Pünkösdi áldás

 

Rendkívüli híreink következnek, ugyanis én mára egy kerti beszámolóval készültem, ami már csak közlésre vár. De az élet közbeszólt, s a rendkívül eseményekről való beszámoló elsőbbséget élvez. 

Történt ugyanis, hogy Tündér nevű anyakecskénk, aki szerencsétlen módon tavaly év végén elvetélt Pünkösd hétfőn megajándékozott minket két kis csodával. S mivel ez a nap idén pont Eszter napjával esett egybe, így én egy csodás  névnapi ajándékot is kaphattam.

Már napok óta sejtettük, hogy hamarosan esedékes lesz a babák érkezése, de az én Tündérem meg akart lepni engem. Igazából szerintem a kedvezőbb időre várt, de akkor a mai napig ki kellett volna bírnia. Ugyanis nálunk Pünkösd hétfőn is esett egész délelőtt.  

Szerencsénkre szemtanúi lehettünk a nagy eseménynek (ez azért ritkán adatik meg), ugyanis pont az állatok birodalma mellett ügyködtünk, amikor feltűnt, hogy Tündér panaszosan nyekereg a karám közelében, miközben a többiek békésen legelésztek jó 30 méterrel arrébb. (A kecskék csapatjátékosok, általában mindent egyszerre csinálnak: a legelészést, kérődzést, pihenést stb.)

Be is terelgettük szépen az ólba, mielőtt a sárba pottyantaná a kicsiket. (Tavaly is az ólon kívül szült és a homokba érkeztek a gyerekek.) Karámajtót bezártuk, hogy nyugodtan tudjon elleni. Onnantól kezdve, hogy észre vettük, valami készülőben van, 10 perc múlva meg is érkezett az első kicsike.

Pár perces babácska (épp csak a fényképezőért mentem el).

Ha már ott voltunk Gábor feltépte a burkot, hogy mielőbb levegőhöz jusson, a mami pedig megkezdte a bébi ápolását. Mi pedig a távozás mezejére léptünk. Sejtettük, hogy lesz még egy csemete, de az még odébb van, az anya meg úgyis tudja a dolgát.

Nagyjából fél óra múlva a gazda kinézett a kis családra. Addigra meg lett a második picur is. Szerinte pár perce érkezhetett meg, mert az anyja még nem is kezdte el tisztogatni. Viszont ilyet még nem is láttunk, hogy ahogy kibújt a kicsike, úgy csurom nedvesen, még fekve rácsatlakozott a cicire.

Tündér gondos anyuka, szépen letisztogatta mindkettőt. 

A második gidának mondjuk szüksége is van  a sok energiára, ugyanis a fele akkora, mint a tesója. 

Abban is különleges ez az ellés, hogy eddig még nem  tapasztaltunk ekkora méretbeli különbséget  ikerellésnél.

Mint Dávid és Góliát. 

A két csemete azóta is jól van, anyukának bőven van teje, még fejni is kell belőle, hogy a kicsik egyáltalán be tudják kapni a ciciket.

Az új lakók bemutatásának ezzel még nincs vége, ugyanis a cicacsalád is bővült. Pont ma két hete, hogy a mami nem jelent meg a reggelinél, csak valamikor délután került elő, így arra a napra datáljuk a kicsik érkezését. Azóta sem tudjuk, hol hozta őket a világra. Gyanakodtunk ugyan a kertben letakart területre, mert többször is onnan jött elő, de nem álltunk neki kutakodni.

Pünkösd utáni kedden azonban a farakás mellé támasztott palák mögül kiscica nyávogást hallottunk és mögé kukkantva a mamát és két kölyköt láttunk a homokon fekve. Ekkor már nyitva volt a szemük. Gondolom anyuka úgy ítélte, hogy már elég nagyok ahhoz, hogy bemutassa nekünk. 

A kis családot felnyalábolva átköltöztettem őket az egyik kutyaólba és szerencsére a mami úgy ítélte meg, hogy ez így jó lesz, mivel a kicsik azóta is ott vannak. 

Mindkettő kislány és persze nagyon cukik az óriási pocakjukkal. 

Egyelőre fél tégla nagyságúak, de persze ez nem sokáig marad így. 

Úgyhogy most dupla az öröm: kiskecskéket és kiscicákat is lehet ajnározni, dögönyözni.