A nyár egyik legszuperebb élményéről szeretnék most beszámolni Nektek, nevezetesen arról, hogy augusztus elején egy csapat gyerkőc szállta meg a birtokot egy pár napra. Saját gyermekeink nincsenek, viszont öcsém és húgom jóvoltából ötszörös nagynéni és nagybácsi vagyunk. A legkissebb még nincs öt éves, a legnagyobb tizenegy múlt.
Mind az öttel igen bensőséges a kapcsolatunk és már jó pár éve meghonosítottuk azt a szokást, hogy születésnap, névnap és karácsony alkalmával élményeket adunk ajándékba a polcról lekapható tárgyi dolgok helyett. Mivel a csapat 3/5-e külföldön él, ezért általában nyáron kerül sor az összevont élményajándékok "átadására".
Így öten együtt idén voltak másodszor nálunk. Tavaly azonban mindössze két napot sikerült kiszorítani, abból egy nap Katica tanya volt. Most dupla annyi időt töltöttek nálunk és ezúttal készült sok kép is. Egyrészt a gyerekeknek szerettünk volna emlékeket hagyni, másrészt szülői hozzájárulás esetén itt a blogon is szerettem volna bemutatni, hogy mi mindent csinálhat egy gyerek egy vidéki birtokon (nyilván a szűk időkorlát miatt a teljesség igénye nélkül). Mivel a hozzájárulást mindkét család részéről megkaptam következzen a képes beszámoló erről a pár napról.
Mivel öt gyermeket magunkkal együtt egy autóval már nem tudunk szállítani, így logisztikailag össze kellet rakni a programot és a nagyszülőket is be kellett vonnunk a szállítmányozásba. A nulladik napon a három fiút meg Mecsextrémeztük magunkkal együtt (na meg a mama is ott volt és még a bobbal is suhant egyet), majd utána irány a birtok a két naggyal. A csajszik ekkor még tánctáborban voltak, őket és a kicsi fiút a mama hozta utánunk kicsit később. Vacsorára már együtt volt a csapat.
Mindjárt az elején lefektettük a szabályokat és kialakítottunk két csapatot. A gyerekek saját választása szerint lett egy lány és egy fiúcsapat. Az volt az elképzelés, hogy a csapatok felváltva segítenek az étkezéseknél és az állatok ellátásánál. Öten már túl sokan vannak, hogy egyszerre mind ott zsezsegjen az állatok körül etetéskor, viszont már elég nagyok ahhoz, hogy a terítésben és az egyéb előkészületekben segítsenek. A csapatok várakozáson felül teljesítettek. Senki sem nyafogott, mindenki tette szépen, amire megkértük őket.
A nagy melegre való tekintettel első napra strandolást terveztünk, ami mindenki nagy örömére igencsak jól sikerült. Az alig fél órányira lévő Desedában csobbantunk, a srácok a legnagyobb felügyelete mellett a játszótéren is jól elvoltak és egy közös focizás is belefért a napba.
Az igazi kalandok másnap kezdődtek. Kitaláltam, hogy süssünk kalácsot közösen, mivel tudtam, hogy a gyerekek nagyon szeretik a lekváros és persze a Nutellás kalácsot. Ehhez persze tüzet kellett rakni a kemencébe, ahhoz pedig fára volt szükség. A fiúk válalták ezt a feladatot.
Miután megpakolták a talicskát az egyik fiú meg is ragadta a teli talicskát és lelkesen tolja a kerti konyhához.
Folyik a bekészítés a fiúcsapat segítségével.
Miután a tüzet megrakták felkerekedett az egész csapat, hogy az istállóból szénát és szemes takarmányt hozzunk az állatoknak.
A nagyfiú szerette volna kipóbálni a traktor vezetését és mi ennek nem láttuk akadályát. Szépen le is vezette egészen az istállóig. Nem mondom néha igen kígyózva mentünk, de végül odaért a csapat.
Természetesen a széna pakolását mindenki ki akarta próbálni. Így a vasvillát szinte egymás kezéből kapkodták ki.
A kislányok sem voltak restek, ők is megpróbálták a villázás nem könnyű műveletét.
Persze a legisebb sem maradhatott ki.
Miután megkérdezték, hogy szabad-e (rém jól nevelt mindegyik), mindnyájan megrohamozták a szénabála kupacot és felmásztak a tetejére. Így készült a csoportkép.
A széna felpakolása után jöhetett három zsák árpa. Hiába mondtuk, hogy ez nekik túl nehéz, nem lehetett őket lebeszélni. Azután persze belátták, hogy ehhez még kevesek és átengedték az uramnak a cipelés nemes feladatát.
Széna, gabona felpakolva, indulhatunk vissza.
Az egyik kislány is kipróbálta a vezetést. De pár méter után rájött, hogy a szervó nélküli traktor kormányzása nem az ő kis kezeinek való.
A másik kiscsaj inkább a szénában heverészett ez idő alatt.
Miután a csapat visszazötykölődött a kerti konyhához, megkezdődött a darálás. A kukoricából és árpából álló keverékhez még adunk egy pár tejfölöspohárnyi korpát is. Ezt össze kell dolgozni. Ahogy az az alábbi képeken látszik a lányok és a ...
... fiúk is szívesen turkáltak a darakeverékben. Volt, hogy a legkisebb a válláig porosan került elő, annyira beleélte magát a feladatba.
A fiúk a kezük mellett még egy fakanalat is igénybe vettek.
Miután a lánycsapat végzett a darakeverék elkészítésével bevonultunk az első kalácstésztát elkészíteni. Később a fiúk is csatlakoztak, velük elkészítettük a második adagot.
A terv az volt, hogy az egyikből készül egy nagy hatfonatos, a másik adagot pedig ötfelé osztom és mindenki elkészíteheti a személyes kis háromfonatos kalácskáját. A gyerekek benne voltak és ahogy a képen is látszik még a legkisebb is lelkesen sodorgatja a tészát.
Nyilván segítséggel de a fonat is elkészült.
A nagyobbak persze már önállóbbak voltak.
Ahogy az összes kalácsos képen látszik nemre és korra való tekintet nélkül mindenki szívvel-lélekkel odakoncentrált a feladatra.
Íme a végeredmény. Életem legfinomabb kalácsát sikerült elkészítenem. De a gyerekek sem panaszkodhattak mindegyik kis kalács nagyon szépen sikerült.
Természetesen megjelöltük, hogy melyik kié, így mindenki a maga által készített kalácsot kapta meg másnap reggelire.
A nap keretét az adta, hogy a reggeli ébredés után az egyik csapat ment Gábornak segíteni az etetésnél, a másik nekem segített a reggeli előkészítésében. Vacsoránál csapat csere és aki reggel etetett az este bent segítkezett.
A gazda vizet engedett a darára, majd megint a lányok jöttek és szépen összekeverték.
Odafigyeltünk arra, hogy mindenki, minden mozzanatban résztvegyen.
Figyelem az alábbiakban a nyugalom megzavarására alkalmas kép következik. Gyengébb idegzetűek görgessenek tovább gyorsan.
Anyukám hozott egy pár túlérett cukkinit, amit azért egybe nem adhatunk oda az állatoknak. Ezért darabolni kell, ehhez a célra egy machetét szoktunk használni. Persze a lányok szerették volna kipróbálni. Mi pedig azon az állásponton vagyunk, hogy a "Te még túl kicsi vagy ehhez!" hárítás helyett, ha a fizikai erőnlétük és a szellemi érettségük megfelelő, akkor pontos útmutatás és bemutatás után megpróbálhatják.
Mivel úgy ítéltük meg, hogy a viszonylag puha cukkini szétcsapása menni fog a lánykáknak ezért végrehajthatták ezt a kívülről veszélyesnek tűnő feladatot az útmutatásoknak megfelelően nagy terpeszben, hogy véletlenül se vághassák meg magukat. A zöldséget 3-4 csapással darabolták, a további aprítást már felnőtt végezte.
Inkább a felnőtt útmutatása és jelenléte melletti kipróbálás, minthogy tíltva van és akkor a hátunk mögött kísérletezzenek.
A felaprított cukkinit azután szépen kiosztották a malackáknak.
Amikor a fiúcsapat volt a soros az etetésben: a pindur éppen a darát adagolja.
Majd jön a kavarás.
A kicsi is kavar.
A legnagyobb fiú is kipróbálhatta a cukkini aprítást.
Etetés közben megy a malac simogatás.
A friss ivóvízről is gondoskodtak.
Egy kis lazulós beszélgetés a kecskeólban. Fiúk egymás között. A kicsi végig kérdezte az összes kecske nevét és, hogy ki kinek a kicsodája.
Délután közös dinnyézés a kerti konyhában. Egy giga nagy 16 kilós dinnyét sikerült beszerezni. A felét be is toltuk egyszerre.
Az esti program pedig szalonna sütés volt. Ehhez megint tűzifára volt szükség. Ezúttal a lányok vállalták a fahordást.
Hozzáteszem annyira lelkesek voltak, hogy azért jött, hozzám panaszra az egyik kislány, mert a másik kislány szerint ő csak félútig tolhatja a talicskát. Értsd, egész úton ő szerette volna, de a másik is. Tulajdonképpen végig azt tapasztaltuk, hogy bármire kértük őket, szívesen megcsinálták, sőt még ők jelentkeztek, hogy ezt is, meg azt is szeretnék kipróbálni.
Itt megint felkavaró képek jönnek.
A nagyobb fiúk bizony már a gyújtós aprítását gyakorolhatták a kisfejszével. Szintén saját kezdeményezésre. A nagy terpesz itt is az alappozíció. Nagy lendület és ...
... már hasad is az akácfa.
A kisebb is próbálgatja szárnyait.
Közös munkával készül a tábortűz.
Miután megfelelő lett a parázs megkezdődött a sütögetés. A nagyok már önállóan csöpögtettek a kenyérszeletükre, a kicsinek azért még a balesetek elkerülése végett a nagybácsi intézte.
Azért a nyárs tartását még gyakorolni kell, mert a lefelé tartás miatt a szalonnák többször majdnem lecsúsztak.
Meglepő módon, nemcsak megsütötték a szalonnájukat, hanem szépen falatoztak is belőle. Igaz ők nem hagymával, hanem paradicsommal ették. Sőt valamelyik reggel még a töpörtyűt is megkóstolták és az is ízlett nekik. Úgyhogy nincs minden veszve, nemcsak a sonkaszalámi csúszik le.
Természetesen a fejés sem maradhatott ki. Az apró kezecskék ügyesen préselték ki a tejet a kecskecicikből, miután a gazda először egy kicsit rásegített. Az elejét kifejte, hogy ne legyen olyan kemény és át tudják egyáltalán fogni.
A mindennapi rutinok mellett, úgymint az étkezések előkészítése, reggeli esti etetéseknél való segítkezés mellett sok minden mást is csináltunk. Benti programok is akadtak, különösen azért, mivel az egyik nap az év legmelegebb napjának bizonyult.
Két évvel ezelőtt, karácsonyra a két nagyfiú a papától repülőgép maketteket kapott ajándékba. Ezek összerakása és festése még mindig folyamatban van.
A nagybácsi lelkes makettező, innen a gyerekek ihlete. Mivel teljesen önállóan nem megy nekik és a megfelelő felszerelések sem adottak otthon, így amikor nálunk vannak, szakítanak időt arra, hogy dolgozzanak rajta. Azért húzódik már két éve a projekt, mivel a gyerekek külföldön élnek.
Még ezek a makett repülők sem készültek el teljesen, ennek ellenére már most megkezdték a célozgatást, hogy ugyan tudják, hogy tőlünk élményajándékokat kapnak, de azért, ha ez elkészül szívesen készítenének egy-egy tankot is.
Amíg a fiúk maketteztek a kislányok számára is megjött a meglepetés egy gyönyörűszép ló képében. Jázmin a szomszéd birtokon él és gazdasszonya már tavaly nyáron is meglovagoltatta a lányokat.
Idén szerettem volna, ha többször is lett volna erre lehetőség, de sajnos a ló gazdája nemrégiben műtéten esett át, így örültem, hogy erre az egy alkalomra is vállalkozott.
Kislány a nagy lovon. A szimpla vezetőszáron való körbe-körbe menés után mindenféle torna mutatványt hajtottak végre a lovon.
Menet közben megfordulás például.
Na, ezt a könnyed hajlékonyságot azért irigylem tőlük.
Délután még mindig a nagy melegre való tekintettel óriási Gazdálkodj okosan parti vette kezdetét. Két órán keresztül folyt a küzdelem a győzelemért.
Televíziót és számítógépet viszont igen korlátozott időben használtak. Esti mese helyett a "Kincs, ami nincs" című filmet nézték meg négy részletben (kb. 30 perc/alkalom). A négy nap alatt egyszer fordult elő, hogy amíg a kicsik 30 perc Tom és Jerryt nézhettek, addig a nagyok játszottak egyet a számítógépen. Egy olyan nyomozós, logikai játékról van szó, amelyben sokat kell olvasni magyarul, ami az idegen nyelvterületen élő gyerekek számára kimondottan hasznos.
Ezenkívül folytattuk zenei műveltségük gyarapítását és tovább ismerkedtek a metál és rockzene nagyjaival. A folyamatosan kért repertoárjuk egyelőre Twisted Sisters, Metallica, Guns n Roses, Accept, Judas Priest egy-két számára terjed ki. További bővítést tervezünk.
A reggeli terítés mellett a reggeli elkészítésében is segédkeztek. Itt éppen gofri készül reggelire.
Itt a lánycsapat volt a soros és a terítés mellett a tészta bekeverésében is segítkeztek. A fiúkkal pedig amerikai palacsintát készítettünk az egyik reggel. A tapasztalatunk már régről, hogy imádnak minden ilyenben részt venni.
Ezenkívül apróbb dolgokban, mint például a törölgetés, elrámolás is részt vettek. Még a legkisebbet is beállítottam törölgetni. Szó-hang nélkül csinálta, sőt az evőeszközökkel nem is elégedett meg, a nagyobb edényeket is akarta törölgetni.
Jövendőbeli szakácspalánta. Már három szakácskönyv büszke tulajdonosa. Még tavasszal, amikor külhonban meglátogattuk őket, mondta nekem, hogy ő majd segíteni fog nekem a főzésben, ha majd nálunk lesznek. És úgy is lett. Bár végül nagybátyjával követték el a csirkehúsos-pestós tészta nevű ételkölteményt, aminek elkészítését a kisfiú javasolta. (Tavaly én készítettem nekik és akkor nagyon ízlett neki, gondolom innen jött az ötlet, hogy ezt főzzünk.)
A pestohoz az alapanyag nagy részét a kertből szedték össze. Gyűjtöttek porcsint, bazsalikomot és egy kis csalánt is. Majd ezt összemixelték egy kis olívaolajjal, kesudióval, sóval, borssal. Végül az öt gyerekből három a pestoval együtt fogyasztotta az ebédet.
A minden napos állatsimogatás természetesen nem maradhatott el.
Az utolsó napra is terveztünk egy strandolást. Erre az alkalomra a papát szerveztük be, aki meg is jelent időben, csakhogy az időjárás meg beintett nekünk. A legkánikulaibb nap után egy borus és nem túl meleg nap köszöntött ránk, így strandolás helyett otthon múlattuk az időt.
Papa a megfogyatkozott csapattal.
A nagyfiú elkísérte Gábort egy beszerzőkörútra. Az egyik kislány pedig sajnos egész éjszakai rosszullét után kora reggel hazament az anyukájával. Én voltam vele egész éjszaka ébren és szörnyű volt, hogy nem tudtam segíteni rajta. Végül vakbél műtét lett a történet vége. Szerencsére komplikációmentes, három nap múlva már újra az unokatesókkal játszott.
Papa által készített, kissé hiányos csoportkép.
Papa által készített, kissé hiányos csoportkép.
Még egy közelebbről.
Végül utolsónak ez a cuki kép Málnáról és a legkisebb birtokos kalandorról. Málna olyan édes, ahogy a két kis mancsát a kicsi lábán nyugtatja.
Gyorsan elrohant ez a négy nap. Nem jutott idő a tavaly elkezdett madáretető befejezésére sem. Vadles építését is tervezték meg még sok egyebet. Jövőre visszavárjuk az egész csapatot és reméljük, hogy az ideihez hasonló szép, közös élményekben lesz részünk.
Eszter csodálatos sok-sok élményben részesítettétek a gyerekeket, nagyszerű emberek vagytok a pároddal együtt! Nagyon jó volt olvasni is az élményeket, na és látni a fotókat az maga volt a csoda, azok a kis örömteli arcok, és az őszinte igyekezetük, hogy résztvehetnek mindenféle dologban.... le a nemlétező kalapommal előttetek!)
VálaszTörlésKedves Andrea! Köszönöm az elismerö szavakat. A gyerekekhez hasonlóan nekünk is nagyszerü élmény volt. Nagyon szeretjük öket és jó látni, hogy ennyire érdeklödöek és nyitottak mindenre. Szerencsére nagyon szeretik az állatokat és úgy egyáltalán a nálunk csinálható dolgokat. Úgyhogy már most várjuk, hogy mikor jön a csapat legközelebb. Talán a téli szünetben összejön egy-két nap. Üdvözlettel. Eszter Málnáskertböl.
VálaszTörlés