In memoriam Lilike

November 13-án itt hagyott minket a világ legkedvesebb, legbújósabb kecskéje, Lilike. Ez a bejegyzés az ő  emlékének szól.

Lilike azután került hozzánk 2015. év decemberében, hogy az év szeptemberében a húgoméktól megkaptam életem első kecskéjét, Tündért a születésnapomra. Lili tehát a birtok második kecskéje lett. A történet háttere, hogy bár javában építkeztünk és egy lakókocsiban éltünk, de Gábor nagypapája folyamatosan mondogatta, hogy kell annak a szegény kecskének (mármint Tündérnek) egy társ, hogy ne legyen egyedül. Sőt ragaszkodott hozzá, hogy ő  ki is fizeti nekünk a kecskét, csak találjunk egyet. Így is lett. Tehát a második kecskét is ajándékba kaptuk. 

Harkányi kecskés barátunk közvetítésével Túronyból hoztuk el őt decemberben a KIA csomagtartójában. Az alábbi képen épp a megérkezés pillanata zajlik. Ahogy kiszállt mindjárt megtisztelte a birtokot és csurizott egyet. 

Majd következett az összeismertetés pillanata. Tündér az évi gidácska volt nagyjából 7 hónapos, Lilikét úgy adták el, hogy 3 éves, ami vagy igaz volt, vagy nem. Sosem tudjuk meg. 

A lányok hamar lemeccselték, korból és méretből adódóan, hogy ki a főnök. Természetesen Lilike lett az.

2016. március 24-én, pont Gábor napján, amikor mi épp Budapesten kajtattunk csempe után az épülő házunkhoz, hívott minket a szomszéd Józsi bácsi (aki akkor még a távollétünkben ellátta az állatok felügyeletét), hogy "baj van". Persze mindjárt kitört a frász minket. Pedig csak tréfált az öreg. Az volt ugyanis a baj, hogy több széna kell, mivel megszaporodott az állomány. 

Lilike ugyanis már úgy érkezett hozzánk, hogy vemhes volt. A papa valami búr óriás kecske volt, a kicsik pedig kiköpött apjuk lettek. Innen a lógó fülecskék. 

Az év őszén  megérkezett hozzánk Józsikánk és a következő két évben ő lett Lilike gidáinak apja. 2017-ben is két gidával ajándékozott meg minket. 

2018 januárjában hármas ikrei lettek volna, de sajnos csak ez az egy kis plüss kecske, Lulu maradt meg, aki azóta a fejős állomány tagja. 

Imádta a máriatövist. Ami ugyan nagyon szúrós, de mint tudjuk, néhány tüske vagy tövis a kecskéket semmitől nem tántorítja el. 

A kecskék nem valami szociális lények. Leginkább azt akarják, hogy adjál nekik mindenféle finomságot, aztán húzzál el onnan messzire. Nem jönnek oda hozzád, sőt, ha elkapod őket, egy kis szeretgetésre  akkor is inkább szabadulnának. Na, Lilike egy ritka kivétel volt. Ő  odajött, dörgölőzött a lábadhoz, hogy vedd észre és kifejezetten szerette, ha simogattuk. 

Ha leguggoltam mellé, akkor dugta a kis fejét egy kis kecske puszira. 

2019-ben elmaradt a gida áldás  és 2020 áprilisában is csak egy babácska, ez a kis zsemleszínű lett tőle. 

2020 őszén  már Bendegúz udvarolt neki.

2021. januári portré. Itt még csodálatosan nézett ki, fényes szőr, és jól tápláltság.

Ez az egyik kedvenc képem róla. Királynőhöz méltóan elhelyezkedett a gazda által betolt frissen kaszált füvel teli talicskában. Ez a kép még tavaly májusban készült. Gidája ekkor sem volt, mivel még decemberben elvetélt. 

Bendegúz munkában tavaly ősszel. 

Nagyon tud udvarolni.

Az udvarlás eredménye nem maradt el: idén februárban még utoljára megajándékozott minket két kisgidával. 

2022 júniusában már nem volt az igazi, megritkult a szőre, volt, hogy nem volt étvágya. De azután kúráltuk élesztővel, meg egyéb kegyszerekkel és az étvágya visszatért, bár észrevettük, hogy sokat pihen. 

De még szombaton is sorba állt, hogy bemehessen a fejőállásban, hogy megkapja a szokásos reggeli daráját. Pénteken még kaptunk egy pár tanácsot az állatorvostól, mit lenne érdemes kipróbálni, de már nem volt rá alkalmunk. Vasárnap reggel úgy találtuk meg, hogy az oldalán feküdt a karámban és nem tudott lábra állni. 

Bevittük az ólba, de akkor már tudtuk, hogy itt a vég. A szeme opálos volt és egész testében remegett. Bár azt reméltük, hogy szépen elmegy magától, a nap végén végül a gazdának kellett kíméletes módon átsegíteni a kecske mennyországba, hogy ne szenvedjen tovább. 

Mi kissé szentimentális gazdálkodók vagyunk, így van néhány védett állatunk. Tündér, mint szülinapi ajándék, Kancskiánk mint egyes számú kan malacunk és persze Lilike volt a harmadik, a papa ajándéka. Ők végelgyengülésben fognak eltávozni, ezt szántuk Lilusnak is. Ezért volt különösen fájdalmas, hogy végül be kellett avatkozni. Nem akartuk, hogy még napokig szenvedjen és úgy haljon éhen. 

Nagyon fog hiányozni, nem tudom, hogy lesz-e még valaha ilyen bújós, szeretni való kecskénk.