Bébi bumm

 

Múlt héten nemcsak Lulukám lett újból anyuka. Pénteken, 18-án még két kecskemama járult hozzá az állomány növeléséhez. Izgalmakban most sem volt hiány, ugyanis mindkét mami a villanypásztorral elkerített területen kívül gyakorlatilag az erdőben adott életet a kicsiknek.

Az úgy volt, hogy a délutáni váltásban kijöttek a még vemhes anyák és a tavalyi gidák legelészni. A karámajtót becsuktam, mert a malacokat még nem akartam kiengedni. Majd mikor pár órával később mentem, hogy a malacokat is kiengedjem, a kecskék beszaladtak inni egyet, ekkor tűnt fel hogy  Lili, a másik fekete anya nincs a többiekkel. Holott ő a vezér, tehát a többiek oda mennek, ahova ő megy. 

Mondjuk nem nagyon kellett keresgélni, mert a villanypásztorral elkerített terület mellett, az ólak mögött pár méterre mindjárt meg is találtam. Akkor már mindkét babácska kint volt, de nagyon frissek lehettek, mert még részben magzatmázasak  és csurom vizesek voltak. 

Első dolgom, hogy felkaptam a két kicsit és besiettem velük az ólba, gondolván az anyjuk majd jön utánam. Hát nem jött. Így külön vissza kellett mennem érte, és bevezetni a csemetéihez.

Ott azután tovább folytatta a tisztogatást a két aprócska gidán. Azért arról meggyőződtem, hogy tudnak-e mindkét ciciből szopni, mert az ilyen csöppeknek evvel gondja szokott támadni, hogy egyszerűen túl apró a szájuk és nem tudják bekapni a tejjel teli cicit. Kicsit kifejtem belőle és úgy már sikerült nekik. 

Miután mindent elrendeztem a legfrissebb család mellett és anyuka is megkapta az "ivósát" (ez tulajdonképpen darakeverék vízzel jó hígra összekeverve, hogy tápanyagot pótoljon és elősegítse a tejtermelést) visszatértem a házban folytatott tevékenységeimhez.

Még aznap este az etetéshez készültem és tereltem be az állatokat, mikor megint csak feltűnt, hogy egy kecske hiányzik. Ezúttal Maja a tiszta barna, alpesi jellegű anyuka nem volt a többiekkel. Na több se kellett nekem, rohantam megint körbe a birtokon, hogy hol lehet. Akkor már sejtettem, hogy őt sem egyedül fogom találni.

Az akácos erdőrészben bukkantam rá a villanypásztor közelében két gyönyörű szép gida társaságában. 

Már szépen letisztítva, megszáradva bukkantam rá a kicsikre. Az egyik a mama hasa alatt feküdt, a másik mellette ácsorgott. Gondolom ők a szopizáson már túl voltak, mert nagyon elégedetten és jól lakottan  néztek ki.

Itt szerencsém volt, mert a mami rögtön követett, ahogy a gidákat felnyalábolva elindultam az ól felé. 

Itt már a friss szalmával felszórt ólban a legfrissebb csapat. 

Majácska is vár az ivósára. Hihetetlen, hogy egyszer elkezdesz valami új tevékenységet és a következő alkalommal már tudják, hogy mit kell tenniük. A sorrend is hamarosan kialakul és nincs tülekedés. 

Az egyszerűség kedvéért a fejőállásban, az asztalra felugratva kapják meg az ivóst, így később a fejénél már rutin szerűen fog menni. 

Ez már másnapi kép. Lilikénél lett egy "kistehén" mintás és egy világosbarna gidácska. Itt azért már konszolidáltabban néznek ki. Bár Lilinek nem sikerült olyan szépen lemosdatni őket, mint a másik két anyukának. 

Itt azért látszik a méretbeli különbség. Három nap van a két gida között, de az aznap született másik ikerpár mindkét tagja is jóval nagyobb, mint ez a két kicsi.

Ilyen mintázatú kecskénk még sosem volt. Tisztára mint egy boci.

Van egy lány, egy fiú és egy vegyespárosunk. Most már csak Tündérkénk őrizgeti a babácskáit, lehet, hogy nála még van egy-két hét vissza. Addig is minden etetésnél megabajgatom az összes  gidácskámat. 

Azért, hogy ma se maradjak izgalom nélkül: a  reggeli etetéskor Bendegúz a nyakán  egy kb. 8 cm hosszú és 1 cm  mély sebbel fogadott. A házi patikából Hyperol-os oldatot készítettem, azzal kimostam, majd Betadin seb fertőtlenítővel is belocsoltam. De ez nem lett volna elég tekintettel a seb méretére. Itt varrni kellett. 

Szerencsére van nekünk egy Emesénk és egy Lacink a szomszédban, akik rendelkeznek a szükséges eszközökkel (seb varró tű, cérna stb.) és riasztásomra hamarosan meg is érkeztek. Egy kis fodrászolást követően (a seb mellett a hosszú szőrt le kellett nyírni), Laci 4 öltéssel összefércelte a sebet. 

Azért ez nem volt egyezerű mutatvány: Emese a szarvánál tartotta Bendegúzt, én a két hátsó lábát fogtam le, Laci pedig lába közé fogva a jószágot, az oldalát tartotta. Meg kellett küzdenie azzal a 4 db öltéssel, mert Bendegúznak igen csak vastag a bőre.

Íme a végeredmény.

Kapott azért mindenféle szurikat is (fájdalomcsillapító, antibiotikum) és most reménykedünk, hogy minden rendben lesz és nem fertőződik el a sebe, hanem szépen begyógyul.