A legcsodálatosabb dolog, amikor vetés, talajművelés és egyéb procedúrák kihagyásával csak "szüretelnünk" kell. A birtok egyik ilyen adománya a gomba.
Október elején megjelentek a várva várt "mikrofonok", azaz kibújtak az első őzlábgombák.
Szerencsére egyre több jelent meg az egész legelőn, így egy hét alatt négy kosárnyit gyűjtöttünk be.
Azért csak ennyit mert nem győztük a feldolgozását. Egy ilyen kosárnyi gomba feldolgozása (a szedési időt nem számolva) legalább két óra. Ezenkívül tárolási kapacitás hiányokkal is küzdöttünk. A fagyasztóba nem fért be korlátlan mennyiség.
Ennek a gombának csak a kalapja ehető. Óvatos folyóvíz alatti lemosás után éppen szikkadnak a gombafejek.
Ezt követően jöhetnek a különböző eltevési módok. Idén először a legfrissebb gombafejek félbevágva, bepanírozva mentek a fagyasztóba. Persze frissen is ettünk jó néhány adag rántott gombát, és egyéb módon elkészítve is, de azóta a fagyasztott változatot is megkóstoltuk és éppen olyan finom, mint frissen.
A már kinyílt fejek egy része apróra vagy szeletbe vágva, kiporciózva szintén lefagyasztásra került.
Egy jó nagy részüket pedig felszeletelve leszárítottam. Így nagyon sokáig elállnak és nem kötik le a fagyasztó kapacitást.
Nagyjából egy hét száradás után mentek a dunsztüvegbe, a tetőt azonban nem szabad rácsavarni, hogy tudjanak szellőzni.
Az október eleji-közepi szüret óta viszont eltűntek a gombák, hiába jártuk körbe többször is a területet. Azután a múlt héten a szomszéd bácsitól, aki nagy gombász, megtudtuk, hogy nem volt köd, ezért nem jöttek elő a kalaposok. Viszont a hétvége óta minden nap volt köd, úgyhogy ma megint neki vágunk, hátha kerül valami a kosarunkba.
A birtok területén számtalan galagonya bokor van. Az egyik közvetlenül a kerti konyha közelében
Idén valami hihetetlenül bő termése volt ennek a bokornak és végre először sikerült időt szakítanom rá, hogy szüreteljek is belőle.
Nyilván nem egy körte vagy almaszüret, ahol egy ekkora kosarat kb. 5 perc alatt megtöltesz. Egy kosárnyi bogyó leszedése ez esetben nagyjából 3/4 órát vett igénybe, ha csak a bogyókat szedtem.
Első alkalommal még kopasztottam az ágakat, igaz, hogy így pikk-pakk tele lett a kosár. Utána viszont nagyjából egy óra volt, mire kiválogattam a bogyókat, így a harmadik alkalommal már csak azokra koncentráltam.
Megmosás után lefagyasztottam az adagokat. Utána olvastam és azt találtam, hogy így a keserű anyagok egy része átalakul, másrészt adagonként alig több, mint egy kiló lett. Így végül háromszorra gyűlt össze akkora mennyiség, amiből már érdemes volt lekvárt főzni.
A lekvárfőzéshez a guglit hívtam segítségül és végül találtam egy szimpatikus receptet. Először is fel kellett főzni a bogyókat, amíg leváltak a magjukról.
Ezután kicsit szétnyomkodtam, majd megpróbáltam lepasszírozni, hogy megszabaduljak a magoktól. Az elektromos paradicsompasszírozó bedugult, így végül a gyümölcscentrifugához fordultam. Igaz, hogy elég szörnyű hangja volt a sok kis kemény magtól, de egy csodálatosan sűrű, piros szirup folyt ki a kancsóba, amit még cukorral felfőztem. Majd mehetett az üvegekbe.
A tartósítást nedves dunszttal oldottam meg. Azaz az üvegeket egy nagyobb edénybe pakoltam, annyi vízzel feltöltöttem, hogy 3/4-ig ellepje őket, majd forrástól számítva 20 percig gyöngyöztettem.
A négy kilónyi bogyóból végül 10 db 4 dl-es üvegnyi lekvár lett. Amit azóta természetesen megkóstoltunk és nekünk nagyon ízlik. Az állaga hasonlít a csipkebogyóhoz, de egy kicsit fanyarabb íze van. Természetesen a galagonya is jótékony hatású:
"Rendkívül jó szíverősítő és szívnyugtató. Serkenti a szívizom vérellátását, értágító és vérnyomáscsökkentő hatású, fogyasztása javallt koszorúér-betegségek esetén. Segít a vérkeringési problémák enyhítésében, visszaszorítja az érelmeszesedés kialakulását."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése