Ma már nyolc napos a kis csipet csapat.
Sajnos időközben egyet elveszítettünk. Már a születésekor látszott, hogy nincs teljesen rendben. A többiekhez képest nagyon vékonyka volt és a szemecskéi sem nyíltak úgy ki, mint a többieknek. Másnap, amikor az anyjuk kihozta őket, már nem tudott saját erőből visszamenni, Gábor tette vissza a többiekhez. Harmad és negyednap viszont összeszedte magát és látszólag jól volt, azután jött a vasárnapi lehűlés és délutánra teljesen kihűlt. Akkor bevittük a házba, bebugyolálva a kályha mellé tettük és fecskendőből el kezdtük etetni.
Sajnos csak este tízkor vettük észre, hogy egy öt forintos nagyságú seb van a kis hasán. Valószínűleg az anyja rálépett és felszakadt a bőre. Bár még az éjszaka is többször felkeltünk hozzá, másnap délelőttig bírta csak. Így utólag, ha látjuk a sebet, be sem visszük, mert esély sem volt rá, hogy túl élje. Malac mama azóta viszont igen gyanakvóan néz ránk. Nyilván számon tartja, hogy az egyik csemete eltűnt.
Itt még egy naposan az egyik malacka.
Szintén egy napos portré.
Itt már hat naposak. Kezdenek kigömbölyödni. Mamájuk szorgalmasan táplálja a bandát.
Közben megállapítást nyert, hogy a női nem van többségben 3:1 arányban.
Fiúk egymás között.
A négyek nagyon kis virgoncak, a mamájukkal rendszeresen kijönnek az ólból. Már turkálni is elkezdtek. Igen fürgék, a kamerával nem is lehet lekövetni őket. Próbáljuk szelídíteni a kis turcsikat, mert bizony éles visítással tiltakozik az, akit felemelünk. Viszont a hát és hasvakargatást nagyon kedvelik. Hosszú percekig hagyják, sőt úgy helyezkednek, hogy jobban hozzájuk férjünk.
Malacok és kecskéék továbbra is szabadon garázdálkodnak, most már egyre messzebbről kell visszacsalogatni őket.
Itt éppen általános szieszta zajlik kecskééknél.
Azért a malackázáson kívül a kertprojekttel is haladunk. Azóta már több fajta répa, fehérrépa, retkek is föld alá kerültek. Ezen kívül az anyukámtól kapott és a ládákban áttelelt eper palántákat ültettük szét. 70 db lett végül. Majd meglátjuk, hogy érzik magukat nálunk. Remélhetőleg termés is lesz rajtuk.
A ládákban több évelő fűszernövény is áttelelt. Az oregánó, kakukkfű, zsálya is el kezdtek zöldellni, a metélőhagymát meg már egyenesen fodrászolni kell, úgy neki indult.
Kedves rokonainktól még az ősszel kaptunk egy pár ribizli bokrot. Amint látszik szépen megeredtek és már hozzák az új leveleket.
Az egy hete vetett káposztafélék magjai is csirázásnak indultak. Eddig több mint 60 %-os a csirázási arány. Még várok pár napot és akkor az üres helyekre újra vetek magokat.
Egy kicsit haladtunk a ház projekttel is. A tornác másik felén pótoltuk a hiányzó téglákat, volt ahol a szegélyt is arrább kellett tenni, hogy ne kelljen 1-2 centis darabokat beszabogatni. Homok is besöpörve.
Szóval nem telnek unalmasan a napjaink. Továbbra is nagyon élvezzük ezt az életet, amit a kellemes időjárás még csak tovább fokoz. Nagyon jó érzés egész nap jönni-menni a területen, élvezni a friss levegőt és csinálni az aktuális feladatokat. Bár a tennivalók listája nagyon hosszú, mi ezt nem találjuk stresszesnek. Mindig megbeszéljük a prioritásokat és a szerint haladunk. Persze közbe jönnek előre nem látott feladatok, mint egy kapu meghegesztése vagy a kerti csap kicserélése (alig két év alatt már a harmadikat fogyasztjuk). De minden bosszúságot feledtet, hogy látod a boldog, elégedett állatokat szépen gyarapodni. Hihetetlenül gazdag a madárvilágunk is. A távcső mindig készenlétben, hogy lefigyeljük őket. A dámvadak egyre bátrabbak, a múltkor ember a tornác sarkán futott bele egy bikába. Kölcsönösen megbámulták egymást, majd mikor emberem hangosan szólítgatott, hogy menjek én is, akkor szép komótosan odébb állt.
Hamarosan ismét jelentkezem a friss fejleményekkel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése