Ezt a bejegyzést a természet és a konyhakert újjáéledésének bemutatására szánom. Ezt a történetet ott hagytam abba, hogy április elején végre sikerült megkezdeni a kerti munkálatokat a hagyma sorok kitisztításával illetve a veteményezéssel.
A terület a kapálás után.
Múlt héten szerencsére volt egy nagyobb esőzés, ami jól beáztatta a földet. Ekkor megragadtam a lehetőséget és szépen az egész területet lefedtem szalmával. Ugyanis száraz és hideg földet tilos letakarni.
Vasárnapra el is készültem mind a tizenvalahány sorral. Persze megint kellett kicsit gyomlálni, meg azért kapával fellazítottam a földet, mielőtt letakartam.
A takarással párhuzamosan folytattam a veteményezést a tavaly ősszel leszalmázott területen is. Az alábbi kép azonban még a hónap elején elduggatott hagymákat ábrázolja.
Melyek három hét alatt ilyen nagyra nőttek.
Az ugyanakkor vetett borsók is már szépen mutatkoznak.
Valamint a hónapos retek is kikelt.
Ezúttal elbújtattam a maradék dughagymákat, újabb két sor borsó és két sor krumpli került a földbe.
Sikerült valamennyi fűszeres ládát rendbe tenni.
Sajnos az újabb fűszerek pótlásánál egy napot elkéstem. Vettem ugyanis rozmaringot (a korábbi növény elfagyott), bazsalikomot (ami ugye évelő, tehát minden évben pótolni kell), petrezselymet és egy metélő hagymát. Ezek egy darabig a házban voltak, hogy akklimatizálódjanak, majd kitettem a kerti konyhába a tető alá, hogy szokják a kinti létet. Minden jól ment, majd a nap, amikor el akartam ültetni őket, ilyen állapotban találtam meg a növényeket a konyha padlóján.
A rozmaring kompletten eltűnt, a maradék három meg igen csak meg lett csócsálva. Gondolom kitaláljátok kik garázdálkodtak a konyha környékén. Hát persze, hogy az én édes-drága kecskécskéim. Na, mindegy nem nagy ügy és persze mindig a gazda a hibás, nem lett volna szabad ott hagynom őket. Azért elültettem szegénykéket, hátha még magukhoz térnek.
Egyébként metélő hagymából most sem szenvedünk hiányt. Egyszer csak azt vettem észre, hogy a konyhakert és a ház között mindenfelé kis hagymanövények nyújtózkodnak.
Szerintem a ládákból valamelyik növény tavaly el tudta szórni a magjait, mert most akármerre nézek, mindenhol metélőhagymát látok. Már szedtem is belőle a vasárnapi kukorica salátámba.
Nemcsak a kertben, hanem a kerten kívül is mindenhol beindult az élet. Az egy szem valamirevaló gyümölcsfánkon, egy cseresznyén rengeteg virág lett.
Reméljük, hogy gyümölcs is lesz belőlük.
Az égerfák is elkezdtek éledezni.
Bezzeg az akác még szunyókál, semmi jelét nem mutatja, hogy már bőven tavasz van.
Közben a kert hátsó része is konszolidálódott. A tavaly ősszel ott maradt derékig érő fű le lett kaszálva. Egyrészt, hogy normálisan nézzen már ki, másrészt a szénából bizony kifogytunk és bár most már van bőven mit legelniük a kecskéknek, azért egy kis száraz pótlás nem árt nekik. Így most szép apránként velük etetjük fel.
A helyhez kötött élőlények bemutatása után az igencsak mozgékony Sütike látható a képen, ő a tavalyi kiscicánk.
Aki, ha meglát minket kint közlekedni, akkor azonnal hanyatt veti magát és felkínálja a pocakját egy kis simogatásra. Tisztára, mint az anyja. A szeretgetésnek ezt a formáját fogadják el, a kézbevételes simogatást ki nem állhatják.
A héten Tündérkém okozott némi izgalmat. Hétfőn ugyanis észre vettem, hogy a többiektől elszakadva visszajött a karámhoz. Este pedig nem tudott felugrani a fejőállásba, úgy kellett feltennem, hogy a szokásos esti abrakját meg tudja enni.
Azt már megtanultuk, hogy mindig gyanús, ha a falkaállatok egyik tagja külön válik a többiektől. Ezenkívül a mozgásán is látszott, hogy valami nagyon nincs rendben. Szomszédból kértem segítséget és Emeséék jöttek is már hétfőn este, ekkor kapott egy vitamin injekciót, tőlem meg magnézium tablettát. Szerdára pedig már jobban is lett. Fel tudott ugrani a fejőállásba és sokkal élénkebb lett a mozgása is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése