Visszatekintés az elmúlt évre

Kedves Olvasóim! 

Először is elnézéseteket kérem, amiért lassan két hónapja olvasnivaló nélkül hagytalak Titeket! De az év vége kissé hektikusra sikeredett, így nem jutottam oda, hogy a bloggal foglalkozzam. Megnyugtatásul közlöm, hogy nem maradtatok le semmiről, ugyanis az év utolsó hónapjában semmi látványos dolog nem történt Málnáskertben. Csak olyan apróságok, mint egy újabb kör a szeméttelepre, hogy rendezettebb legyen a környezetünk. (Végre eltűnt a lakókocsis időkből visszamaradott hűtőszekrény is. ) Egy kis favágás, hogy idén is legyen tűzifánk. No és a kis malackáink is túl estek az ivartalanítás procedúráján. 7:4 volt a fiúcskák aránya, úgyhogy az állatdokinak adtunk munkát rendesen. Szerencsére mindannyian jól viselték és a bizalmukat sem veszítettük el. 

Viszont most már lassan hagyományt teremtek azzal, hogy az új évet azzal kezdem, hogy összegzem, mi minden történt az előzőben. 

Hát lássuk is sorjában.

Mindjárt az év első hónapjában teljesen véletlenül az "ölünkbe pottyant" egy kombinált gyalugép. Persze terveztük, hogy az asztalos műhelybe kellenek majd gépek. De hol volt még akkor (és most is) a műhely. 

Viszont mivel alkalmi vétel volt, nem akartuk elszalasztani és milyen jól tettük. Igaz, hogy azóta is ott van, ahova az utánfutóról lehúzták a fiúk, de már milyen sokat dolgozott, hogy a birtokot gyarapítsuk és szépítsük. 

Az első munkája volt, hogy a baromfi házikó köré egy szép kis röpdét építtetünk. Akik követik a blogot, azok tudhatják, hogy baromfifronton a 2021. év sem volt sikeres.

Jelenleg mindösszesen két lakója van, így a már  beszerzett baromi villanypásztor üzembehelyezésével sem vesződtünk az ősszel. Ez évben tehát harmadszor is neki futunk a projektnek. 

Szintén a gyalugép segítségével készültek el az alábbi polcok, melyekkel a gardrób/kamra helyiségben uralkodó káoszt sikerült felszámolni.

Előtte: káosz a köbön. 

Utána csodálatos rend.

Ahol viszont nagy előrelépés történt a tavalyi évben az az istálló/műhely/géptároló épülete volt. 

Még áprilisban sikerült a műhely aljzatbetonját elkészíteni egy barátunk szíves közreműködésével. 

Szintén az ő segítségével készültek el és kerültek helyükre a keretek, melyekre később a deszkákat tudtuk rögzíteni. 

Az pedig már kettőnk közös munkája volt, hogy ezeket a közöket bedeszkáztuk. 

Valamint az istálló belső falazatát is elkészítettük. 

Az istálló építgetésén kívül a házunk csinosítására  is sor került. A lassan két éve a gardróbban pihenő spaletták közül hét ablakra való tavaly nyáron végre a helyére került. 

Ezenkívül a nyugati homlokzat felújítása is megtörtént. 

Erdő területeink megújítása tavaly sem maradt el. Tavasszal több, mint 2.000 darab csemetét ültettünk el.

Sajnos a tavaszi-nyári aszály miatt nagyon sok kiszáradt, így a pótlási munkálatok (a tavaly őszi esőzések miatt)  átcsúsztak idén tavaszra. 

Az ültetésen kívül természetesen az ápolás és a vadvédelmi kerítés folyamatos karbantartása is adott munkát bőven. 

A birtok szépítésén és építésén kívül természetesen a már meglevő gazdaságot is üzemeltetni kellett. Állatok, kert, legelő. 

Tavaly sem maradtunk füstölt termékek  nélkül. Öt malacka és két kecske járult hozzá többek között az alábbi finomságokkal. Az utolsó sonka utolsó darabját még most fogyasztjuk, de már úton van az utánpótlás is. 

Bár reményeim szerint már a tavalyi évben bővíteni szerettük volna az állatállományt más fajokkal. De hát a baromfi projekt is kudarcba fulladt. Így a haszon állatok közül továbbra is csak kecskéket és vietnami csüngőhasú malacokat nevelünk.

Viszont a szomszédból egy komplett malackolónia telepedett át tavaly húsvétkor: egy koca és 5 csemetéje (két alomból). 

Azóta már bebizonyosodott, hogy jó vásárt csináltunk. Hiszen szeptember közepén megajándékozott minket egy híján egy tucat malacbabával és jó mami módjára szépen fel is nevelte őket. 

Most már több, mint 4 hónaposak a szentjeim és gurul mindegyik mint egy kis görögdinnye, főleg evés után. 

Tavaly  sikerült végre két hombárnyi takarmányt is betárolni még az aratás idején. És milyen jól tettük, mert hihetetlenül elszálltak a takarmány árak. Így a kukoricát leszámítva azóta is ebből takarmányozzuk az állatokat. 

Valamint szalmabálákból is sikerült egy szép kis készletet felhalmozni. Amely az állatok almozásán túl a kert takarására is szolgál. 

A szomszédékkal évek óta zajló közös kaszálási projekt sajnos a traktor elhúzódó betegsége miatt elmaradt. A bérkaszálással megbízott 10 perc után elvonult, mivel kétszer is tuskót fogott, így nem maradt hátra, mint saját kézbe venni a sorsunkat.

Emberem megszerelte a mi traktorunkhoz való kaszát és neki állt. Igaz, hogy többet szerelt, mint kaszált. Tegyük hozzá, hogy 6 éve hóban, fagyban szabad ég alatt volt, így nem csoda, hogy akadtak gondok. 

Viszont amit alig pár óra alatt lekaszált, azt két délután öt "csudaszép" boglyába összeraktuk. 

Volt takart és takaratlan boglyánk is. A kísérlet eredmény: felesleges takargatni. A takaratlan boglyák belül tökéletesen szárazok, finom széna illatúak voltak még januárban is. Ugyanis eddig tartott ki az általunk felhalmozott mennyiség. 

Szerencsére két évvel ezelőttiről maradt még 5 nagy körbálánk, ezek pedig most már kitartanak tavaszig. Megfelelő eszköz hiányában így tudjuk megoldani a bálák mozgatását. Szegény ember azzal dolgozik, ami van: jelen esetben egy a bálán átütött karó és két spanifer és már gurul is a körbála. 

A kaszálatlanul maradt terület 2/3-át én vettem kezelésbe, hogy a gazda az istállóval tudjon foglalkozni. Elkeringőztem körbe-körbe pár órát pár napig és így idén remélhetőleg szép  termés lesz a kaszálón. 

A fentieken kívül a kertet is folyamatosan gondoztuk. Ami tavaly is szép terméssel hálálta meg a törődést. Így a fagyasztó, a kamra polc és a pince tele van mindenféle zöldséggel. Jutott a kamrapolcra rengeteg paradicsomos termék, némi lekvár, szörp, savanyúság továbbá rengeteg gyógy/fűszer növényt sikerült betakarítani. 

Utoljára még december 30-án szedtük ki  a sárgarépát és a petrezselymet a kertből. 

Szerintem elég szépek lettek. 

Az pedig egy háziasszonynak nagy megnyugvást jelent, ha tele a hűtő, fagyasztó, pince, kamra, padlás mindenféle földi jóval. Amiből csuda finomságokat tud az asztalra varázsolni. 

Hát az én kis beszámolóm ezzel véget is ért. Remélem idén is követni fogtok ezen a rögös, de "semmivel fel nem cserélném" úton. Tervünk továbbra is az, hogy a már függőben levő projekteket befejezzük, mielőtt bármi újba kezdenénk. (Mert persze terveink vannak bővéen.) Valamint az állatállomány bővítésé újabb fajokkal.