Tavaszi nagytakarítás

 

Ebben az évben is elérkezett a tavaszi nagytakarítás ideje  az állatbirodalomban. Mivel mélyalmozást alkalmazunk, ezért általában Húsvét környékén kerül erre sor. A mélyalmozás elsősorban a kecskéknél értendő, mivel ők nem olyan tisztaság szeretők, mint a malackák, akiknek a malacólon belül külön kijelölt helye van a "toalettnek". Ezt nyilván pár napos rendszerességgel tisztítjuk, ahogyan a malacok szabadtéri WC-jét is rendszeresen takarítjuk.    

Ahol igazán neki kell feszülni a munkának az a kecskeól és karám, ahol fél év alatt nagyjából 30 cm vastagon gyűlik fel az alom. Ugyanis az elpiszkolódottra mindig friss réteg kerül. Így viszont ősszel-télen ez a vastag alomréteg az ágyikójuk, nem egy pár centis szalmaréteg a fagyott földön. Nem véletlen, hogy ha tehetik, akkor a malacok is a kecskeólban héderelnek.

A munka dandárja nyilván a gazdára várt, én csak a laza felső réteg kihordásában vettem részt. Egy napi kemény munka volt, mire a kecskeólat és a karámot a talajig kipucolta. 

A kistraktorral kellett egy párat pördülni, mire tiszta lett a terep. 

A "ganyédomb" pedig látványosan megnőtt. 

Csilli-villi ólacska, de a fertőtlenítés még hátra van. 

Közben azt teszteltük, hogy a kiskecskék, hogyan bírják a "kecskeoviban". Ugyanis már épp itt volt az ideje, hogy lejöjjenek a cicikről, mivel most már nekünk is szükségünk van a tejre. 

Meglepő módon nem volt sírás-rívás, egy pár órát szépen elvoltak és ami a lényeg nem tudtak kijönni. Azóta az a rendszer, hogy éjszakára bezárjuk őket. Tegnap például már nem is kellett kergetőzni velük, szépen bementek a helyükre. Kapnak egy kis darát, amit elnyalogatnak. A mamákat pedig így reggel meg tudjuk fejni. Egyelőre három anyától van egyszeri fejésre kb. 3 liter tejünk. 

Időközben eggyel csökkent a kecskebabák száma, ugyanis Maja őzbarna kicsi fia átköltözött a szomszéd birtokra, ahol egy hét alatt átvette a vezető szerepet a kecskék felett. Pár éve mi is ajándékba kaptuk Bendegúzt, így mivel idén sok volt a bakocska, gondoltam viszonozzuk az ajándékot, ha igény van rá. 

A csipet-csapat már nagy felfedezéseket tesz. Természetesen csoportosan, hiszen egységben az erő. 

Azért igyekeznek a mami közelében sertepertélni. 

A tavaszi nagytakarítás második napján jött a második felvonás. Az istálló építéséből maradt még némi mész, ezt leáztatta a gazda, majd egy kicsit átkeverte.

Majd az összes ólat így szépen végig festette, majd a maradék mésztejjel fellocsolta az ólak alját. 

Ezután jöhetett a friss alom minden ólba. 

Az utolsó felvonás pedig a jószágok bolhaírtó szerrel való lekezelése volt. Ehhez legalkalmasabb a permetező kanna, mivel fürösztésre nincs lehetőségünk. Kancsikánk már egész jól tűri a meleg vizes zuhanyt. 

A kis karámba bezárt malacsereglet és a kiskecskék már kevésbé. De azért figyeltünk rá, hogy mindenkinek jusson alaposan a szerből. 

Bár kecskéken még nem igen láttunk bolhát, azért ők sem maradhatnak ki a jóból. Pár év után most már beláttuk, hogy teljesen nem tudunk megszabadulni ettől az élősködőtől, épp úgy, ahogy a szúnyogokat vagy a legyeket sem lehet teljesen kiirtani, A cél az, hogy kordában tartsuk őket a magunk és állataink jólléte érdekében. Ezért ezt a műveletet tavasztól őszig 3-4 hetente el kell végeznünk. 

Hát ennyi lett volna a mostani beszámolóm. Remélem tetszett és továbbra is követni fogjátok Málnáskert történetét. Hamarosan újabb irománnyal jelentkezem.