Málnáskerti "paradicsom"

 

A legutóbbi kertbeszámoló óta pontosan egy hónap telt el és ezalatt buja növénydzsungellé alakult a kertünk. Egy-két hete már fogyaszthatjuk a saját sárgarépát, fehérrépát (igaz az utóbbiak még igen zsengék), zöldborsót többször ettünk és 3,5 kg már a fagyasztóban csücsül. Ebből van még két sor, amit mai nappal már elkezdtem szedni. (Elcsúsztatva vetettem, hogy ne egyszerre érjen be az összes,  bár az április közepi végül utol érte a március végit.)

Van még mindig új hagymánk, de a trágyázott részben már szépen fejesedik a télire való hagyma is. Sóskából szintén dömping van. Pont ma készül egy nagyon finom sóskamártás, sült virslivel, tükör tojással és egy kis saját főtt krumplival ebédre. 

Na, de ugorjunk vissza a hónap elejére, amikor is az anyukámtól kapott paradicsom és paprika palánták még a kerti konyhában várakoztak a cserepeikben, hogy végre kikerülhessenek a szabad földbe. 

A palántázásra szánt területet először ki kellett csomagolni. 

Nem lett teljesen tökéletes az eredmény, de nem is számítottunk rá. Hiszen ezt a ki-betakarást célszerű ősz elején elkezdeni, hogy mire jön a tavasz, teljesen kimenjenek a gyomnövények, plusz a talajlakó állatkák jól megporhanyósítsák. 

Így szükség volt egy kis gépi munkára első körben szántás formájában. 

Döbbenetes volt, hogy a szántandó terület távolabbi végétől  kb. 20 méterre álló akácfa gyökerei egészen idáig lenyúltak, amiket ágvágóval kellett elvágni.

Szántás után a terület még nyilván nem volt alkalmas a palánták kiültetésére. 

Mivel rotációs kapával nem rendelkezünk és nem is tervezünk beruházni rá, mivel szeretnénk átállni a mélymulcsos művelési módra, ami mellett nem szükséges a talajforgatás. Most azonban szükségmegoldásként a szomszédtól kaptunk kölcsön egy boronát, amivel a nagy göröngyöket szét lehetett aprítani. Persze közben a traktorral jól lejárta a talajt, de más megoldást nem tudtunk találni. 

Így végül június 4-én tudtuk kiültetni a palántákat, amiket egy hete körbe is kapáltam.

Mára viszont így néznek ki. Ez az eredménye annak, hogy rendszeresen locsolunk. 

Ugyanis 5-6 év kertészkedés után rájöttünk, hogy nem kötelező slaggal a kezünkben álldogálni a növények felett órákig és az uram beszerzett egy ilyen kis esőztető locsolót. Két állásból lefedi az egész kertet. Így hajnalban 2x20-30 perc alatt tulajdonképpen be locsoljuk az egészet. Max. a víz igényes tököknek és palántáknak adunk még külön slagról vagy kannából extra vizet.

Most már csak azt nem értem, hogy miért kellett nekem eddig a hosszú slaggal meg a kannával szenvednem, hogy végig locsoljam az összes növényt.

A második körben vetett növénykéim nagyon szépen fejlődnek.

Idén remélem megint lesz sütőtökünk. Legalább 15 palánta lett kiültetve, földbe vetett magról csak egy növényem kelt ki. Gyanús, hogy valaki megette a magokat, ezért végül cserépbe vetettem, majd a kikelt palántákat kiültettem.

A tavaly elhullott magokból kikelt napraforgókat szépen sorba ültettem a kert szélén.  

Bab és krumpli dzsungel. 

Úgy néz ki, hogy működik a Neem olaj. Nagyjából 3-4 alkalommal fújtam le a krumplikat, amiket két naponta át szoktam nézni. Pár növényen vannak csak jelen a kártevők kifejlett bogár, vagy lárva formájában. Akkor persze leszedegetem őket. Bogárból max. 4-5 darabot szoktam találni, bár a legutolsó kontrollnál egyetlen egy csíkos hátút sem találtam. Megjelentek viszont a poloskák is. Úgyhogy lehet, hogy a komplett kertet át kell fújni egyszer-kétszer. Hátha azok ellen is jó.

Sajnos a haszon növények mellett a gazok is burjánzásnak indultak. Így a kapálás az gyakorlatilag non-stop feladat, mire végig érek a kerten kezdhetem elölről. Igaz, hogy a kezem miatt maximum 2-3 x 20 percet tudok kapálni naponta. Különben másnap semmit sem tudnék csinálni. Így viszont kb. két hétbe telik mire a teljes területtel végzek.

Az eperföldjeimen idén már vagy harmadszor kell végig mennem. 

Tegnap hajnalban még ez is ugyanúgy nézett ki, most megint látszanak a tövek. 

Egy-két héten belül remélem meglesznek a szalmabálák, amivel egy jó kis eső után be tudjuk takarni a csupasz felületeket. A tavalyi tapasztalat, hogy már néhány centis takarás mellett is jelentősen visszaszorulnak a gyomok és ráadásul nem szárad olyan hamar ki a föld. 

Nagyon szépek a répák és a hagymák is. Sűrű  sorokat alkotnak. 

Némelyik hagymának már öklömnyi a feje.

Répából is nagyhatalom lettünk. Olyan sűrűn kikelt, mint még soha. Egyelőre csak ritkítom őket, de nem győzzük megenni.

Tá-dám, végre sikerült normális méretű céklákat növesztenem. Szegénykémnek tavaly hiányzott a tápanyag és a víz.

És végül ma fedeztem fel, hogy 3-4 paradicsom növényen már megjelent a termés. Pár hét múlva remélhetőleg már saját paradicsomot is ehetünk.

A cukkini is meghálált a trágyázott földet és a rendszeres locsolást. Mindkét növény már most hatalmas és hol van még a nyár vége. 

Mindkettő tele van terméssel, melyből egy zsengét már le is szedtem fokhagymás, tejszínes cukkinis tésztához. 

Egyébként a leérett öt sornyi borsót a gazda fűkaszával levágta a kecskék és malacok legnagyobb örömére. Majdnem az utolsó morzsáig elpusztították. 

A borsó helyére új vetemény került: egy sor cékla, egy sor répa. 

A kissé hiányos őszi dughagyma sorok mellé pedig vetettem még két sor babot is. Ezeknek még van esélye beérni őszig. Szárazbab formájában számítunk rájuk. 

Természetesen a kert most sem tökéletes, lehetne még több féle növényt termeszteni. De úgy gondolom, hogy idén különösen büszkék lehetünk rá úgy, hogy még mindig több időt kellene rászánni, csak hát nagy ez  a birtok, még mindig építkezünk, illetve a meglevő dolgokat is folyamatosan karban kell tartani. 

Nagyjából egy hónap múlva újabb kertes beszámolóval jelentkezem. Addig is legyetek jók és további kellemes nyarat kívánok minden kedves Málnáskerti olvasómnak.