Először is sikerült végre eltüntetni annak az agyagkupacnak a maradékát, amit a födémszigetelés sarazásához hozattunk, valamikor régen, úgy bő három éve. Mivel idén még volt egy sarazási forduló, ezért eddig nem volt aktuális. Most viszont már nagyon untuk kerülgetni, meg ugye kitaláltuk, hogy a malacoknak újonnan épülő óljához megpróbáljuk felhasználni.
Ez volt a kiinduló állapot, úgyhogy előbb kaszát kellett ragadnia az emberemnek. Csak utána jöhettek az egyéb szerszámok.
Na, végül is az egykori 6 m3-ből már nem maradt olyan sok.
Szerencsére pont nálunk vendégeskedett egy kedves barátunk, akit "jól kihasználtunk" és mindjárt bevontuk a munkába.
Nem volt egyszerű menet. Csákányt, kapát, ásót, szóval minden fellelhető szerszámot be kellett vetni, de három fordulóval sikerült átteleportálni a földet a későbbi felhasználás helyére.
A későbbi felhasználás helyszínén.
Ahol a természet visszavette az uralmat. A malacól és környéke egy egybefüggő csalánültetvénnyé változott, mivel június közepe óta nem jutottunk ide.
Hült helye a dombnak.
Azért még egy kis finomításra szükség lesz a remélhetőleg ősszel bekövetkező "parkosítás" előtt. Szeretnénk valami gyepfélét a ház körül, meg bokrokat, fákat. Szóval, hogy egy kicsit csinosabban nézzünk ki.
Korábbi bejegyzéseimben már említettem, hogy a nyár nagy projektje számomra a tégla elemek leápolása egy speciális szerrel. A lábazattal és az ablakpárkányokkal végeztem. A tornác burkolatánál azonban előbb javításra van szükség.
Kiszedtük a legcsúnyábbakat.
Némelyik rögtön szét is mállott. Ez két tél eredménye. Ha nem akarjuk hamarosan a komplett burkolatot cserélni, akkor nem várhatunk tovább a feladattal.
Ezt muszáj volt lekapnom. Ez valami mánia a macskáknál? Hogy szűk helyekre (kosár, doboz) bebújnak. Bár Málna is befészkelte magát egy ilyen téglalyukba, de mire a gépért nyúltam kiugrott.
Már mennek a helyükre az épp téglák.
Javítások pótolva. Most megint én következem.
Kitaláltuk, hogy a magasnyomású mosóval végig mossuk az egész felületet. Eredetileg az uramé lett volna a feladat, de időhiány miatt végül felajánlottam, hogy majd én megcsinálom.
Végül is nem egy ördöngös feladat, csak az én alagútszindrómás kezecskéimmel azt a pisztolyt órákon keresztül szorongatni, na az nem tett jót nekik. Három nap alatt azért végig mentem a nagyjából 32 m2-nyi felületen.
Bal oldal előtte, jobb oldal utána állapotot mutaja.
A gumi lábtörlő alatt konkrétan befeketedett néhány kő.
Hihetetlen, hogy egy kis tiszta víz mire nem képes.
A lemosás után jött a festés. Szépen a kis térdeplő szönyegemen végig kúsztam az egész tornácon és bemázoltam a kencével.
Mikor lefestem ilyen fehér. A felesleget azért egy idő után feltunkolom.
Száradás utáni állapot.
A magas nyomású mosóval persze időnként telibe trafáltam a fugákat is, így a kosszal együtt a homokot is kimostam, a csere téglák mellől is hiányzik a homok töltelék. Szerencsére korábban megspóroltunk három vödörnyi finom simítóhomokot. Így már csak azt kell besöprögetnem és a kész a nagy mű.
Ami már nagyon bántotta a szemünket és ráadásul folyton szétesett, az a négy csatorna kivezetés. Ideiglenesen így oldottuk meg, hogy ne a ház sarkához folyjon az esővíz. Kúpcserepet meg ...
... téglákat is bevetettünk a cél érdekében.
Ezen az oldalon ráadásul a toldásnál folyton szétesett a cső, így még két tüzifagurigát is be kellett vetnünk alátámasztás gyanánt. Egyszóvál otrombán csúnya volt.
Azért el kell ismerni, hogy nem egyszerű a lefolyó kialakítása. A téglapárkány miatt be kellett egy kanyart illeszteni. Végül apró csatornaszegecsekkel rögzítette a darabokat egymáshoz (ezért is jó volt hazavarázsolni a svédországi szerszámokat, ott rendszeresen végeztek ilyen munkákat és megvan minden speckós eszköze.)
A túlfolyó kialakítása is megtörtént bontott téglákból épített kis vályúkat, amiket fagyáló csemperagasztóval kifugázott. Az észak-nyugati oldalon így nézett ki fugázás előtt, majd ...
... utána a végleges állapot.
A tornácon ez lett a végleges állapot. A téglákat majd még kicsit le kell pucolni.
Azért nagyjából egy fél óra alatt sikerült visszavarázsolnom az eredeti állapotokat, míg a bográcsban főtt az étel.
Ezek igazából nem voltak nagy dolgok, de mégis látványos a különbség. Hamarosan remélem folytatódik a félbeszakadt malacbirodalom projekt. Az a helyzet, hogy télre át kellene őket telepíteni, hogy ne túrják szét teljesen a legelőt. Egy hét múlva ismét jelentkezem. Addig is további szép napokat kívánok minden kedves olvasómnak innen a Málnáskerti paradicsomból.
Kedves Eszter! Csak csodalni tudom, mennyire szorgalmasak es ugyesek vagytok! Rengeteg munka van egy ilyen nagy birtokkal! De ti nagyon szepen helyt alltok a sok munkaban! Minden elismeresem :))
VálaszTörlésKedves Kata! Köszönöm az elismerö szavakat. A terveinkhez képest persze nagyon elvagyunk maradva. Én kis naív azt hittem, hogy már két évvel ezelött kész lesz minden (istálló, garázs, baromfis udvar stb. stb) és még mindig sehol sem tartunk. Más részröl viszont abszolút nem vagyunk elégedetlenek, hiszen erönkhöz mérten csináljuk, úgy hogy ne szakadjunk bele. Mert mit ér az egész, ha belerokkanunk, mire elkészül. Így már hagyunk idöt pihenésre, sportra, feltöltödésre. A dolgok meg majd egyszercsak elkészülnek. Mottónk, hogy az út a fontos, nem a cél. Üdvözlettel Eszter Málnáskertböl.
VálaszTörlés