Csirkepolis III.

Múlt héten szombaton végül helyére került az utolsó szög is a pipibirodalomban. Nagy bánatunkra viszont egyelőre csak lakók nélkül mutathatom be nektek a "művünket." A helyzet az, hogy baromfi fronton is nyári szünet van. Az összes létező kapcsolatunkat végig kérdeztük és egyelőre sajnos az az info, hogy majd augusztus közepén-végén tudjuk beszerezni az állományt. ´

Nem véletlenül terveztük március-áprilisra az építkezést, hiszen akkor indul a baromfi szezon. A járványügyi helyzet itt is keresztbe tett nekünk. Azért nem csüggedünk, már úgy is három éve, hogy be szerettük volna indítani a saját tojás projektet, most csúszik még egy hónapot. Azt már fél lábon is kibírja az ember.

Na, de menjünk vissza az előzményekig. Ott fejeztem abba, hogy a belső festésekkel folytatom. Ehhez először a mester akrillal kitömítette a hézagokat a gipszkarton illesztéseknél. 

Továbbá bekerült a padló is a házacskába, méghozzá bádoglemez formájában.

Azt tudtuk, hogy a fa nem maradhat alul sem a már korábban említett tyúktetű miatt, ami beköltözik a fába és utána állítólag kiirthatatlan. Mi linóleumra gondoltunk, de a szomszédaink felhomályosítottak minket, hogy a baromfi ürülék semmi perc alatt szétmarja. Majd azzal a lendülettel felajánlották, hogy neki van rengeteg bontott bádoglemezünk, oldjuk meg azzal. 

Így az egykor tetőként funkcionáló lemez, most új életet kapott a tyúkház padlójaként.

Szabászat folyamatban.

Speciális bádogrögzítő csavarral (gumitömítése van neki) már a rögzítése is majdnem készen van.

Ezt megelőzően  ahogy az a képen is látszik én már egyszer ráromboltam a falra a kis festőhengeremmel és a meszes bödönnel. Itt még jónak is tűnt minden, de a második réteg gyakorlatilag lerántotta az elsőt. 

"Nagy tudású" festő-mázolóként ekkor néztem utána, hogy is van ez a gipszkartonnal meg a mésszel. Hát az egyik szakértő nem ajánlja, a másik szerint egyenesen tilos mésszel festeni a gipszkartont. Azután persze rájöttünk, hogy a házban az infrafűtés előtt is van gipszkarton és mész is, csak a kettő között ott a glettanyag. Így nem volt más választás, mint irány a városi barkácsáruház.

Addig is a mester neki állt felrögzíteni az általam lefestegetett takaróléceket, valamint az üvegek is a helyükre kerültek.

Nagyon feldobja a házikót a fehér szegély az ablakok körül.

Természetesen az ablakok is szigeteltek házilagosan, azaz két réteg üveg került be, köztük légréssel. Közben a glettelés és a meszelés is megtörtént, itt már a végleges állapot látszik. 

De még mindig nem volt fogadókész a tyúkotthon. Ki kellett alakítani a szeparált tojóállásokat. Ehhez kapóra jött, hogy a múlt évben az eladásra szánt lakókocsi reparálásához beszerzett plexiből megmaradt két darab. Így bár nem természetes anyag és egy kicsit idegenül hat a házikóban, viszont ebből lehetett a leggyorsabban és legolcsóbban megoldani  a feladatot.

Továbbá le kellett gyártani az ülőrudakat és a tartójukat. Szerencsére a padlásunk a maradék anyagok tárháza, így emberem talált is megfelelő vastagságú és szélességű anyagot, csak a hosszal volt egy kis probléma. Így első körben csapozott és ragasztott, majd kivágta a rudak helyét. Rögzítés után már repülhettem is rá az ecsetemmel és azokat is fehérre színeztem.

A rudak kérdése egyszerűbb volt. Az akácerdőnkből kivágta a megfelelő vastagságú fácskákat, méretre vágás után mehettek is a helyükre.

Ezzel még mindig nem volt befejezve a projekt. Szükség volt egy kisebb elkerített részre a villanypásztoron belül. Most a gyorsaság kedvéért pár karóval és méter magas csibedróttal oldottuk meg, de mielőtt lesz szaporulat építenünk kell egy felül is fedett kifutót, hogy a környéken portyázó héják, sasok egyéb ragadozók ne vigyék el a pipikéket.

És még mindig nincs vége a kiegészítők gyártásának: két darab hajópadló maradékból készült egy feljáró is a tyúkocskáknak.

Íme a végeredmény keletről...

... és nyugatról.

Szerintünk csuda szép lett és reméljük, hogy jó volt a tervezés is. Most már tényleg csak a lakók hiányoznak belőle.