Kálvária egy kút körül

Harmadik éve tartó kálváriánk történetét tárom most elétek, mely több felvonásban zajlott. De előbb kezdjük az előzményekkel.

Előzmények

Amikor 2015 tavaszán megérkeztünk a mi kis paradicsomunkba, ott bizony semmilyen közmű nem létezett. Nemhogy gáz, meg csatorna (nem mintha hiányozna), de még víz és elektromos áram (pedig mondjuk az jó, ha van) sem volt a birtokon. Mivel ennek kezdettől fogva tudatában voltunk, nyilván meg is tettük a megfelelő lépéseket. Az áram vonatkozásában a bürokrácia malmai lassan őröltek, amit nem volt türelmünk kivárni, végül azonban nagyjából két héten belül lett is áram a területen. A víz azonban más kérdés volt.

Szerettünk volna mindenképpen függetlenedni a klórral és egyéb vegyszerekkel mérgezett vízhálózattól, ezért saját kútban gondolkodtunk, mind a magunk, mind az állatok és a növények részére.

Az állatok itatására alkalmas kb. 2 méter átmérőjű bontott téglával kirakott kutat meg is találtuk az istálló közelében. Ez reményekre adott okot, hogy a területen van emberi fogyasztásra alkalmas víz a mélyben.

Somogy megyei rokonainkat kérdeztük meg, hogy tudnának-e ajánlani egy kútásót/kútfúrót. Akkor ugyanis még nem tudtuk milyen kutunk lesz. Még a kiköltözés előtt találkoztunk is az illető vállalkozóval, aki mindenképpen ásott kutat javasolt, tekintettel a talajviszonyokra.

Gyakorlatilag egy homokbánya tetején élünk és bár a fúrt kutat is lehet tisztítani, de nálunk annyira finom, púderszerű homok van, hogy azt a fúrt kút hosszú távon nem fogja bírni. Az ásott kutat viszont annyiszor lehet tisztítani, ahányszor csak akarjuk.

Így ebben maradtunk.

Szerencsére igen hamar, már 4 méter mélyen  vizet fogtak. Abban maradtunk, hogy lemennek még 4 métert egyelőre. A kialkudott árban benne volt, hogy egy év múlva egyszer megtisztítják még a kutat. Mivel az első évben a legnagyobb mértékű a visszatöltődés utána már nem lesz szükség évenkénti tisztításra. Illetve addig meglátjuk, hogy elegendő-e ez a mélység, vagy kell-e menni mélyebbre. (A kút vize laborban bevizsgáltatva: ivóvízminőségű mennyiségi korlátozás nélkül.)

Ez a tisztítás azonban a vállalkozó részéről sohasem történt meg. Kiderült róla, hogy kóros hazudozó. A 650 folyóméter kerítésünk megépítését is elvállalta, csak szerintünk menet közben rájött, hogy alábecsülte a munkát. A nyomvonal megtisztítása és 15 db oszlop beállítás után eltünt, mint Kossuth a ködben.

Onnantól már csak a kamu telefonok jöttek, mindenféle történettel, ahelyett, hogy kért volna rá pénzt, vagy megmondta volna a szemünkbe, hogy mégsem tudja megcsinálni a munkát. Így nyilván egy év múlva nem is kerestük a kút tisztításával kapcsolatosan.

Perszer így utólag okos az ember, hogy vissza kellett volna tartani 40-50 ezer forintot, ami nagyjából a tisztítás ára. Ezt csak akkor lett volna szabad kifizetni, amikor egy év múlva visszajön és elvégzi a vállalt munkát.

Bár láttuk, hogy nem elég a kút vízhozama, azért az építkezéshez és nekünk elegendő volt, de például a medence feltöltéséhez a vizet a szomszédból kellett hoznunk, különben az életben nem lett volna tele.

Három éve, 2017 egyik nyári napján viszont elérkezettnek láttuk az időt, hogy lépjünk ez ügyben.

Kúttisztítás 1.1

A történet röviden és tömören: a szomszéd csörlőjével valamint a saját szivattyúnkkal felszerelkezve vágtunk bele. Közben egy bojler tartályából már készült egy vödör féle, mivel egy hagyományos vödör nem sokáig bírja a nedves homok terhelést és eldeformálódik (kipróbáltuk). Gáborom alászállt a mélybe, miután a vizet kiszivattyúztuk, apukám kezelte a csörlőt, fent egy ember pedig borogatta a homokot, ami a mélyből jött fel.

A hibát ott követtük el, hogy délben szépen neki álltunk ebédelni. Az alatt a fél óra alatt pedig szépen vissza is telt a kút. Hiába, no nem vagyunk gyakorlott kúttisztítók. A lényeg, hogy ezek után már nem álltunk neki. Az eredmény, hogy kb. 0,5 méter nőtt a vízoszlop  a kútban.

Kúttisztítás 2.1

Rákövetkező évben ismét neki gyürkőztünk a feladatnak. Ezúttal a szomszéd gazda és barátja segítségével. Az eredmény nagyjából az előző évihez hasonlóan alakult, tehát fél méternyit sikerült megnövelni a vizszintet, azaz ugyanott voltunk, ahol előző évi munka végén. Az egy év alatt ugyanis fél méternyit vissza is töltődött.

Bár nyilván ezúttal nem álltunk meg táplálkozni. Viszont a társaság megállapította, hogy a mi sima kis búvárszivattyúnkkal nem sokra megyük, mivel az csak a vizet szívja ki. Szükség van egy ún. zagyszivattyúra, mely a homokos vizet is kirántja. Tehát úgy váltunk el, hogy jövőre újra próbálkozunk.

Kúttisztítás 3.1

Idén tehát harmadszor is neki futottunk a feladatnak. Augusztus elején sikerült is összetrombitálni  a társaságot. A csapat megegyezett a tavalyival. A zagyszivattyút gépkölcsönzőtől béreltük.

Állás megépítve a csörlőnek és az "aranyásó" szakkör tagja épp beöltözik a feladathoz. Szomszédaink jóvoltából egy ilyen speckós öltözet is akadt: gumicsizmával egybeépített kantáros gatya, meg a kapucnis felsője.

Íme a brutál gép a mi kis szívattyúnk nagyon-nagy tesója.

Itt már kezdetét vette a mélybe szállás.

A gép tette is a dolgát. Semmi perc alatt kirántotta a vizet, meg egy csomó iszapot. 

Igaz, hogy utána a fiúk küzdöttek a tűzoltótömlőben megrekedt homokkal. Ahhoz ugyanis folyamatos vízutánpótlásra van szükség, hogy a homok is kimenjen belőle.

Nagyjából délig folyt is a munka rendesen. Emberem ásott a többiek, meg kezelték a csörlőt, borogatták a homokot, meg tisztogatták a tömlőt. (Én az ellátmányért - úgy mint étel-ital - felelős személyzet voltam.)

Ezen a  képen látszik, hogy már feljött egy jó adag homok.

Déltájban azonban észre vették, hogy már nem tisztítás folyik, hanem ásás. Fönt ugyanis a kút zárófedlapja szépen elkezdett süllyedni. Ahogy ezen a képen is látszik, a házi vízmű fedlapjához képes jó 15 cm-rel már lejjebb van a kút teteje.

Szomorúan bár, de be kellett látnunk, hogy aznap sem teszünk pontot a dolog végére. Konklúzió, ha magasabb vízoszlopot akarunk, akkor plusz kútgyűrűt kell még leásni. 

Én mindjárt kérdeztem a szomszédainkat, hogy tudnak-e ajánlani valakit, mert úgy gondoltam, ez már a mi kompetenciánk határain kívül esik. Mondta, hogy talán lenne valaki, de végül azt mondta, hogy tulajdonképen meg tudjuk mi ezt oldani magunk is.

Hogy hogyan az kiderül a következő fejezetből.

Kúttisztítás/ásás 3.2

Meg is állapodtunk, hogy egy hét múlva újból nekifutunk. Szerdai napban maradtunk. Pechünkre aznap szakadt az eső, így csúszott csütörtökre (ennek később lesz jelentősége).

Persze addig be kellett szereznünk plusz kútgyűrűket is. Mivel nekünk 80 cm magasak vannak, két plusz gyűrűre gondoltunk. Több kört is futottunk, de a megyeszékhelyen csak megrendelésre hozattak volna, akkor meg kicsúszunk az időből. Végül megint szomszédunk sietett a segítségünkre, a legközelebbi kisvárosban talált egy helyet, ahol volt raktáron, igaz hogy használt, de a célnak megfelelt. Viszont nem 80 cm hanem 100 cm magas gyűrű volt, abból viszont egyelőre csak egyet hozott (nem is tudott volna többet egyszerre).

Emberem már kedden elment (akkor még nem tudta, hogy másnap esni fog) és a mi kis utánfutónkkal szépen haza is szállította. Ott persze targoncával feltették, a neheze itt jött nálunk. A futóról való leemelés és a helyére tétel.

Végül szerda helyett csütörtökön ismét összeállt a csapat. Gábor reggel elszáguldott a szivattyúért. Szomszédék meg három fővel és egy traktorral felvonultak a terepen.

Első körben kiszabadítják a kút zárófedlapját, hogy le lehessen emelni.

A mi népünk ugyanis igen leleményes. Speciális kútásó felszerelés hiányában ugyanis a szomszéd azt találta ki, hogy a traktor hidraulikájának a segítségével fogja leemelni a fedlapot és  helyére tenni a plusz gyűrűt.

Ehhez kicsapott egy jókora akácfát és egy jó méteres rönk és egy drótkötél segítségével meg is oldotta a feladatot. Itt éppen a rögzítés zajlik.

Itt pedig már emelkedik is a fedlap.

Talán még ennél is bonyolultabb volt a gyűrű helyre emelése. Ne is sérüljön meg senki és az elem is maradjon egyben.

Egy képre nem fért rá, de itt igazából a mi kis traktorunk, a nagy traktor előtt állva húzta oda a gyűrűt a másik traktornak támasztott gerendákhoz.

Majd a nagy traktor szépen lassan elindulva engedte a helyére a kútgyűrűt.

Utána már csak a gerendákat kellett kijátszani alóla és pontosan a helyére illeszteni. Rángatták kicsit drótkötéllel, ...

azután meg spaniferrel és végül a helyére zöttyent.

A mi "drága" KIÁ-nknak is jutott feladat. Vonóhorogját felhasználva engedtük le a zagyszivattyút, valamint előre-hátra gurulgatva tudtuk állítani a szivattyú magasságát.

Emberem ismét a mélybe száll.

Nyolc méter mélyre.

Nehéz ám a kútásók élete. Hogy mennyire az csak másnap derült ki. A hasát leszámítva, mindenhol izomláza lett.

Fent meg csak gyűlt, csak gyűlt a homok kupac. A gyűrű meg lassan, igen lassan süllyedt.

Menet közben persze az is kiderült, hogy nem teljesen szakszerűen készült ez a kút. A gyűrűk közötti hézagok ugyanis nem lettek megfelelően eltömítve. Ezért emberem hiába ásott, mint a gép, nem tudott annyira gyors lenne, hogy megelőzze a visszatöltődést.

Ez pedig az egész napos megfeszített munka eredménye. Jól látjátok, a gyűrű még jóval magasabban van, mint kellene lennie. Még jó 30 cm-nyit kell süllyeszteni. Pedig a végén a már totál kimerült emberemet leváltotta a szomszéd, azért sikerült ennyire leásni.

Ez pedig itt tájkép csata után. 

Persze a munkálatok megkezdése előtt minden létező  edényt  megtöltöttünk  vízzel. Hordót,  meg  az összes  vödröt, de  még  így  sem  lett  elég. Este  tíz  órakor  még  a  tömlőt  a  szomszédékhoz kellett áthurcolni, hogy rendesen el lehessen mosni a visszaszolgáltatás előtt.

Az augusztusi két ásás eredménye szerintem úgy 2 m3 homok. Simító vakolat készítéséhez első osztályú.

A fentiekből nyilvánvalóan kiderült tehát, hogy a kálváriánknak még nincs vége. Folytatás következik hamarosan. Itt jön az egy nap csúszás jelentősége. Ha szerdán el tudjuk kezdeni, akkor csütörtökön be tudtuk volna fejezni, csak a kölcsönzőnek kellett volna szólni, hogy marad a gép még egy napot. Így viszont, mivel péntekre mindenkinek programja volt, egy újabb időpontban kell neki veselkednünk még egyszer.

De mivel kemények vagyunk, nem törünk meg az élet súlyai alatt, ha kell akkor ötödszörre is neki futunk. Mert velünk van az Erő.