Műhely készülődik

Ahogy ígértem is, augusztusban sikerült bepördülnünk és nagy előrelepéseket tettünk kicsiny "birodalmunk" további építésében-szépítésében. Az istálló épületén belül kialakítandó asztalos műhely látványos változáson ment át. Legutóbb ott tartottunk, hogy a mennyezet kb. 1/3-a volt kész. Most első lépésben a mester gyorsan fellőtte a maradék deszkákat. Én hordtam  a deszkákat a helyszínre az épület másik végén lévő rakatból, eltávolítottam a kéregdarabokat (sajnos nem első osztályú áru, viszont kártevő rovarok, kukacok miatt nem maradhat rajta), valamint méretre vágtam. 

Azért is volt szükség a mennyezet mielőbbi elkészítésére, mert sajnos  a saját kecskéink, vagy a környék vadjai, de megtalálták a szép szalmabáláinkat és bizony jelentős dúlást végeztek bennünk. 

Alulról elkészült a mennyezet, de ezzel még közel sem voltunk a célnál.

Következett a mennyezet szigetelése. Ehhez már júliusban beszereztünk egy tekercs tetőfóliát, ugyanis a házban korábban használt köszig gyapotot akartuk újra hasznosítani, az meg igen kellemetlen tud lenni, ha a deszkák közötti réseken nyakunkba hullik annak a pora. Szóval első lépésben a fóliát kellett méretre szabni és betűzögetni. Kúszva, mászva, fekve, ahogy sikerült. 

Majd jöhetett a gyapot kigurítása. Szerencsére ez gyorsan ment, mivel a tekercs szélessége pont bele passzolt a gerenda közökbe, így szinte alig kellett szabni. 

Mivel így sem járni, sem a padlásra pakolni nem lehet, ezért ezt természetesen le kellett deszkázni felülről is. 

Közben megérkezett Barna barátunk is szokásos éves "nyaralására" hozzánk. Természetesen ezúttal sem úszta meg némi munka nélkül. Át tudta venni tőlem a cipekedés és a kéreg eltávolítás folyamatát, így én csak a méretre vágásra koncentrálhattam.

Ahogy ez az alábbi fotón látszik is.

A mester meg csak lövöldözött a padláson a szögbelövőjével. 

Nem tudtuk teljesen befejezni a deszkázást, csak a középső részre koncentráltunk, hogy a bálákat fel tudjuk pakolni, mivel igencsak fogytán a deszka készlet, és a maradékot a falra tartogattuk. A terv sikerült: a maradék kb. 40 bálát hárman pillanatok alatt felpakoltuk. Barna hordta a rakatból, Gábor a létra közepén állva felhajította a padlásra, én meg elhordtam a helyére.

A számítások alapján nagyjából 6-7 bálát túrtak szét azok a drága jószágok, de természetesen egy szál sem ment veszendőbe. 

Két körben felpakoltuk a traktor pótkocsijára és azóta már szét is van terítve a konyhakertben. 

Miután a mennyezet elkészült és a szalmát is elpucoltuk a műhelyből, jöhetett a falak szigetelése és deszkázása. 

Amíg én elláttam az állatokat a fiúk már be is tették a szigetelést az egyik oldalra és rátűzték a fóliát. 

Itt már a másik oldalhoz szabják a fóliát. Majd mehetett bele a gyapot és elé a leszabott fólia. 

Már a deszkák nagy része is a helyére került. Hiába 6 kéz mégis csak több, mint 4.

Ez az oldal is elkészült. 

Közben észbe kaptunk, hogy ugyan a padlóra való betonfestéket már megrendeltük, de mielőtt felkenjük csak le kéne vakolni a tégla részeket a műhelybe, hogy utána ki is lehessen festeni. Ezért a havi nagybevásárlás alkalmával beszereztünk pár zsák zsákos vakolatot. Amit az ezúttal kőművesnek felcsapó emberem már kever is a fúrógépre szerelt szárral. 

Nyilván sokkal lassabban ment neki, mint egy igazi kőművesnek. Gyakorlatilag inkább glettelt, mint vakolt, de a végeredmény szempontjából ez mindegy is. Ez már a második oldal, annak is a véghajrája. 

A szembe fal már előző nap elkészült. Szerintem nem is lett olyan rossz. 

Sajnos az elülső fal beszigetelésére és bedeszkázására már nem maradt időnk. Ez már a következő hónap feladata lesz. 

Azután sürgősen be kell szereznünk egy marógéppel kombinált körfűrészt és már neki is láthatunk az ajtók ablakok elkészítéséhez.

Mikor az istálló építésekor megrendeltük a faanyagot, valami elszámolás történt és ez a csomó gerenda mind megmaradt. Ilyen méretre a tervek szerint már sehova nem lesz szükség, ezért úgy döntöttünk, hogy felfűrészeltetjük pallóknak és deszkáknak. Így máris lesz anyag, hogy tovább tudjuk folytatni az istálló építését. 

Remélhetőleg október-novemberre már zárható lesz a műhely és ideköltözhet végre minden szerszám. Hamarosan pedig a kecskék is leköltözhetnek.