Január az év talán egyik legnyugisabb hónapja. A nappalok rövidsége és az időjárás zordsága igencsak bekorlátozza az ilyenkor végezhető tevékenységeket. Persze azért unatkozni ilyenkor sem szoktunk, de tény, hogy ilyenkor van lehetőség egy kis lazításra. Így két teljes év kihagyás után ebben a hónapban kétszer is eljutottunk a közeli gyógyfürdőbe egy kis ázkolódásra, szaunázásra.
Azért dolgoztunk is egy kicsit. A december 30-án kiszedett zöldségféléket átválogattam, az aprók és a kevésbé szépek mentek az állatoknak. De így is maradt nekünk egy-egy ládányi.
A közel 700 méternyi vadkerítés ismét rekonstrukcióra szorult. Nemrégiben volt vadászat miatt hajtás a közelben és szerintem akkor végezték azt a dúlást, aminek egyik eredménye az alábbi kerítés szakasz.
A helyreállítás egy egész napos munkát igényelt. A staflika kivágtuk, felpakoltunk minden szükséges szerszámot a traktorra majd felzötyögtünk a tölgyesbe. Itt szét kellett hordani a staflikat, majd a sérült részeket helyre állítani. Ez alkalommal 8 oszlopközt kellett javítanunk.
Szintén kedvelt januári tevékenységünk a "fázás." Igaz, hogy már decemberben megkezdtük a következő szezonra való tűzifa begyűjtését. Ez itt egy napi termés.
Sőt egy újabb rakatot is el kezdtünk építeni valamivel távolabb.
Az utánpótlásról már csak azért is gondoskodni kell, mert az előző évekről felhalmozott készleteink igen csak megcsappantak. Az ősszel meglevő hosszú és magas rakatból már csak ennyi maradt.
Három-négy hetente bizony neki kell állni felfűrészelni és szükség esetén hasogatni a tűzifát, majd odahordani a tornácra. Hát bizony gáz fűtést mellőző háztartásban a mindennapi kényelmünkről való gondoskodás jóval több időt és energiát igényel. Mi azonban egy cseppet sem bánjuk, sőt kimondottan élvezzük a szabadban, friss levegőn végezhető fizikai munkát.
De a legfontosabb esemény ebben a hónapban kétség kívül az volt, hogy már az év első hétvégéjén túl estünk az év első disznó- és kecskevágásán. Ezúttal is a már megszokott csapat jött össze: Emese és Laci a szomszéd birtokról, valamint barátunk Barna vett részt a műveletben.
Jó hangulatban, összeszokottan dolgozott a csapat. Volt forró tea és forralt bor, harapnivalónak pogácsa és a már hagyományossá vált lekvárral töltött hájas sütemény, na meg persze reggelire hagymás vér. (Brrr. Nem az én műfajom.) A konyhán pedig ezúttal apukám teljesített szolgálatot.
Most egy kecske és két malac járult hozzá, hogy ez évben is kerüljön bőven mindenféle finomság az asztalunkra. A kecske java részéből kolbász készült, ezért kellett a disznóvágással egybe kötni, mivel a töltelékhez szükség van legalább 30 %-nyi zsírra is, amivel a kecske ugye nem rendelkezik. A kolbász java része a füstre került a disznóhúsból készült szalámival egyetemben. Illetve ezúttal disznósajt is készült, az a kis gömböc forma a kolbászok alatt.
Kolbász töltés közben szerencsére mindig akad némi "selejt", amikor szakad a bél, így sült kolbász formájában azon nyomban megkóstolhattuk. Hát, mit mondjak, megint jót csináltunk.
A malackák sonkái és szalonnái a sózóban érlelődnek most már három hete. Hamarosan mennek ezek is a füstre.
Addig azonban minden másnap át kell forgatni őket. Ami alul volt az fölülre kerül és a hasáról a hátára vagy fordítva. Átforgatás után a négy gyönyörű sonka került fölülre.
Úgy döntöttünk, hogy a sertés májakból olyan bácskai májasfélét készítünk. Igaz, hogy a végeredmény nagyon finom lett, viszont 21,00 óra lett, mire a májasok betöltve, megkötözve be lettek akasztva a füstölőbe. Mivel nekünk már hajnal 5,00-kor csörgött a vekker, ezért kissé már el voltunk gyötörve.
Azóta már ezeket is leteszteltük és nekünk legalábbis nagyon ízlik. Ilyen formában legalább meg tudom enni a májat, ami ugye a vas utánpótlás miatt egy nagyon fontos táplálék.
Alig pár nap és már véget is ér ez a hónap. Februárban újabb disznóvágásra és kecskevágásra készülünk. Illetve a másik fő program a tűzifa készletek további gyarapítása lesz. Ezen kívül az időjáráson is múlik, hogy mit lehet tevékenykedni a gazdaságban.
További napsugaras kellemes hétvégét kívánok minden kedves olvasómnak! A napsugarakat én már élveztem a tornácon egy finom tea elfogyasztása közben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése