Igyekeztem a műhelyen végzett munkálatokkal előbb eldicsekedni, de valójában a fontossági sorrend az augusztusi teendőknél az volt, hogy emberem megápolja a csemetést, ami ugye júliusban elmaradt. És milyen jól tettük, hogy ez volt az egyes számú prioritás. Augusztus 7-ére, 4 nap alatt végzett a munkálatokkal és négy nappal később, már itt is volt az erdő felügyelő a szokásos éves ellenőrzésre.
Első megjegyzése, amint meglátta az akácost: "Hát ez ritka szép!" Hangsúly a ritkán. Magyarán a feladat adott: ősszel újabb pótlásokat kell eszközölni. Sajnos a tölgyesben sem volt jobb a helyzet. Nagyon korrekt volt, próbált mindenféle tanáccsal segíteni. De hát a szárazság ellen tehetetlenek vagyunk.
Egy sor az akácosból. És ez még a szebbek közé tartozik.
A megápolt északi domb. Persze így a csemetéknek nyomát sem látni. Ahhoz lehajolva, szemet guvasztva kell közlekedni.
Akkor néha találsz egy-egy életben lévő példányt, mint ezt itt.
De sajnos a legtöbb sorstársa így néz ki. Ha a gyökere nem száradt ki, akkor még van esély, hogy onnan kihajtson, de ahhoz még kellene jócskán csapadék.
Bár, amikor a barátunk itt volt, a fiúk feljöttek vadkerítést javítani. Akkor is kellett vagy négy helyen. De alig két hét elteltével ez a látvány fogadott.
Látszik, hogy ismét erre felé távozott az illetékes vagy illetékesek. Sajnos az a helyzet, hogy a temetőnél is körbe kell kerítenünk a területet, mivel az a leggyengébb láncszem a maga 110-120 cm-es magasságával.
Ezenkívül ősszel újult erővel vághatunk neki megint a csemete pótlásnak a jövő érdekében. Kínunkban már azon nevetünk, hogy nekünk az a hobbink, hogy csemetéket ültetünk. Hobbi az, amit a szabadidődben végzel, nem ritkán sok pénz ráfordításával és semmi hasznod nem származik belöle.
A csemetés kaszálása közbe beiktattunk némi "pihenőt" és leszállítottunk 1-1 m3 tűzifát a húgoméknak és apukámnak is. Apunál még fel is fűrészeltük a fát. Ezzel el is telt augusztus első hete.
Közben jött egy telefon Emesétől, hogy ha érdekel minket, akkor lenne 2,5 mázsa krumpli (átválogatás során visszamaradt) Kadarkúton, mehetünk érte. Nyilván, hogy érdekelt. A létező összes ládánk tele lett, meg még az utánfutó platójára is jutott. Most már több, mint két hete minden nap főzünk a malackáknak egy jó nagy fazékkal, így a daraadagot a felére tudtuk visszavenni. Ami ilyen takarmányárak mellett nem mindegy.
Ez már csak a fele mennyiség, de pár hétig még kitart.
Miután mindezzel megvoltunk jöhetett az újabb feladat: az óriás szénabálák egy helyre való összerendezése. Mivel nekünk nincs meg az ehhez szükséges cél eszköz, emberem fából (mert ahhoz ért, meg az van) eszkábált egy ilyen alkalmatosságot.
Majd másnap neki álltunk kettecskén összehordani a bálákat.
Az eszközzel odatolatott a bálához, ketten felgurítottuk, majd egy célcerszámmal megtámasztottuk. Ez volt az izzasztó rész, ugyanis kb. 400 kilósak ezek a gurigák. Ezután 2 db spaniferrel odarögzítettük. A hidraulikával megemelte és már roboghatott is az adott helyre.
A feladat közben újabb képességre tettem szert: megtanultam a spanifert szorítani és oldani. Muszáj volt, mert így fele annyi ideig tartott a rögzítés és az oldás, mintha mindent az emberem csinált volna.
Oldalról úgy néz ki, mint egy óriási csiga.
A tervek szerint az elkészült 33 db bálából 21-et el akartunk adni, mivel a mi állatainknak elég 10-11 darab a téli időszakra. Össze is állt az eladásra szánt rakat.
Egy délelőtt összeraktuk volna a 21 darabot, mivel a szintidő olyan 9-10 perc volt bálánként, attól függően milyen messziről kellett hozni. Ekkor azonban Eszterke elkövetett egy óriási hibát, hogy kis unokahúgom szavaival éljek: balfék voltam. A spanifer racsniját el felejtettem kiakasztani a rögzítés helyéről, így mikor Gábor elindult az beszorult a kerék és a sárvédő közé, eldeformálva több alkatrészt. A munkát így nem lehetett folytatni, mivel a sárvédő majdnem hozzáért a gumihoz, ezért egy laza 2,5 órás szerelés következett. Így végül délután kettőre lett kész a rakat.
Még aznap délután fel is adtam egy hirdetést a Facebookon, ahol van egy külön "Széna, szalma csoport". Mindjárt több érdeklődő is volt, akik telefonszámot is kértek. Másnap délelőtt pedig felhívott egy úriember és közölte, hogy ő mindet megveszi, ha tudok intézni rakodást.
Szerencsére a szomszédban van egy gazda, akinek van bálarakodó tüskéje a traktorhoz, és hajlandó is volt eljönni. Csütörtökön megállapodtunk és rákövetkező hétfőn a vevő már itt is volt az első szállítmányért.
Ugyanis saját járművel intézte a szállítást, ami egy kis platós teherautó volt utánfutóval, amire 16 darab fért fel egyszerre. Az első bála mindjárt fent is van.
Egy óra múlva pedig már a 16-odik is. Közben ugyan már megállapodtunk, hogy ha adok még egyet, akkor lejön még egyszer szólóban és elvisz még hatot. Érdeklődött, hogy nincs-e a környéken valakinek még eladó szénája, a rakodó meg tudott valakit.
Mindjárt fel is hívták és megállapodtak, hogy onnan meg tud még vinni 10 darabot. Így ismét egy teljes rakományért tud lejönni. Három nap múlva el is vitte tőlünk a maradékot. Így gyakorlatilag az eladott bálákért kapott összeg fedezte a saját széna költségeit, plusz még jócskán maradt belőle a szemes takarmány nagy részére.
Persze ha már ott volt a bálatüskés rakodó, akkor megkértük, hogy a mi maradék báláinkat is hordja már össze egy kupacba. Neki így harmadannyi időbe tellett, mintha a mi kis traktorunkkal bohóckodtunk volna. A kis készség azért nem készült el hiába, amikor majd egyenként kell az állatokhoz hordani a bálákat kb. 3-4 hetente, akkor majd jó szolgálatot fog tenni.
Időközben mi már rendeltünk is egy nagy ponyvát, hogy az eladandó szénát védjük az esőtől, de szerencsére azt nem sokáig kellett, így most már a mi kilenc bálánkat védi (kettő már fent van a kecskéknél).
Mert persze az eső megérkezett az augusztus 20-i hétvégére. Szerencsére már csütörtökön letakartuk a rakatot, így nem ázott meg a télire szánt széna.
A bőséges csapadéknak hála (szombat reggelre itt kb. 65 mm hullott) pedig a legelő is szépen kizöldült.
Ezzel el is suhant augusztus első három hete. A birtoképítés folytatása majd szeptemberben következik, addig viszont én nem tétlenkedtem, készült mindenféle finomság télire. De erről majd a következő beszámolóban. Tartsatok akkor is velem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése