2017. május 15., hétfő

Újra ragyog felettünk a Nap

Szó szerint és képletesen is.

A múlt heti elkeserítő esemény után úgy érezzük, hogy ismét egyenesbe kerültünk. Mint emlékeztek ezzel a képpel zártam a beszámolómat.



Utólag megtudtuk, hogy az alatt a pár nap alatt 40 mm csapadék hullott le a vidékünkön. A fal mellé ezenkívül lecsorgott a pince tetőre hullott mennyiség plusz a földhalmokról is oda áramlott a csapadék nagy része. Így nem csoda, hogy a talaj eliszaposodott.

Szombaton kőművesünk és egy segédmunkás segítségével sikerült eltakarítani a romokat. (Csak megjegyzésképpen a segédmunkást 75 km-ről édesapám hozta, mivel itt a környéken égen-földön nem találni embert még egy napos munkára sem). 

Szóval új sor, új bekezdés és a héten újra neki állunk, most már tanulva a korábbi hibából, erősebb alapokra építjük a falat.



A romeltakarításon kívül még nagyon sok minden történt a héten. Végre elkészült az új kapu a villanypásztorral elkerített legelőre. Addig ugyanis elég körülményesen, az egész "ólkomplexumot" megkerülve lehetett a kecskék új helyére jutni.

Ehhez a villanypásztor vissza kellett bontani és beépíteni két tartó oszlopot a kapu szárnyaknak. 



Még szerencse, hogy az "építőanyag" kéznél van. Az akácok nagyon sűrűen nőttek, így két legyet ütünk egy csapásra: ritkítunk, hogy a megmaradó állomány jobban tudjon fejlődni, a kivágott vékony fácskákat pedig mindjárt fel tudjuk használni például karám, kapu, karó funkcióban.






A végeredmény, amin keresztül akár a kis traktorral is be lehet hajtani a legelőre, ami nagy könnyebbség, ha valami nagyot vagy sokat kell ki-be szállítani.



A gyümölcsfa körbekerítési projektben is történt előre lépés. Két meggy és két szilvafát kiszabadítottunk a most már szűkössé vált kalodájából. 

Az alábbi két képen ugyanaz a fácska látható egy év különbséggel.

Itt az ültetést követően. (Akkor még jó ötletnek tűnt, hogy így óvjuk meg az illetéktelen fogaktól őket.)



Azért látszik, hogy egy év alatt igencsak megnőtt, elég szép lombja is van már.



Sajnos nem minden fácska maradt meg, a két dió és a két gesztenye nem bírta. Ezekből majd kell ültetnünk újakat. A barackok, almák, körték is megvannak, csak azokat is ki kell szabadítanunk a fogságból. Mivel ezek nincsenek annyira szétszórva itt a villanypásztorozás mellett döntöttünk.


A kertben is nagy előre lépések történtek. Még tavaly elkerítettünk egy kb. 1200 m2-es területet villanypásztorral. Ennek egy részén került kialakításra a konyhakert. Most már elég jól látszanak az ágyások. A szalmával fedett területek között lapul a vetemény, a zöld sávokban pedig már elég szépen megeredt a fű. Ami már most látszik, hogy az április végi fagyot túlélve a krumpli szépen magához tért. A hagymánk, fokhagymánk, retkünk, borsónk is kibújt. Az eper szépen virágzik. Az apró magvas vetéseink viszont nem sikerültek. Valószínűleg rossz technikát alkalmaztunk. Ezekkel újabb próbát teszünk. 


Pénteken sikerült elültetni kb. 110 darab mindenféle palántát. Ebben voltak saját termesztésű paradicsom és paprika palánták, amikhez vásároltunk még, ezeken kívül többfajta fűszernövényt, articsókát, rebarbarát, padlizsánt is ültettünk. 

Annyian voltak, hogy a talicskát is igénybe kellett venni a palánták lefuvarozásához.



Előtérben a piros negyed, a paradicsomok otthona. A ma reggeli ellenőrzés szerint mindenki jól van, senki nem kókadozik.



A konyhakert mögött látható terület sincs már parlagon. A múlt héten sikerült elvetni a takarmánykukoricát kb. 600 m2-en. Most csak arra várunk, hogy kibújjanak és akkor a kukorica sorok közé megy a takarmánytök. Reményeink szerint így megússzuk a többszöri kapálást. (Bár egyszer valószínűleg végig kell menni, mert a gaz úgy nő mintha húznák.)

A fűszeres ládákban akad oreganó, kakukkfű, zsálya, rozmaring, petrezselyem, menta, rukkola, metélőhagyma. Eléggé beindultak ezek is, lassan megkezdhetem a begyűjtésüket, amellett, hogy frissen fogyasztjuk őket.



A rengeteg palánta között még vízitorma is akadt. Ez a patak mellé került. Neki ugyanis folyamatosan vizenyős talajra van szüksége. Egyébként csak most gugliztam rá, miután elültettük, hogy mennyire hasznos élelmiszer:

"Több C-vitamint tartalmaz, mint a narancs, több benne a kalcium, mint egy liter tejben és több folsav található benne, mint egy banánban."

Ma megellenőriztük, és úgy tűnik ő is jól érzi magát. Az ültetéskor elég lekókadt állapotban volt, de a jelek szerint ez már elmúlt.




Beindult a bodza is, úgyhogy már készülök a szörp készítésre. Nagy dunsztüvegeket beszereztem, úgyhogy semmi nem akadályozhat meg a szörpgyártásban.

Ez csak egy a sok bokor közül, ami a birtok területén található. Így garantált a biobodza.



Friss felfedezés, hogy virágzik a mocsári nőszirom is a patakban.





Sárgába borult a tölgyes domboldala. Virágzik a seprűzanót. Esténként pedig olyan balzsamos a levegő az akácfavirágoktól, hogy az ember szinte belekábul.

Jelenlegi kilátás a tornácunkról. 


Most pedig jöjjenek a birtok négy lábú lakói.

Az állatudvarban mindenki él és virul. Itt az első garnitúra malacbandája sziesztázik. Szerdán már nyolc hetesek lesznek és bizony igen szépen kigömbölyödtek a kis drágáim.



A gazdi az isten, ahova  megy követik, hiszen tőle jönnek azok a finom reggelik és vacsorák. (Meg néha csak úgy szór nekik egy kis darát kényeztetés képen.) Munka közben szükséges néha pihenőket tartani. Ez nálunk abból áll, hogy beülünk, fekszünk az állatok közé és megy a simogatás, vakargatás. Vagy egyszerűen csak gyönyörködünk bennük. Nálunk élőben megy a természetcsatorna.

A gazdi és az ő kis hölgyei. Nagyon hagyják magukat kényeztetni.









Azért még mindig anya tejcsije a legfinomabb.



A legkisebbek és a szülők. Apa meglátogatta legapróbb csemetéit. Ők  jelenleg 9 és 12 naposak. Mindegyik nagyon élénk és már kisebb kirándulásokra is vállalkoznak a mamáikkal.



Málnával is kezdenek összeismerkedni. Hihetetlen de ezek a kis csöppségek semmilyen félelmet nem mutatnak a kutyával szemben. 

Málna kapcsolatteremtési kísérlete az egyik kis rózsával.






Mi is  ismerkedünk velük, bár az anyukák agresszív reakciói miatt egyelőre  nem olyan bensőséges a kapcsolat mint a legelső alomnál. De azért folyamatosan próbálkozunk.



Itt a biztonságos karámon kívül folyik a túrás-fúrás.







Roppant játékosak is, itt az egyik épp a papáját nyúzza, az meg békésen tűri.



Vasárnapi ejtőzés kecskééknél. Az egyik bébi úgy gondolta "anya mégiscsak  puhább, mint a föld" és szépen elhelyezkedett a mamáján.



A legelőnk gyönyörűen kizöldült, kivirágzott, úgyhogy most bőven találnak a kecskék finom falatokat.







Most megyek is malackázni meg kecskézni, mivel nálunk tegnap és ma van a pihenőnap, úgyhogy most kiélvezem a semmittevést. 

4 megjegyzés:

  1. Gyakrabban írj, mindig jó olvasni :) Gyönyörű helyen laktok.

    VálaszTörlés
  2. Írnék én gyakrabban, ha legalább 48 órából állna egy nap. De annyi a dolog, hogy csak a pihenőnapokon jutok hozzá az íráshoz, Az meg nem sok akad. Azért örülök, hogy továbbra is az olvasóim között tudhatlak.

    VálaszTörlés
  3. Kedves Eszter!
    Eddig csak csendben olvastam a blogodat, de muszáj jeleznem, hogy mennyi élményt nyújtasz az első pillanattól. Gyönyörű és nagyon egészséges lehet az otthonotok, szenzációs volt végig követni ezt a néhány évet. Hihetetlen mennyi energia, lelkesedés és rettentő sok munka van eddigi történetetekben. Szerintem nálatok min. 30 órából áll egy nap:-) Ha lesznek majd "ember-gyerekeitek" is, na, ők aztán olyan körülmények közt fognak felnőni, ami igazi kánaán lesz. Egészséges életből, munka örömének megismerésétől kezdve az állatok megbecsülésén át, folytathatnám...További sok sikert, örömöt, egészséget kívánok nektek, és köszönöm, hogy olvashatom ezt a csodás élettörténetet. Azt hiszem, a blogod címe nyugodtan lehetne Eszterék édenkertje:-) Szeretettel és némi "nem jogos" büszkeséggel: Éva

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Éva! Először is elnézést, hogy csak most reagálok, de most olvastam a hozzászólásodat és köszönjük szépen kedves szavaidat. Örülök, ha a bloggal kellemes perceket szerezhettem. Remélem, hogy történetünk és az életmódunk inspirál másokat is, hogy ha erre az életre vágynak, akkor meg tudják tenni az első lépéseket. Az édenkerttel pedig egyetértek, tényleg úgy érezzük magunkat, mintha a földi paradicsomban lennék. A rengeteg munkáért kárpótol, hogy látjuk az eredményeket és az állatokban mindig találunk örömet.

      Maradj továbbra is velünk és kövesd a történetünket.

      Szeretettel

      Eszter és Gábor
      Málnáskertből

      Törlés