Nyárból télbe egy hét alatt

 

A múlt hetünk szintén változatosra sikeredett. Egyébként ez az egyik oka, hogy imádom ezt az életmódot: nincs két egyforma nap, minden nap más feladatokat hoz igazodva az időjáráshoz és a prioritásokhoz. 

A bejegyzés címe nem túlzás: a hétfő, keddi nyárias melegből vasárnapra téli időjárás lett nulla fok körüli hőmérséklettel és havazással. Az aktuális napi teendőket egy gazdaságban muszáj az időjáráshoz igazítani, hiszen szakadó esőben nyilván nem állunk neki szabad téri tevékenységek végzésének.

Így mivel  a hét második felére kiadós csapadékot és jelentős lehűlést ígértek a meteorológiai szolgálatok, az első két napban arra koncentráltunk, hogy a családnak szükséges tűzifa mennyiséget összerakjuk. 

Hétfő és kedd ennek megfelelően a favágás jegyében telt. Ami igencsak izzasztó feladat volt, tekintettel arra, hogy akácfákat vágtunk, így a nagy meleg ellenére is hosszú ujjúban kellett dolgoznunk és ráadásul ilyen méretes darabok is akadtak, amiket a rakatba kellett hordani. 

Csak hogy érzékeltessem a munka kimerítő voltát: két nap alatt közel 50.000 lépést tettem meg az okos karkötőm szerint, míg a fát vágtuk és rakatba hordtuk. Az emberemnek még ehhez jött hozzá, hogy szinte egész nap a nehéz fűrészt kellett tartania. Gondolhatjátok, hogy esténként nem volt szükségünk altatóra. 

Az egyik a rakatok közül. Több helyen van hasonló rakat, amit majd traktorral meg tudunk közelíteni, így a favágáskor nem kellett olyan messzire hordani. 

Külön kupacokba kerülnek a tűzifa méreten aluli úgynevezett botfák, amelyek majd a mi otthonunkat melegítik és ott van még a kimeríthetetlen rőzse készlet is, ami mindig újra termelődik, egyszerűen lehetetlen elhasználni. Most már, amíg fűteni kell ebben a szezonban, illetve lehet bent a sparherden főzni csak rőzsét fogunk használni, hogy egy kicsit tisztítsuk a terepet. 

Egy kupac botfa a sok közül.

Két ilyen kimerítő nap után jól is esett, hogy szerdán utaztunk egyet. Ugyanis aznapra volt időpontunk az utánfutó műszakiztatására, amit mivel külföldi rendszámról magyar rendszámra szeretnénk váltani csakis Budapesten végeznek el. Szerencsére találtunk egy céget, amely pont erre szakosodott, így egy úttal el tudtuk intézni a mi részünket. Ehhez persze utánfutóstól kellett felutazni. A műszaki vizsgát is intézték, majd egy eredetiség vizsgálatra is sor került,  utána viszont már jöhettünk is haza, a többi papírmunkát már a cég intézi. Az új rendszámot majd küldik a futárral. Erre azért ráment a szerdai nap, így más már nem fért bele.

Csütörtökön reggelre végre megérkezett a várva várt eső. Itt nálunk kisebb megszakításokkal szinte folyamatosan esett. Szerencsére minket nem kényszerített tétlenségre: a műhely falazatának építését tudtuk folytatni. 

Ehhez a meglevő farakatunkból ki kellett válogatni 10 db  4 méter hosszúságú 10x10-es gerendát. A megfelelő hosszúságra vágás után pedig következett a gyalulás. A szokásos munkamegosztás szerint: a mester betolta az anyagot a gép egyik végén, ...

... a "segéd" meg "full" védőfelszerelésben elvette a másik végén. 

Pénteken szerencsére tovább folytatódott az esős idő, így mi is tovább folytattuk a műhely építését. A további gyaluláson és méretre szabáson kívül sikerült két keretet összerakni, amiből ez az egyik. 

És a helyére beépíteni. 

Ezekbe egyébként csupa üveg fog kerülni, hogy minél világosabb legyen a műhely. 

A segédnek azért volt néha egy kis ideje a lazulásra, amihez társasága is akadt :)))

Egyébként a szalmabálákat nem mi borogattuk szét. A kedves malackáink megkezdték, majd a birtok vadállománya folytatta. Gyakorlatilag egyetlen épp bálát sem hagytak. Mindegy, mivel a nagy része a héten rákerül a veteményesre. Most, hogy az eső jól beáztatta a földet, veteményezés után szépen letakarjuk. 

A leesett mennyiséget jól érzékelteti, hogy már tócsák is tudtak képződni, ami nálunk a homokos talajon azt jelenti, hogy rohadt sok eső esett, ha már a homok sem tudja elszívni. 

Virágba borultak a "fosóka" fáink. Bár vasárnap reggel havazott nálunk, tehát nem volt valami meleg. És hétfő hajnalra is sok mínuszt ígértek, ez végül nem következett be. Így talán reménykedhetünk, hogy ebből a milliónyi virágból idén végre termés is lesz, miután két egymást követő évben is elfagytak szegény virágok.  

A legelő is zöldbe borult, megindult a fű növekedése is az állatsereglet nagy örömére. 

Délutáni műszakban a lányoké és a malacoké a terep. 

A délelőtti műszakot Bendegúz látta el, akinek egyébként gyönyörűen begyógyult a nyaksebe.

Szombaton  kissé megcsappant a malac állomány, ugyanis a tavaly szeptemberi csapatból sikerült még négyet eladnunk és úgy tűnik, hogy lett volna még kereslet további malacokra is, de a maradékra már nekünk lesz szükségünk. Viszont a legújabb alomból is lekötöttek már két malackát. Hiába, ha egy üzlet beindul :)

Nagyon elégedettek vagyunk a hét eredményeivel és különösen hálásak, hogy végre egy havi csapadékmentes idő után végre bőséges mennyiség érkezett. A tavalyi szárazságot túlélő és az idén elültetett csaknem 2.000 db facsemete, a legelő és a veteményeskert is örömmel (legalábbis én így gondolom) fogadta az égi áldást.

A végére megint hoztam nektek egy kis videót az immár egy hetes csipet csapatról. Már kint skerálnak a mamával a villanypásztoron kívül. Mostanra már belehíztak a ruhácskájukba, kezdenek egyre jobban gömbölyödni.