Cicázunk éjjel-nappal

Lassan egy hónapja, hogy utoljára jelentkeztem. A hosszas hallgatásnak több oka is van. Kezdjük mindjárt a foci VB-vel. Mivel közel tíz éve nem nézünk TV műsort (ergo nincs semmilyen előfizetésünk, de még az alapból járó csatornák vételéhez szükséges antennával sem rendelkezünk) a világbajnokság követésére csak interneten keresztül van lehetősége a birtok urának. 

A napirendünk szerint hajnaltól (értsd 05,00-tól) dolgozunk kb. délután kettőig, utána ebéd. Itt lép be a második ok: ahogy a múltkor már említettem a kezeim kicsit megsínylették az elmúlt három évet, ezért most kezelésekre kell járnom a legközelebbi gyógyfürdőbe (25 km-re), így hétköznap ebéd után irány a kezelés. Onnan lóhalálában vágtatunk haza, hogy elcsípjük a meccset, rosszabb esetben legalább a második félidőt. A két meccs között etetés. Majd este 10-11-ig az újabb meccs. Én körülbelül a második félidő elején szoktam beájulni alvás céljából.

A fentiekből kifolyólag nem jutottam internet közelébe huzamosabb időre több mint két hete. Plusz a múlt hétvégén vendégeink is voltak. Három unokaöcsi és két unokahúgi járt nálunk, illetve közösen élveztük a születésnapi és névnapi ajándékaikat különböző programok keretében. (Katica tanya, Mecsextrém, kislányok + legkisebb fiú lovagoltatása kedves szomszédasszonyom jóvoltából- Még egyszer köszi Emese! ezen kívül barkácsolás, állatsimogatás és etetés)

Azért megpróbálom felgöngyölni az azóta eltelt időszak eseményeit.

A legizgisebb, hogy cicamama végre előhozta a kicsinyeit úgy 3-4 hete. Szegénykéim, most már vagy harmadszor költöztek rövidke életük alatt. A gyümölcsfás villanypásztoron belül elhelyezett szalmabálák letakarására szolgáló fólia alatt látták meg a napvilágot. Onnan áthurcolta őket a hulladékfa lerakat alá. De mivel itt is hozzá tudtunk férni a picikhez, az állatok melletti óriási rőzserakás alá hurcolkodott az egész famili.

A rőzsék igazából már alig látszanak úgy megnőtt a csalán, de ez alatt volt a cicaszállás átmenetileg.

Az óriási esőzések miatt itt sem maradtak huzamosabb ideig és a tűzifarakat alatt találtak menedéket.

Egyik este egyszer csak megjelent két picikével. Én meg azt gondoltam, hogy csak ők maradtak meg az ötből, de azután a második kanyarra előhozta a maradék hármat is (Lehet, hogy egyszerre nem mert elindulni az öt lurkóval, nehogy szét széledjenek.)

Összegyűjtöttem őket a tornácon, betettem a kicsiket Málna óljába, de mire végeztem az etetéssel megint eltűnt az összes. Szerencsére nem vitte őket messzire és mivel láttam, honnan jő elő a cica mama, amikor enni hívtam, könnyen beazonosítottam az új lakhelyet.

Ez lett a legújabb otthonuk. Tágas, esőtől védett, száraz és egy nagy család számára kellően tágas otthon.

Kicsit felhajtottam a fóliát nekik, hogy ne egész nap a vak sötétben legyenek. Hívásra azért hamar előmerészkedtek a kis drágáim.

Persze rögtön elkezdtem a mellétáplálást, mert szegény cicamama már csak árnyéka volt önmagának.

Kecsketejből híg tejbegrízt készítettem, ami, ahogy a képen is látszik elnyerte mindannyiuk tetszését.  Az első időszakban még csak egy deci tejből készült az adag és odafértek mind egy tálkához a mamival együtt.

Itt csak az ötök, a mami valahol máshol.



Nagyon édes az összes és persze imádnak játszani.

A tejbe dara mások érdeklődését is felkeltette, ezért szigorúan csak felügyelet mellett folyt a "kicicák" etetése, nehogy illetéktelenek pocakjába kerüljön a cicatápszer.

Egyik délután (mikor már áthelyezték a székhelyüket a tornácra, igen megint költözködtek) ez a látvány fogadott a tornácon. Nem tudjuk, hogy Kefír-e a biológiai papa, mindenesetre úgy viselkedik a kölykökkel, mint egy igazi apa.

Másik alkalommal együtt az egész család. 

Elolvad az ember szíve az látványtól.

Mint egy igazi szerelmespár, összebújva. Köztük meg a gyerkőcök.

Itt még mindig egy tálból falatozik az egész banda.

Napjainkra azonban már megváltozott a helyzet. Dupla tálra és minimum tripla adagra van szükség, hogy a teniszlabda méretű pocakok meglegyenek etetés után.

Így néz ki, amikor a nagycsalád asztalhoz ül, akarom mondani áll.

Bár mindkét tál ugyanazt tartalmazza, azért némelyek megnézik a másikat is, hátha az finomabb.

A napi kétszeri tejbegríz főzésen és az étkezés felügyeletén kívül a gyulladt szemecskék gondozása is jelentősen igénybe vette az időmet. Naponta főzögettem a kamilla teát és kétszer-háromszor áttörölgettem a szemüket. Most már sokat javultak, de még mindig összeragad némelyiknek a szeme olykor-olykor.

Ezért is a bejegyzés címe, mert az utóbbi hetekben igen sok időt töltöttem a kicsik ajnározásával. Hozzáteszem a legnagyobb örömmel. Kis selymes gombócokat muszáj naponta többször is megdögönyözni.

Egy kiscica minden körülmények között feltalálja magát, ha játékról van szó.

Főleg, ha a gazdi is bekapcsolódik.

A mindenféle gazok is kiváló játékszernek bizonyulnak.

Egy ideig még a kutyaól mögött felhalmozott maradék faanyagok alatt lapult a banda, azután annyira felbátorodtak, hogy "einstandolták" Málna ólját is. Aki egyébként nagyon kedvesen bánik velük, szagolgatja, nyalogatja őket. Itt most csak ketten, a többiek valahol máshol szunyiznak.

A Báró Úr például a gyalupad tárolóját szemelte ki magának.

Tegnap reggel egyébként meglepetés fogadott minket a tornácon egy méretes patkány képében. A múlt héten is találtunk egyet a ház mögött. Ezúttal azonban nekünk címezték a zsákmányt. Korábbi cicáinknál már tapasztaltuk ezt. Utánanéztem, hogy mit is jelenthet ez. Egyesek szerint az ivartalanított nőstényekre jellemző (nálunk ez nem áll fenn), hogy gondoskodni akar a gazdikról és átadni a vadászás tudományát (ahogy a kölykeivel tenné). Mások szerint egyszerűen el akar büszkélkedni a sikereivel. Mindenesetre mi megdicsértünk mindenkit, akárki is követte el a tettet.

Málnuskát se hagyjuk ki a buliból. Ő  a legfőbb segítőm, amikor a gazdi távol van. Ahogy kilépek a házból még csak szólnom sem kell neki, máris tereli is az állatokat befelé. Vagy, amikor a kertben vagyok és a kecskék például a kerti konyhában lebzselnek, csak rájuk mutatok és már intézkedik is. Hangos ugatással elzavarja a rosszban sántikálókat.

A kullancsok elleni gerániumolaj bevált, most már hetek óta egyet sem találok benne. Sajnos a bolhákkal is volt egy kis gondunk mind Málnánál, mind a malacoknál, de a megfelelő szer bevetése után most mindenki élősködő mentes.

Kan malacunk a nyári eleji öt napos kiruccanása után kicsit lesoványodva tért haza. Azóta sikerült kicsit kigömbölyíteni. Mivel ő  nem tud kijárni legelészni, mindig kap egy jó nagy adag csalánt, amit napközben elcsipeget.




Sajnos a márciusban ellett kocánkat táppénzre kellett küldenünk. Kicsit későn vettük észre, hogy a négy gombóc felnevelése teljesen legyengítette. A sonkáin lóg a bőr szegénykémnek, a lábai alig tartják meg, teljesen eltűnt róla az izom. Így most a többiektől elzárva tartjuk, hogy ne zavarják evés közben, mert még e legkisebb malac is le tudja birkózni. Az extra adag forrázott dara mellé ő  is kap egy kis nassolni valót, ami tele van vitaminokkal, nyomelemekkel.

A kiscicázáson kívül másik fő elfoglaltságom a kert  volt. Hála a rengeteg esőnek burjánzásnak indult minden. (Azért ezekben az időjárásra vonatkozó népi megfigyelésekben van valami, hiszen Medárd napján esett nálunk és azóta, ha nem is minden nap, de hetente többször van jelentős mennyiségű csapadék.) 

A fűszeres ládikáimat körülbelül két hetente szüretelhetem. Itt éppen betakarítás előtt.

Menta és zeller.

Oregáno és zsálya.

Almaillatú menta.

Borsikafű.

Itt pedig már a betakarított termés várja a feldolgozást.

Itt már száradnak: a háttérben diófalevél, elöl zsálya, kakukkfű és különféle menták.

Már ennyit sikerült beraktároznom télre, plusz van még egy jó adag bodzám és csalánom is.

A takarmányrépás területet másodszor is átkapáltam. Jól látszik, hogy a jobboldali pár sor van még hátra. Az is látszik, hogy elég ritkásan keltek ki. Na én az üres közökbe vetettem borsót meg volt egy kis maradék retek magom.

Az esőnek hála ki is keltek szépen a magok és a répák is kicsit megizmosodtak.

Gyönyörűen látszanak a borsócskáim. Hogy mennyi termés lesz rajtuk nem tudom. Sok helyen olvastam, hogy nem szereti a hosszú nappalokat, mások viszont hozzám hasonlóan még vetettek júniusban is. 

A megizmosodott répák.




A gerilla krumplik gyönyörűek.

Amiket én vetettem azok így néznek ki. Ami azt jelenti, hogy ki is szedhetjük őket, ha nem akarjuk, hogy a földben rohadjanak el.

A tervet már meg is valósítottam időközben, ma hajnalban ezzel kezdtem. Most egy kicsit hagyom száradni őket, holnap majd szétválogatom külön a nagyokat és az aprókat és mehet a pincébe.

A kukorica  és a tökök is meghálálták a sok esőt. A tök ijedtében a sok esőtől azt sem tudja, hova fusson. Van olyan példány, ami már kikúszott a villanypásztor alatt is.

Megkaróztam a paradicsomokat és persze folyamatos harcban állok a gyomokkal. Ők is szeretik az esőt.

Hát a csel a karós babokkal nem jött be. Mármint, hogy kifeszített kötelek és majd abba kapaszkodnak. De hát gondolhattam volna, hogy azért karós bab a nevük, mert karóra van szükségük. Különben zsineges vagy madzagos babnak hívnák. Azért ők is elég jól néznek ki.

Az uborkának nem készült támrendszer úgyhogy az is futhat amerre lát.

Összességében elégedett vagyok a kertünkkel. Nem másokéhoz mérem, ami persze sokkal szebb és több minden van benne és már javában a saját terméseiket eszik, hanem önmagunkhoz. Hogy tavaly ilyenkor hogy nézett ki. Most szinte minden nap lent tudok tölteni egy-két órát. Tavaly volt olyan, hogy két hétig be sem tettem a lábamat a kertbe. Tudom, hogy még van hova fejlődni, de szerintem idén sokkal szebb, mint tavaly ilyenkor volt.

Életem első kovászos uborkája lassan elkészül. Az uborka még nem saját termés anyukámtól kaptam, a recept pedig apukámtól jött.

A mai reggeli tükörtojás és sült bacon volt, amihez a fenti kovászos uborkákból fogyasztottunk. Tökéletes lett.

Azért jutott arra is idő, hogy korábban összerakott (és a kecskék által teljesen széjjel rúgott) hulladékfákat felfűrészeljem.

Készült belőle egy újabb rakás, ami most már letakarva várja a végső felhasználást.

A kecskék meg mostanában szigorú felügyelet mellett vannak kiengedve délelőtt és délután is egy pár órára. Amíg nem látom őket a ház, a lakókocsi vagy a kerti konyha környékén addig kint lehetnek. Amint megkezdik a sündörgést a fenti helyek körül már mennek is be.

Az uram szinte végeláthatatlannak tűnő feladata miután hazatért a kamionozásból a csemetés megtisztításának folytatása volt. Örömmel jelenthetem, hogy tegnap végre elkészült vele. Rengeteg időt és energiát elvett, de most egy időre fellélegezhetünk és összpontosíthatunk az egyéb feladatokra.

Az egyetlen dolog, ami a két hétbe belefért, mióta itthon van, hogy megint leereszkedett a föld alá és megpróbálta kitisztítani a kutat. Szerencsénk, hogy szomszédainknak van egy csörlője, (amit már máskor is igénybe vettünk) és segíteni is tudtak ebben a munkában, mert ezt ketten nem tudtuk volna megcsinálni.

Most már csak ennyi látszik a kút melletti üregből. Nem tudjuk eredetileg milyen mély lehetett. De a kijövő homok még nem tudta feltölteni. Sajnos nem lehetünk teljesen elégedettek, mert a nekünk levő szivattyú nem tudta olyan ütemben kiszívni a homokosvizet, amilyen ütemben a homokos víz ömlött be a réseken. Mindenesetre egy jó fél métert lejjebb tudott menni. Következő alkalommal egy zagyszivattyút kell kikölcsönözni, hogy teljesen ki lehessen tisztítani. 

Korábban a gyűrű tetejéig fel volt töltve homokkal, ami egyszerűen  eltűnt (bele a kútba).

Az egyetlen kis kanmalackánk a múlt héten átesett egy kisebb beavatkozáson, minek következtében a jövőben megszűnik a lányokat molesztálni. Pont két hónapos volt a beavatkozás idején, de már egy-két héttel korábban láttuk, hogy bizony már becserkészett egy-két kislányt. Reméljük, hogy még eredmény nélkül. Mivel egyetlen kismalacért nem érdemes kihívni az állatorvost és a fiatal, szintén gazdálkodó szomszédasszonyom azt mondta, hogy ő  megcsinálja, ha megvesszük a szükséges eszközt, éltünk a lehetőséggel. Bár első alkalommal csinálta, az alany elég jól viselte a procedúrát és pár perccel a "műtét" után már eszegette a kukorica darát. Az éjszaka volt kritikus, de mivel másnap reggel még életben volt kezdtünk megnyugodni. A sebe szépen gyógyul, ő  pedig mintha mi sem történt volna másnap még becserkészte az egyik kocánkat.

Hát így hirtelenjében ennyit tudtam írni az elmúlt hónapról. Remélem, most nem kell ennyit várnotok a folytatásra. Ránk holnaptól újabb feladatok várnak: kerti konyha végleges befejezése és felavatása. Valamint nekiugrunk az istálló projektnek is.