor lettem biztos benne, mikor tegnap láttam, hogy ráugrott egy tyúkra. Jobban megnéztem a lábait és már kezd nőni a sarkantyúja is. 

Ez a kendermagos kakasunk meg sántítani kezdett két hete. A lábát megvizsgálva semmilyen rendellenességet nem találtam. Se seb, se duzzanat. Mostanra úgy néz ki rendbejött. 

Mióta a röpde berogyott, a pipiket is legeltetem felügyelet mellett. Délutáni etetéskor vannak kiengedve, meg ha kinti elfoglaltság van (darálás, fahordás) vagy csak úgy ráérek kiülni a tornácra. 

Szóval így, hogy kiderült, nem is nyolc tyúk van, hanem csak hét, még jobb az arány, hogy napi átlagban van három tojásunk így télvíz idején.

Egyelőre így néz ki az állatállomány, de márciusban érkeznek a kis jövevények mindenhol. Remélem bőven lesz kismalacunk (pont ma foglaltak le egy kis kant), és gidánk is. A baromfi udvart is szeretnénk felfejleszteni. Szóval mindenképpen gyarapodni fogunk.