Augusztus harmadik harmadában a konyháé és a kertté a főszerep. A kert folyamatosan ontja magából a termést, amit egyrészt frissen fogyasztunk, másrészt a megpróbálom feldolgozni, hogy télire is maradjon belőle.
A fagyasztóba került már pár csomag reszelt cukkini, sok csomag gyalult uborka, amiból télen is tudok uborkasalátát készíteni. A cukkinit úgy is át tudom menteni, hogy felszeletelve, bepanírozva tálcán lefagyasztom, majd utána mehet egy zacsiba. Ebből pedig isteni rántott cukkini lesz majd tartármártással. Most már két darab is ilyen formán csücsül odabent.
Elkezdett érni a padlizsán is. Három darabból tudtam padlizsánkrémet készíteni, amit befőző automatában próbáltam tartósítani. Majd kiderül, hogy valóban eláll-e így. Egyelőre két üvegcsével lett, de a növényeken még bőven van termés.
Különböző időpontokban, három helyről sikerült összesen vagy két kiló fügét összegyűjteném, ami eddig a fagyasztóban várta a feldolgozást. A tavalyi évhez hasonlóan ebből is lekvár lett. Van egy nagyon tuti receptem: vanília, csillagánizs, citromhéj is került bele. Ezúttal is nagyon finom lett.
Még augusztus 20-a előtt telefonált a kedves kaposvári rokon, hogy megérett a szilva (amit én korábban jeleztem neki, hogy kellene) és érdeklődött, hogy mennyi kellene. Van kis szemű és nagy szemű, lehet választani. Én a nagy szeműből kértem 10 kilót, ami így utólag hiba volt. Sokkal többet kellett volna rendelnem. Egyrészt isteni finom íze volt, így friss állapotában is sokat fogyasztottunk belőle, de hát elsősorban befőzési céllal rendeltem.
Megpróbálkoztam egy hagyományos szilvalekvárral. Négy kilónyit magoztam ki és negyedeltem, majd tettem oda főni a sparherdre (amin amúgy is mindennap fő a krumpli a malacoknak). Három óra elteltével, időnkénti kavargatás mellett egy ilyen sűrű édes kulimászt kaptam. Semmi cukor nem került bele és mégis nagyon finom, kellőképpen édes.
Mivel a cukor nem növelte a mennyiséget, így négy kilóból 6 darab kisebb üveget tudtam megtölteni, ami utána mehetett a száraz dunsztba.
Készült még négy üveg szilva befőtt, szintén automatával tartósítva.
Egy kiló krumpliból gyúrtam szilvásgombócnak való tésztát és sikerült több, mint harminc gombócot begörgetnem ebből a mennyiségből. Nyilván ennyi gombóc nem fért belém egyszerre, úgyhogy több, mint két tucat ebből is ment a fagyaszóba.
Készült még egy isteni szilvakrémleves és az utolsó hat szem szilvából pedig egy tönkölyös, grillázsos szilvás süti is (Lipóti pékségben kapható és szerencsére megtaláltam a receptjét a neten). Itt még sütés előtt.
Igaz, hogy sikerült alul-felül kissé megégetnem (ezért az utána kép már nem publikus), viszont a nem kívánatos részek eltávolítása után a maradékot kiválónak értékeltem.
A pincében lévő "kamrapolc" szépen telik szörpökkel, lekvárokkal, egyebekkel.
A kertbe a 20-a óta tartó esőzések és a fentebb felsorolt befőzések miatt csak most hétfőn sikerült kijutnom, ahol egy elvadult dzsungel fogadott. A paradicsomokat sajnos megtámadta egy gombás betegség a hirtelen lehullott sok csapadék és a folyamatos nagyon párás idő miatt. Ezek a növények már a konszolidálás után: beteg levelek eltávolítva, megkacsolva és újból megkötözve. Néhány fél méterrel is túlnőtte a karóját.
Persze azért előtte betakarítottam a már érett paradicsomokat. Sajnos poloska vagy egyéb kártevő miatt, sok meg van szurkálva, de azért még így is le tudtam szedni egy egész ládányit.
Amellett, hogy esszük ezerrel nyersen, sikerült 8 db üveget megtöltenem darabolt paradicsommal, amit utána a befőző automatában tartósítottam. Chili con carne, bolognai ragu, lasagne stb elengedhetetlen hozzávalója.
A tök már nem tudom hova fut, lassan benövi a kert jobb oldalát.
Szerencsére akad rajta szépen termés is.
Kertem büszkesége
És társai
Bársonyvirágaim (alias büdöske, nem tudom miért hívják így, szerintem nagyon kellemes az illata) gyönyörű bokrokká nőttek, töméntelen mennyiségű virággal. Csodálatos látványt nyújt így a kert, jövőre szeretnék még több virágot.
A csemege kukorica is beérett, már korábban főztünk egy adaggal. Végre sikerült előállítani azt a zsenge fajtát, ami finom édes, roppanós és nem lisztesen fujtós.
Augusztus 20-a előtt még ilyen látványt nyújtottak a napraforgók. A nagyságuk érzékeltetése végett álltam melléjük. Ilyen óriásokat még soha nem sikerült nevelnem. Talány a trágyázott föld és a bőséges csapadék eredményei?
Mostanra többen elfáradtak és szabályosan elfeküdtek, amelyiknek a szára is eltört, azokat kivágtam és a fejeket egy ládába gyűjtöttem. Majd mehet fel a padlásra száradni. Volt azonban olyan is, amiket a társaival megtámogattam, hogy még tovább tudja érlelni a tányérjait.
A szárak sem mentek veszendőbe, a kecskék nagy élvezettel vetették magukat rájuk.
A hagymákat még július végén kihúzgáltam. Nagyon szépnek mutatkozott a termés, szép nagy, öklömnyi fejekkel.
Sajnos az idei vízbőség miatt átestünk a ló túl oldalára és úgy néz ki, hogy szegény hagymák kicsit sokat kaptak. Mostanra száradt le a száruk és annak eltávolítása közben szomorúan tapasztaltam, hogy sok fej bizony elkezdett berohadni. Ezeket nyilván külön raktam és mihamarabb elfőzzük, vagy feldolgozzuk. Lilahagyma lekvár receptet már nézegettem (mivel főleg a lilák betegek).
A tavalyi mennyiségnek kb. négyszerese lett az idén. És az is kitartott tavaszig. Remélem ezzel a mennyiséggel elleszünk a következő évi termésig. Már csak a fokhagyma termesztésemet kellene ilyen szintre fejlesztenem.
A cukkini terem bőséggel, néha már nem győzzük megenni, akkor viszont marad rajta, hadd legyen minél nagyobb, Kancsikám minden tökfélét imád. Ez is az ő "asztalára" került.
A mángoldra (aki nem ismerné a spenót ikertestvére), sem lehet panaszom. Ernyőnyi leveleket növeszt kb. hetente. Ez itt csak a fele, nagyjából ugyanekkora adag ment a malacoknak, az elöregedettebb leveleket nekik adtam. Ennek a feléből készült egy bacon-ös mángoldos pite. A másik felét csak zsíron ledinszteltem és ment a fagyasztóba. Ja, és még a pipiknek is jutott belőle, mivel a szárakat összeaprítva ők kapták meg.
Ma betakarítottam a fűszernövények másik felét: zsálya, oregano, kakukkfű, bazsalikom. Részben szárítva, részben fagyasztva jó lesz télire ételbe és gyógyteának.
Tegnap kiszedtem két sor krumplit, a maradék négyet meghagyom a gazdának küzdjön ő az ásóval. Bízom benne, hogy ott is hasonló mennyiségek lesznek és akkor kitart a jövő évi újkrumpliig.
Végül hadd dicsekedjek el vele, hogy idén végre szintet léptem a kecsketej feldolgozásában. Szomszéd gazdasszonynak, Emesének tartozom köszönettel, ő mentorált az első adag joghurt elkészítésénél. Azóta már egészen rutinos lettem. Az elmúlt egy hétben 2x5 liter tejből készült joghurt, amit két nap pihentetés után én le szoktam csepegtetni, hogy krémesibb állagú görög joghurtot kapjunk belőle. Most majdnem 4 liter ücsörög a hűtőmben. A savó sem megy veszendőbe, a malacok daráját ízesítem vele.
Szóval most már bárhogy is alakul a dolog krumpli és hagyma van, meg zsír a bödönökben és rengeteg hús és egyéb zöldség a fagyasztóban. A pincében meg tele a polc szörpökkel, lekvárral meg némi ezzel-azzal. Így én nyugodt lélekkel indulok neki a télnek, éhezni biztosan nem fogunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése