Baromfiprojekt 3.0

 

Akik követik a blogot, azok tudják, hogy már kétszer megpróbálkoztunk a baromfitartással az elmúlt két év folyamán. Mindkétszer előnevelt csirkékkel kísérleteztünk. Az első évben főleg ragadozó támadásoknak estek áldozatul. Tavaly pedig csak találgatni tudtunk, hogy mi okozta a pusztulásukat, de végül a 20 db májusi csirkéből egy, azaz egy  darab, nevezetesen Malvin érte meg a felnőtt kort. De ő is valami selejtes példány lehet, mert egyetlen egy tojással sem örvendeztetett meg minket a tavalyi évben.

Már többször terveztük, hogy akkor azt a két szem baromfit levágjuk, mert így igazából csak hobbi állatok, mert haszon semmi nem volt belőlük. De olyan rossz érzés lett volna, ha üresen áll a kis, piros házikó, hogy inkább tovább etettük, gondoztuk a madarakat.

Viszont az elmúlt két év fiaskóiból kiindulva elhatároztuk, hogy idén nem kísérletezünk előnevet csirkékkel, hanem megpróbálunk tojó tyúkokat beszerezni. Az uram éppen kamionozott, amikor meg találtam a megfelelő hirdetést. Az az egy apró szépséghiba volt, hogy tőlünk 90 km-re van az adott település. Sikerült megbeszélnem a hét elején az eladóval, hogy a férjem a hétvégén jön meg, addig tartsa meg azt a 8-10 darabot. Gondoltam, ha megjön pénteken vagy szombaton, akkor másnap el tudunk értük menni. 

Azután addig addig gondolkoztam, logisztikáztam, hogy mi lenne, ha a munkából haza felé jövet (egy veszprémi cégnél dolgozik) felvenné a pipiket és akkor megspórolnánk a 180 km-nyi utat, meg nem menne el vele egy fél nap. 

Ehhez persze az kellett, hogy az eladó hölgy is segítsen, hiszen az emberem nem úgy indult útnak, hogy hazafelé tikokat fog szállítani, így nem voltak nála dobozok. Szerencsére az eladónak sikerült beszerezni zöldséges rekeszeket, így múlt hét szombaton hazafelé csak pár kilométer kitérő után a leendő gazda már pakolhatta is be a szállítmányt. 

Addigra a tulaj már szépen becsomagolta az időközben 12 főre nőtt pipicsapatot. Úgyhogy a sofőrnek, már csak ezt a két ládát kellett a csomagtartóban szépen elhelyezni. Szerencsére útközben szépen, nyugodtan elvoltak és sértetlenül megérkeztek Málnáskertbe. 

Úton az új lakhely felé. 

Kikászálódnak a szállítórekeszből a lányok. 

És azon nyomban neki álltak a kapirgálásnak. 

Azóta eltelt 5 nap. Egyelőre mindenki a röpdében tartózkodik. Kapnak darát, egész magokat és rengeteg zöldfélét. 

Napközben néhányan árnyékba húzódnak a kis ház alatt. Az árnyékolás technikán még dolgoznunk kell. 

Az elektromos baromfihálót már tavaly megvettük, már csak egy villanypásztort és a hozzávaló akkumulátort kell beszereznünk és akkor egy kb. 150 m2-es területet le tudnánk keríteni nekik a röpdén kívül, ahol szabadon kapirgálhatnának. 

Az öt nap alatt 12 db tojást már sikerült begyűjtenünk. Reméljük ez csak a kezdet és hamarosan produktívabbak lesznek a lányok. Egyébként épp elhatároztam, hogy ha megjönnek az új lányok, akkor Malvinnak mennie kell (aki akkor még nem is volt Malvin). Lehet, hogy az agyhullámaim átmentek, mert múlt hét csütörtökön egyszer csak ott volt egy tojás a tojófészekben.

Ekkor kapta a Malvin nevet és örökös védettséget, most arra vagyunk kíváncsiak, hogy meddig  tudunk életben tartani egy tyúkot. Malvin meg hagy kapirgáljon a végelgyengülésig, hiszen mégis csak ő  tojta meg Málnáskert első tojását, ezt az érdemet már senki nem veheti el tőle.