Eheti beszámolóm főszereplői a kecskék, azon belül is főként Maja. Nézzük, hogyan is alakul az élet kecskééknél ezen a tavaszon.
Kecskefronton annyi a változás, hogy Lili sajnos megint elvetélt. Úgyhogy még mindig Lulu az egyetlen, akit fejni tudunk. Lilike azonban így is biztosítja számunkra a szükséges tejmennyiséget és még némi sajtot is.
Itt az állomány éppen osztott üzemmódban legel. Bendegúz és három anya a pásztoron kívül, Maja és a három tavalyi lányka pedig belül.
Maja egyébként egy nagy rejtély volt számunkra hosszú hetekig. Ő egy előhasi anya, ami azt jelenti, hogy tavaly udvarolt neki először a bak, tehát először fog elleni. Én már március utolsó hetére vártam a kicsit vagy kicsiket. Fogadást mertem volna kötni, hogy március 28-val végződő héten meglesznek a babák.
Oldalról még nem is volt semmi feltűnő benne.
Na, de hátulról viszont már akkor így nézett ki.
Azután eltelt az ominózus hét mindenféle esemény nélkül. Sebaj, gondoltam, akkor majd húsvétra. Megint semmi. Azután megint eltelt egy hét. Akkor már kezdtem kételkedni. A negyedik hét csütörtökén már rákérdeztem Emesénél, hogy a tünetek ellenére, lehet, hogy nem is vemhes. Mire mondta, hogy nála már voltak álvemhes anyák, akikről azt hitte, gida van bennük, azután mégsem. De előhasiaknál ez nem lehetséges.
Másnap délelőtt az lett gyanús, hogy az összes kecske kint legelészett a villanypásztoron belüli dombon viszont Maja nem volt közöttük.
Mikor közeledtem, akkor vettem észre, hogy a malacól előtt ott álldogál egy gida. Felnyaláboltam és mentem megkeresni az anyát. Akit a kecskeólban meg is találtam a másodikkal együtt.
Az a baba talán percekkel korábban bújhatott ki, mert még csurom nedves volt a mosdatástól. De, hogy a kinti baba, hogyan került ki, az egy rejtély. Oda ellette az anyja? És csak a másodiknál ment be az ólba? Vagy az is bent született és már kibóklászott? Ez utóbbinak azért kicsi az esélye.
Ezt a babácskát találtam kint. Kislányka a drága és kb. fele akkora volt, mint a másik.
Ez pedig egy fiúcska.
Megszületésük után három napig szinte folyamatosan szakadt az eső, így végül öt naposak voltak, mikor az anyjuk először kihozta őket.
Ekkora már biztosra vettük, hogy mindkét gida megmarad. Ugyanis megint bekövetkezett az, ami korábbi ikerelléseknél már előfordul, hogy az egyik ciciből nem tudtak szopni, mert túl nagy volt. A másikban meg nem volt elég tej mindkettőjüknek. A nagyobbik azt kiszopta és a kislánynak már nem jutott elég.
Így közbe kellett lépni és először is az ominózus ciciből jó fél liternyit kifejtem, hogy könnyebben be tudják kapni. Ezenkívül naponta többször segítettem a kicsikének a szopizásnál, hogy ne csússzon ki a szájából a cici és bőségesen tudjon enni.
Azután ha ez nem lett volna elég, mármint, hogy ilyen kis nyüzöge, még ráadásul valaki meg is tiporta szegénykémet és a jobb hátsó lábát napokig nem használta. Még most sem az igazi, de most már le-leteszti.
Végül néhány friss kép a ma pont egyhetes jövevényekről.
Egy valamire való kecskegida mindenre fel és mindenbe belemászik. Itt éppen a malacok vályújában a kisfiú.
Ismerkedés az egyik "új néppel". Bár nekik ugye mindenki új.
Azután meg megpihent a nagy ugrándozás után.
A kislány első tétova mozdulatai a villanypásztoron kívül. Legelészni indult a banda. A mama azonban nem tart a többiekkel.
Ismerkedés a kinti világgal. Méretében még mindig jócskán elmarad a bátyja mögött.
De azért nagy a kíváncsiság. "Mi lehet ez az izé?"
Végül azért a mami is neki állt csipegetni a friss zöldből, miközben a gidák mellette sertepertéltek.
Ezzel a kis beszámolóval kívánok Nektek kellemes hétvégét, talán most végre megmutatkozik a tavasz. is. Jövő héten ismét jelentkezem. Lesz miről beszámolnom, ugyanis a héten két különböző projektet is folytatni tudtunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése