Őrület, hogy elrohant másfél hónap a legutolsó bejegyzésem óta. Mivel óriási nagy dolgok nem történtek, viszont az állatudvarban folyamatosan zajlottak az események, ezért megint egy állatos beszámolóval indítom az elbeszélés folyamot, amit két részre osztok, mert annyi mesélni valóm van.
Szóval pipi fronton ott tartottunk, hogy fent a pipiházban éldegél három tyúkocska, akik azért időnként még a körbekerített területeken kívül is kapirgálhattak. Mivel azonban a jobb oldali nagy tarajú tyúkocska párszor a szívbajt hozta rám, úgy eltűnt a hatalmas zöldben, ezért mostanában csak a benti területeken tartózkodhatnak. Napi átlagban azóta is megvan kb. 1,5 tojás, amit továbbra is fedezi a tojásszükségletünket, még úgy is, hogy tésztát is készítek.
Az alábbi videó a pipioviban készült április közepe táján, akkor már két hete voltak nálunk. Ahogy látszik jól vannak, élénkek és nagy érdeklődéssel csipegetik a zöldet.
Április végén ismét elmentünk a pécsi vásárba, ekkor már csak jércéket akartunk hozni, de a leválogatott állomány olyan picike volt még, hogy azokat nem rakhattuk össze a már meglévőkkel, ezért végül hoztunk még 10 vegyes ivarú, valamivel fiatalabb előnevelt csirkét, mint az otthoniak.
A terv az volt, hogy május végén a nagyobbakat már költöztetjük fel a pipiházba. Mivel azonban már hónapok óta be volt tervezve egy út (elkísértem Gábort egy kamionos fuvarba, miközben hétvégén megnéztük Drezdát), a 30 db pipi még lent maradt az oviban, mivel nem akartuk úgy itt hagyni a birtokot a helyetteseknek, hogy egy új szitu van.
És ez nagy hiba volt, mivel a túlzsúfoltság miatt kannibalizálni kezdték egymás, aminek következtében elveszítettünk 4 pipit és több is megsérült eközben.
Persze amint hazajöttünk, rögtön felköltöztettük az általunk jércének vélt egyedeket, plusz egy kakaskát, akinek már eléggé kikezdték a hátsó felét. A nagy tarajú öreglány kicsit kekeckedett velük az első napban, de azután megnyugodott. A kicsik először csak a röpdén belül kapirgáltak, csipegették a zöldet és persze ment a porfürdőzés. Harmadik nap viszont már kimerészkedtek a villanypászoros területre is.
Lent pedig megnyugodtak a kedélyek, így hogy a megmaradt 26 darabból már csak heten vannak és bőségesen van ennivaló. Ezek a kakasok sértetlennek tűnnek és azóta is figyeljük őket, hogy ne legyen agresszió. Sanszos egyébként, hogy nem mind kakasok, egy-két példány lehet, hogy tyúkocska nagy taréjjal. A folyton mozgásban lévő madarakról sajna kicsit homályos lett a kép.
Időközben az istállóba költöztetett két kakasból csak egy maradt meg, az is tollaveszetten (odalettek a szép faroktollai, nem tudjuk, ki a tettes). Ez az öregebb és nagyobb kakas gyakorlatilag agyon verte a másikat. Ugyan külsérelmi nyom nem látszott a kicsin, de egyik reggel holtan találtam az istállóban. Azóta csak Gyilkosnak nevezzük. A harc közben ő is elvesztette az egyik sarkantyúját.
Reggelente viszont már szalad elénk, amikor megérkezünk az istállóhoz. Ugyanis a karámon kívülre (ahol a kecskék nem érik el) szoktunk neki szórni egy marék kukoricát. Ennyi az adagja este is, a többit összeszedi magának.
A két kis fekete malacka végül pikk-pakk elkelt. Április 18-án feladtam egy hírdetést és másnap már el is vitték a két fekete kislányt. A három rózsaszínt már a hónap elején lefoglalózta egy korábbi vevőm. A malacok befogásától a többi kismalac viszont úgy berezelt, hogy utána külön előkészületekbe és 5 napba tellett, mire a másik hármat befogtuk. Kis karám további erősítése, ennivalóval becsábítás stb.
A megmaradt három rózsaszín fiúcskát pedig április végén ivartalanítottuk Emese és Laci segítségével. Gábor most már olyan profin hajtotta végre az operációkat, hogy mindhárom épségben, egészségben átvészelte a beavatkozást, ami 15 percig tartott összesen.
A bizalmukat azonban azóta sem tudtuk visszaszerezni. Továbbra is nagyon félénkek. Itt is éppen mozgásban voltak, mert már túl közel mentem az ő nézőpontjuk szerint.
Viszont Kancsika szépen kigömbölyödött a decemberi kirándulása után (akkor eltünt pár napra és nagyon lesoványodva került elő). Rendszeresen a karámon belül kap enni, miután kicsit csemegézett a vályúból. Csak szólni kell neki és már szépen jön be és kapja is a kék lavórba a bőséges adagját, amin utána szépen elmolyolhat, anélkül, hogy a többiek (főleg a Mami, aki egy Raptor) elennék előle.
A Mamin nem nagyon látszott meg az ellés (semmit sem veszített gömbölyűségéből) és mivel most együtt van a kannal fogalmunk sincs, mikor jön a következő alom. Mondjuk Gábor szemtanúja volt, amikor az ellés másnapján már megugrotta a kan, de reméljük, hogy akkor még csak az ellési hormonok dolgoztak és nem termékenyült meg azonnal.
A többi malac is nagyon szép, hála a bőséges legelőnek és a maradéknak, amit a szomszédos otthonból hozunk, így szerencsére takarmány nem sok fogy, éppen csak egy kis kiegészítést kapnak. Itt éppen az erdőben kaszált csalánra vetették rá magukat nagy bugzón.
Ebbe a bejegyzésbe ennyit gondoltam folytatás hamarosan következik arról, hogyan győztük le a kecskekrízist és mi a helyzet cica és kutyafronton.
