Mivel szerencsére ez évtől már megengedhetjük magunknak, hogy a gazda két hét munka után három hetet legyen itthon, kicsit jobban tudunk haladni a birtok dolgaival. A legutóbbi etapban három területen párhuzamosan zajlottak az események: egyrészt a kert és az állatok körüli mindennapi teendőket muszáj volt elvégezni, másrészt a házban és a ház körül lévő javítandó, szépítendő dolgokkal foglalkoztunk, harmadrészt haladtunk a műhely/istálló projekttel is.
Mivel a nyári hőség miatt átálltunk az osztott műszakra, azaz hajnal 5 és 11,30 között, valamint délután 4 és 7 óra között dolgoztunk, próbáltuk úgy elosztani a napot, hogy egyik felében az istállóval haladjunk, másik felében pedig javuljon vagy készüljön valami a házban, ház körül.
A munkamegosztás pedig úgy alakult, hogy az állatokkal, kerttel, termékek feldolgozásával én foglalkoztam leginkább, hogy a gazda tudjon haladni az egyéb munkákkal, amikben én nem igen tudok részt venni.
Első körben le kellett kaszálni a ház körül a hatalmas füvet, azért is hogy kicsit szebbek legyünk, meg hát ne menjen veszendőbe az a rész sem, ahova a nagy traktor a kaszával nem tudott bemenni.
Természetesen a kert és a villanypásztorok sem maradhattak ki.
Itt még javában folyik a kert közlekedőinek kaszálása.
A nagy melegben szerencsére pár nap alatt megszáradt és már gyűjthettük is össze a szénát.
Sajnos a traktorunk meghibásodott és a javításra egyelőre nem volt idő, így jobb híján az "úri" kocsival és az utánfutóval oldottuk meg a széna szállítását.
Amit az istálló egyik boxába tudtunk betárolni, hogy megvédjük az esőtől.
Olyan sok lett, hogy győztük lenyomkodni, hogy egyáltalán beférjen. Azóta is innen etetjük a kecskenépséget. Így a körbálákhoz egyelőre nem kell hozzányúlni.
A kaszálás sajnos nemcsak a ház környékén vált szükségessé. Még csak július elején jártunk, de a csemetésben ismét úgy elburjánzott a növényzet, hogy oda is fel kellett újból menni. Végezni ugyan nem végzett az idén már harmadszor szükségessé váló kaszálással, de legalább elkezdte. Tavaly egész szezonban kétszer kellett megcsinálni. Most meg július első felére már harmadszor ugrik neki ennek a nagyon nem szeretem munkának. Ami természetesen az egyéb feladatoktól veszi el az időt.
Ennek ellenére azért az istállóban elkészültek és a helyükre kerültek karámajtók. Ami így néz ki az egyik oldalról. Gyönyörűen futnak a deszkák. Szerintem nagyon profi lett.
Másik oldalról pedig így. Került egy ajtó a folyosóra is, hogy az istálló hátsó részét is el tudjuk zárni a kecskék elől.
Ezenkívül a műhely fala is megkapta a színét. Hogy minél világosabb legyen ezért fehér szint választottunk. Sajnos a tervekkel ellentétben nem lehetett festékszóróval felvinni az anyagot, mivel gomba és rovarölős verziót választottunk, ami annyira sűrű volt, hogy csak ecsettel lehetett dolgozni.
Így a kétszeri átfestés jó sok óráját igénybe vette az ezúttal festőnek felcsapó gazdának/műhely tulajdonosnak.
A mennyezetet és a fal egy részét borító fa részek mellett, vakolt falunk is van, az meg szép mészfestéket kapott. Jelenleg tehát így áll a műhely. Folytatás hamarosan következik.
Ugrunk vissza a házhoz és környékéhez.. Kívül először is megszépültek a tornácoszlopok, amit az erős napsugárzás bizony kikezdett. Már tavaly tervben volt, de végül elmaradt. Mindegyiket át kellett csiszolni, utána meg jöhetett a festék.
Festés utáni állapot. Visszakapták eredeti élénk színüket.
Ami még nagyon bántotta a szemünket, az a tornác helyenként szétmálló téglái, úgy tűnik ezek későn kapták meg az impregnáló szert és egyszerűen szétporladnak, töredeznek. A póttéglákat már beszereztük tavaly, de a megvalósítás elmaradt.
Most először is a gazdának meg kellett pucolnia kb. 40 darabot drótkefével, majd sósavval is átecsetelte, hogy minél szebbek legyenek.
Utána jöttem én az impregnáló szerrel minden oldalon körbe ecseteltem a téglákat.
Időközben a természet kezdte visszahódítani a területét és a növényzet rákúszott a tégla burkolatra, olyannyira, hogy a szegély már nem is látszott. Meg persze a téglák között is nőtt a mindenféle giz-gaz rendesen. Úgyhogy a téglacsere előtt először a munkaterületet kellett megtisztítani.
A tisztítást követően előbukkantak a szegélyek és máris kulturáltabban nézünk ki, viszont ez a puceválás olyan sok időt vett igénybe, hogy végül az előkészített téglák már nem kerültek a helyükre. Ez is marad a következő etapra.
A házon belül is sor került mindenféle csipli-csupli javításra, ami azért összességében szintén eltartott egy darabig. A zuhanyban komplett zuhanyszett cserét kellett végrehajtani, mert a régi nemes egyszerűséggel eltörött, alig pár évi igencsak ritka használat után.
A többnyire általam levert falrészek javítva lettek, a meszelt falnak hála az ilyen-olyan koszfoltokat lemeszeltem és ismét hófehéren pompáznak.
Ami még nagyobb léptékű munka volt, az a kályha szokásos éves kicsinosítása. Először az agyaggal kitapasztani a levált részeket. Ez is több részletben történt. Majd jöhetett a többszöri festés.
Melynek eredményeként ismét újszerű állapotban van a kályhánk.
Ezenkívül még be kellett iktatnunk egy látogatást az állatorvoshoz is, ugyanis a két kandúr nem fért meg egymással. Folyamatos volt a harc a cicalányért és állandóan tele voltak mindenféle sebekkel. Mivel D'Artagnan áll rokonságban a lánnyal, ezért ő került sorra. Most már két hete, hogy lezajlott a műtét, de még mindig zaklatja a lányt, plusz zajlanak a harcok is, de remélem hamarosan kiürülnek a hormonok és ismét béke lesz cicáéknál.
A cicakölykök időnként beszabadulnak a házba és oltári nagy játékba kezdenek. A szórakoztató elektronika összes zsinórján hintáznak, rángatják. Folyik a nagy rohangálás, azután megpihennek az egyik tároló dobozban. Imádnivalóak.
A nyár másik felében remélem még sok mindennel tudunk haladni. Nagy tervünk, hogy a kecskék végre le tudjanak költözni az istállóba. Hát majd meglátjuk. Hiszen tudjátok: Ember tervez, isten végez.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése