Fejlemények az istálló épületében

 

Ahogy azt már a legutóbbi beszámolómban beharangoztam a múlt héten mindjárt két korábban megkezdett projektet is folytatni tudtunk. Az egyik az általában istállóként emlegetett épület, ami tulajdonképpen  egy multifunkcionális létesítmény lesz, ha majd egyszer elkészül. Lesz ugye benne 

- hely az állatoknak, tehát istálló,

- hely a takarmánynak, tehát takarmánytároló,

- hely az ember asztalos kegyszereinek, tehát asztalos műhely

- és talán jut hely a gépeknek is, tehát géptároló is lesz egyben.

Na már most az épület váza 2018. év őszén, tehát lassan 2,5 éve elkészült. Tavaly sikerült a villanyszerelési munkálatokat elvégeztetni. Most pedig eljött az ideje, hogy végre minden funkcióját betölthesse, ezért rákoncentrálunk erre a projektre és szeretnénk minél hamarabb készre csinálni.

Időközben beszereztünk egy ipari gyalugépet, amit minél előbb szeretnénk a végső helyére állítani. A gépnek viszont vízszintes,  stabil aljzat kell, ezért újból várt ránk egy nemszeretem munka, méghozzá egy egy napos betonozás. A gyalugépre pedig a további munkálatok folytatása miatt szükség lesz, ezért minél előbb a végső helyére kell kerülnie. 

Mivel a betonozást a múlt hét végére terveztük be, már kedden levonultunk a tett helyszínére, hogy előkészítésük a terepet.

Ez volt a kiinduló állapot.

Jött egy gyors elpakolás, meg a behullott avar eltávolítása. 

Útban volt még néhány tuskó, de ezen a láncfűrész gyorsan segített.

Majd készítettünk egy zsalut, ami megfogja a betont (természetesen a másik felére is került zsalu).

Mindezt azért kellett minél előbb megcsinálni, hogy ki tudjuk számolni, mennyi anyagra lesz szükségünk. Persze alapesetben egy gyors térfogat számítással ezt meg lehetett volna állapítani, hiszen, ha az ember tudja, hogy mekkora alapterületet akar lebetonozni, már csak a betonréteg vastagságával kell felszorozni az értéket, és mindjárt megvan, hány köbméter anyagra van szükség.

Csakhogy ez egy régi épület padlója, ami egykoron téglával volt leburkolva, ami néhol megvan, néhol meg nincs. Viszont a gép alá egy minimum betonvastagságra szükség van.  Végül osztottunk-szoroztunk, és kijött, hogy nekünk 4 m3 betonra van szükségünk.

Ezután jöhetett az anyagrendelés. Na, itt dobtunk egy hátast, miután megkaptuk a számlát. Ehhez a mennyiséghez szükség volt tehát 4 m3 sóderre, ehhez 12 mázsa cementet ír a recept, plusz a 25 m2-nyi alapterülethez vashálókat is kellett rendelni, hogy a beton ne repedezzen meg.

Ez a három tétel pedig pár forint híján 170.000 Ft-ot tett ki, amihez még hozzájött a fuvardíj a maga 36.000 Ft-jával. Tehát nem csalás, nem ámítás 25 m2 lebetonozása átlag kb. 15 cm vastagságban 2021 áprilisában bizony több mint 200.000 Ft-ot kóstál. Csak most áldom a szerencsénket, hogy a nagyja építkezéseken túl vagyunk, mert ahogy néztem az öt évvel ezelőtti számláinkat a cement ára például kb. 65 %-kal emelkedett ezen időszak alatt. 

Megérkezett a szállítmány.

A cementet mindjárt a kistraktorunkra daruzta a sofőr, hogy a raklapról le tudjunk pakolni, úgyhogy a gazda mindjárt elrobogott, hogy a 48 zsákot (csupán 1,2 tonna) lepakolja az istállóban.

Csúszik a sóder a sárrázóra. Mivel a sok csapadék miatt nem mertük megkockáztatni, hogy egészen az istállóig vigye. Így viszont maradt a dupla lapátolás: először a kis traktor pótkocsijára és onnan a betonkeverőbe. 

Szerencsére ezen a hétvégén megint akadt segítőnk Barna személyében, aki a városi őrületből való kiszakadás miatt már két hónapja bejelentkezett egy hosszú hétvégére. Ezúttal neki jutott a betonkeverő etetése, amit előző este már elhoztak a szomszéd birtokról. Itt nálunk szerencsére nagyon működik ez a szerszám, gép megosztás.

A betonkeverőn kívül idekészültek még egy adagnyi sóderrel és két hordónyi vízzel is, hogy másnap mindjárt be lehessen pördíteni a gépet.

Az emberemnek jutott  a talicska tologatása és ... 

... a kész anyag elterítése.

Aznap én voltam az élelmiszer ellátó. Mivel a fiúk már fél hét körül elvonultak, hogy megkezdjék a hadműveletet. Én pedig az állatok ellátása után összeállítottam egy kis reggeli pakkot és lebattyogtam vele az istállóhoz. Addigra már jó pár adag keverésén túl voltak, így jól esett nekik egy kis energia utánpótlás.

Legközelebb az ebédet szállítmányoztam le, ami ugyan a sparherden főtt, de legalább bográcsban és nem volt más mint egy szalonnával és jó sok kolbásszal felturbózott paprikás krumpli házi savanyúsággal. Hármasban szépen elfogyasztottuk az ebédet, majd a fiúk neki ugrottak a délutáni műszaknak. 

Délidőben már itt tartottak.

Reggel a gazda úgy indult neki, hogy ő  délután 4 órára kész szeretne lenni. Ezt én kissé szkeptikusan fogadtam, főleg mikor ebédnél láttam, hogy hol tartanak. Sóderért is többször kellett fordulni és a víz sem bizonyult elégnek. Az is plusz idő volt, míg felzötyögtek a traktorral megtölteni a két hordót, majd vissza. 

Valamikor délután én éppen a kertben prücskörésztem, mikor látom, hogy jönnek a fiúk a traktorral. Gondoltam elfogyott a víz. De ahogy jobban megnéztem hordók viszont nem voltak a pótkocsin. Akkor biztosan a sóder fogyott el idő előtt, mert még túl korainak tartottam őket. Megyek oda hozzájuk, hogy érdeklődjek, mi a helyzet. Erre közlik, hogy készen vannak. Ránézek az órámra: pontosan 16,00-át mutatott. Mit mondjak, nem akartam hinni a szememnek. De a tények makacs dolgok. A bizonyíték pedig kétségbe vonhatatlan, amit az alábbi képek tanúsítanak.

Íme a végeredmény belülről.

És a  majdani bejárt felől.

Az istálló projekttel tehát eddig jutottunk. Májusban folytatás következik. Viszont az elmúlt két hétben egy másik építményünknél is történtek elörelépések, de erről majd a jövő héten. Tartsatok akkor is velem.