Állati beszámoló

A tavasz beköszöntével Málnuska is levette a téli ruháját. Ez volt a kiinduló állapot.

Idén elmaradt a kutyakozmetika és én vettem kezembe az ollót. Ezek a képek már a nyírás után két héttel készültek, ennél azért rövidebbre nyírtam.

Nagyon édesen hagyta, hogy fodrászoljam, pedig véletlenül meg is sebeztem a kis lábát, de még azután is megmaradt a bizalma bennem és hagyta, hogy befejezzem. A fürdetés emiatt elmaradt. Valamikor még arra is sort kell kerítenem.

Borókának szerencsére nincs szüksége se fodrászra, se fürdetésre. A mudiknak öntisztuló a szőre és tényleg, ha egyik nap tele megy bogánccsal vagy egyéb növényekkel, másnapra nyoma sem marad. És azt is el kell ismerni, hogy illatosabb a szőre, mint Málnának.

Ritka pillanatot sikerült elkapnom, amikor nyugodtan, egy helyben áll. Amúgy egy túlmozgásos, szeretetigényes, imádni való jószág, de néha meg tudok őrülni a nyomulásától. Amúgy pedig szerintem a világ legszebb mudija.

Közös fotó az országos nagy cimborákról és munkatársakról. Hihetetlen együttműködés van köztük, ha a jószágokat kell terelni. Ma egy véletlenül meglógott malacot a kerti konyhától feltereltek úgy egészen a karámig, hogy közrefogták és egyik jobbról, másik balról csipkedte és terelte a megfelelő irányba. És erre senki sem tanította őket.

Az éger erdőnkben derékig érő aljnövényzet fejlődött, ami kitűnő táplálékkiegészítő a malackáinknak.

Még jó, hogy tavaly beszereztünk egy sarlót, amivel csak néhány suhintás és már tele is a talicska friss, ropogós csalánnal, galajjal meg egyéb zöldségekkel.

A fiúszekciónak nincs is más lehetősége zöldeket enni, ezért leginkább nekik kell.

De azért a többiek is rávetik magukat, mivel a benti legelőn ilyen növényekkel nem találkoznak.

A gyümölcsösben lekaszált szénát pedig talicskaszám hordhatom a kecskéknek. Pillanatok alatt eltüntetnek egy ekkora rakományt.

Nemcsak a nagyok, hanem ...

... már a kicsik is szívesen fogyasztják.

Amit pedig meghagynak a malackák, az sem vész kárba, a kecskék szintén nagyon szeretik a friss zöldséget. Érdekesség viszont, hogy csak így eszik meg lekaszálva, amúgy nem állnak neki csalánt legelészni.

Még a kan malacunkat is érdekli a kecskéknek hozott széna. Ezért nem átall két lábra emelkedni, hogy hozzájusson.

Cicafronton nagy újság történt a hónap első napján.

Két éves Jázmin cicánk az utóbbi időben igen csak kigömbölyödött, pedig már azt hittük, hogy meddő, hiszen a macska lányoknál nem jellemző, hogy két évig tartogatják magukat a kandúroknak. 

Nagyon hízelkedő kis jószág. Ha meglát, már dobja is magát hanyatt, hogy felkínálja a prémes kis pocakját egy kis simogatásra. Ez még a gömbölyded állapot.

Pünkösd hétfőjén etetés után, ahogy visszaértem a házhoz,  jó kis meglepetés ért. Valami furcsa hangot hallottam a hátam mögül. Nézek vissza és le, hát ez a csöppség fekszik az egyik kutyaól előtt. 

Szerintem kigurult a házikóból. Nézem mindjárt alaposabban, még a plédeket is kivettem, hátha van több is, de csak ez az egy kis selyemgombóc volt. Biztos, hogy nem itt született, hanem úgy hozta ide az anyja, mert az ólakban semmi nyoma az ellésnek. Hogy csak ez az egy lett-e, vagy voltak többen is, csak nem maradtak meg, azt szerintem sosem fogjuk megtudni.

Cicamama és az egy szem kislánya.

Mondjuk nem is bánom, hogy nincs több. Mi azért az ötfős cicaállománnyal már elégedettek voltunk. Úgyhogy Jázminnal is megyünk a doktor nénihez vagy bácsihoz, ivartalanítás végett, ahogy a kicsit le lehet választani.

A szomszédasszonyom mindjárt le is csapott és jelentkezett gazdinak. Sajnos elkövettem azt a hibát, hogy amikor meglátogatott a kezébe adtam a kiscicát. Ezt már nem tolerálta a cicamama (azt még csak-csak elnézte, hogy én naponta többször kiveszem a kicsit, de egy idegent már nem tűrhette), és még aznap este elköltöztette a kicsit. Csak remélni tudom, hogy jól van a kicsike és egyszer majd előkerül.

Így most már nem Micike a befogadott cicus a legkisebb a macskaklánban. Bár ő továbbra is nagy kedvenc, annyira kis hízelgő, főleg reggelente a reggeli előtt. Szerintem tudja, hogy mivel veszi le a gazdikat a lábukról.

Szintén ritka pillanat. Az összes macs egy fotón.

Kecskecsapat egy része vonul be a legelészésből. 

Nem tudom, mi történt velük, de csuda rendesek az utóbbi időkben. Semmilyen tiltott helyre, úgymint kerti konyha, ház környéke, gyümölcsfák nem mennek. Mindjárt bevetik magukat az erdőbe, vagy a villanypásztor mellett legelésznek.

Anyák és gidák, plusz Maja hátsó fele.

Ez pedig itt Bendegúz, aki folyamatosan növöget és egyre kezesebb. Most már nem menekül el egy kis simogatás elöl. 

A kis Tejeskávé (vagy más néven Latte) baba. Szépen utolérte a többieket.



A világos szekció, legelés után teli hassal pihenget a szénarács alatt.



Sötét szekció.

A kicsi malackánk lassan két hónapos lesz. Sajnos ő  sem ússza meg az állatorvost, a férfiasságától búcsút kell vennie.

De nagyon cukin érdeklődik Porthos iránt, aki előszeretettel tartózkodik malacéknál.

Egyelőre tehát így néz ki az állatállomány. A szerencsének és persze a megfelelő gondoskodásnak hála, mindenki jól van és szépen néz ki. Bár Maját újra leoltottuk mindenféle féreg ellen, mert a többiekhez képest gyanúsan sovány volt. Azóta talán kicsit összeszedte magát.

A kép előterében a fent nevezett hölgyemény.

Reméljük hamarosan bővülni fog Málnáskert lakóinak száma, hogy milyen fajtáról van szó a következő beszámolóból ki fog derülni. Tartsatok velünk továbbra is.