Közjátékok

 

Az égig érő fűvel való foglalkozás mellett éppen csak arra jutott ideje a gazdának - mielőtt újból kamionra kellett pattannia -, hogy az állatok karámjait és a nagy kaput a szükséges helyeken megreparáljuk. 

A kapunál ugyanis az történt, hogy a baloldali küszöb menet közben elkorhadt, a malacok így a kapu alá tudtak túrni, majd azt megemelve szabadon nyitogatták. Egyszer csak azt vettem észre, hogy bár én bezártam az állatokat, mindkét szárny tárva-nyitva, az állatok meg szétszéledve. 

Így most egy 10x10-es gerenda darabból új küszöböt raktunk. 

Majd az eltúrt föld pótlására érkezett egy talicskányi talaj, hogy a talicskával, traktorral való közlekedés simább legyen.

Szinte minden karám kisebb-nagyobb javításokra szorult. Itt-ott hiányzott egy kereszt rúd, vagy eltörött. Ezeket pótoltuk,  de  a legnagyobb javításra Kancskámnál volt szükség. Ő  ugyanis a csaj utáni vágyakozás közben gyakorlatilag atomjaira bontotta maga körül a karámot szépen szisztematikusan. 

Itt már a bontás után kialakult helyzet. Ezen a nyíláson végülis meg tudott lépni és végre megkezdhette az udvarlást. Mivel akkor pont egymagam voltam a birtokon, csak úgy tudtam visszacsalogatni, hogy a csajt is mellé zártam. Azóta élettársi viszonyban élnek. 

Na, ennyi elemen sikerült átrágnia magát. 

Mivel szerencsére a műhely betonozásából maradt egy 5 méter hosszú vasháló darab, abból vágtunk megfelelő méretet és illesztettük a szükséges helyre. Ezzel már nem fog boldogulni. Lassan már az egész karámon körbe érünk ilyen vasháló megerősítésekkel. Úgyhogy tudjuk, hogy ezen nem fog kijutni. 

Amíg a birtok ura kaszával a vállán a csemetésben járkált fel s alá, azért én sem tétlenkedtem. Az állatok ellátása, a kert gondozása, sajtkészítés és a háztartás mellett még maradt szabad vegyértékem, ezért  úgy döntöttem, hogy én bizony felhordom a tavalyi favágás során itt-ott kupacokban felhalmozott botfákat. 

A gondolatot tett követte. A gazdának annyi volt a feladata, hogy a traktorral lezötyögjön és odatolasson az erdőben  legbeljebb levő kupac mellé, mert azért a pótkocsival való tolatással nem akartam kísérletezni. Miután az egyik kupacot felpakoltam, szépen előre mentem a következőhöz, amig tele nem lett a pótkocsi, majd szépen feltöfögtem a fenti farakáshoz és lepakoltam. 

Íme a bizonyíték, hogy nem a levegőbe beszélek, azaz írok.

Pár nap alatt végül is öt kanyarban felhordtam mindent és ebből ilyen szép kis rakat képződött.

Így messziről talán még jobban látszik, hogy ez nem is olyan kicsi mennyiség.

Június első hetében tehát itt tartottunk. Akkor elment egy gyors (egy hetes) kanyarra, június közepétől pedig  szabadságon lévén egy hat hetes, hosszú itthon tartózkodás következik. Ezen időszak alatt pedig remélhetőleg sok feladatot ki tudunk pipálni az igencsak hosszú "tennivalók" listáján.