A hónap legnagyobb eseménye a második hétvégén lezajló kecske és disznóvágás volt. Barna barátunk szokás szerint már pénteken délután megérkezett. A fiúk berendezték a kerti konyhát és ügyesen külön zárták a két malacot, hogy reggel egyszerűbb legyen a történet.
A kecskevágás már pénteken reggel megtörtént, délutánra maradt a hús csontozása és a darálás. Erre a célra beszereztünk egy vadonatúj, nagyméretű (32-es) kézi húsdarálót. Emeséék házilag épített, gépesített darálója ugyanis a legutóbbi disznóvágáskor megadta magát. Gábor bevállalta, hogy ő majd kezeli a darálót és hogy előrébb legyünk a kecskehúst már ledarálja pénteken.
A bonyodalmak ez alkalommal már pénteken este elkezdődtek. A 8 kilónyi kecskehús ledarálása 1,5 óra alatt sem sikerült. Pedig már az összes nagy ínat eltávolították és apró kockákra vágták a húst. Ezt akkor betudtuk, hogy kecskehús darálására nem alkalmas ez a daráló.
Másnap került sor a két disznó levágására, szerintem az eddigi legnagyobb hízókat sikerült kinevelni. Bár kiscsoportos vágás volt, mivel rajtunk és Barnán kívül csak Emese és Laci vett részt. Pontosabban a legifjabb nemzedék is képviseltette magát: Emese és Laci pár hónapos kisfia, Hunor a nagyival a házban erősítette a csapatot. Jövőre már foghatja a malac farkát:)))
Nekem megint kinti és benti szerep is jutott egyaránt. Reggel útnak indítottam a csapatot némi élénkítővel (pálesz, tea, kávé) és egy kis pogácsával, hájas sütivel. Utána elláttam az összes jószágot, majd becsatlakoztam a malac pucolásába is.
Majd jöhetett a reggeli készítés, ebéd előkészítése, végül ismét némi kinti segítség, közben persze készült az esti vacsora is. A csapat összeszokottan, gyorsan dolgozott. Délután két óra körül már lehetett neki állni a zsír kisütésének és a kb. 30 kilónyi disznóhús darálásának.
A darálóról ekkor derült ki, hogy kompletten alkalmatlan a feladata betöltésére. Nemcsak a kecskehúst nem vitte, hanem a disznót sem. Pontosabban egy darabig pépesítette, majd utána csak tekerte és tekerte a benne lévő húst. Utólag megállapítottuk, hogy milyen konstrukciós hibái vannak, azóta meg már vissza is vittük a boltba és az árát levásároltuk.
Még szerencse, hogy van nekünk egy Józsi bácsink a szomszéd faluban, akitől a takarmányt szoktuk venni és ezúttal is kisegített a bajból (a legutóbbi alkalommal, amikor a daráló menetközben adta meg magát, akkor is nála tudtuk befejezni). Aznap ők is disznót vágtak, úgyhogy nagyüzem volt nála, de ennek ellenére nagylelkűen felajánlotta, hogy Gábor mehet darálni.
Mint utólag kiderült, aznap Gábor volt már a harmadik, aki hozzáfordult segítségért és a végén, mikor Gábor hálálkodva megköszönte, az volt a válasz, hogy ő örült, hogy segíthetett. Hát nálunk ilyen az összetartás a gazdák között.
Májast ezúttal nem készítettünk, mert az a legidőigényesebb termék és a kisbaba miatt Emeséék nem tudtak maradni. Így este hat körül már vacsorázhattunk is. Ezúttal nekem is sikerült reprodukálnom anyukám húslevesét, rengeteg zöldséggel és a friss húslevescsonttal. Hozzá pedig meggymártás készült. A kecskemájból böllérmájast készítettem, a friss disznómájból pedig sült májat.
A maradék májból jutott a disznótoros csomagokba és kísérletképpen másnap, miközben a fiúk betöltötték a különböző töltelékeket, én májpástétomot készítettem egy adag májból és pecsenyehúsból, amit üvegekbe adagolva a befőzőautomatában tartósítottam. Azóta már meg is bontottam egy üveggel és szerencsére ilyen formában nekem is ízlett a máj, amit önmagában nem tudok megenni.
Íme a végeredmény egy része.
A darált kecskehúsból némi zsiradék hozzáadásával szokás szerint kecskekolbász készült. A sertéshús egy részéből téli szalámit, a többiből paprikás szalámit és kolbászt töltöttek a fiúk. Itt már a füstön lógnak a késztermékek. Jól látható a különbség a kecske és a disznókolbász között. A sötétek készültek kecskehúsból.
Pár nap múlva felkerültek a füstre az oldalasok is. Ez új kísérleti termék. Reméljük, hogy eltaláltuk, a sózásban töltött időt.
Ismét pár nap múlva jöttek a karajok is.
Azóta mindenki megkapta a megfelelő számú füstöt és most még a füstölőben szikkadnak.
Az oldalasokon és a karajokon kívül került még a sózóba jócskán: négy gyönyörű sonka, két csülök és hét tábla szalonna van forgatva két naponta. Ezen a héten rám maradt a forgatás és mit mondjak, alig bírom megemelni a sonkákat. Szerintem jóval nagyobbak lettek, mint a korábbi években.
Szokás szerint a különböző töltelékek betöltésére másnap került sor a morzsapartival egybekötve. Addigra a kinti konyha már Barna jóvoltából elrámolva, edények elmosogatva az én jóvoltomból. Így a következő, januári disznóvágásnak már könnyebben indulunk neki.
Disznóvágás előtt sikerült még a korábban elmaradt tereprendezést befejezni. Főleg a kerti konyha környékén kellett még rendezkedni, hogy a vágás idejére normalizálódjon a terep. Ne legyenek gödrök, kiálló gyökérdarabok.
Tavaly ugyan elmaradt a kert trágyázása traktorkánk betegeskedése miatt, idén viszont már nem maradhatott el, ha jövőre szép termést szeretnénk a kertből. Így viszont nagyon érett trágya, már szinte komposz került a szalmaréteg tetejére.
Két éve a kertben nevelgetett tölgyfacsemetém, amit a szajkó ültetett az egyik magaságyásba. Idén nyáron szépen megnyúlt. Jövőre meg kell találnunk a végleges helyét a kerten kívül.
A trágyázást követően újabb réteg szalma került a kertre egyfajta takaróként. Ebben némi segítségem is akadt Anna unokahúgom személyében. Nagy-nagy örömünkre öcsém és családja hazatérőben van Svédországból. A gyerekek immár 1,5 hónapja itthon járnak iskolába. Így Anna ezentúl gyakori vendég lesz nálunk.
Ezúttal is bekapcsolódott a munkafolyamatba és lelkesen szórta szét az általam odahordott szalmabálákat.
Szívesen segít bármiben, amire megkérjük, de a szíve csücskében az állatok vannak. A hideg ellenére is sok időt töltött a kecskékkel az istállóban, na meg persze ment a cicázás ezerrel. Hiába, ahol hét cica van, mindig akad néhány, akit lehet simogatni.
A kert megtrágyázva, betakargatva nyugovóra térhet.
Ezzel a kinti munkák időszaka már csak a "fázásra" korlátozódik. Rengeteg kidőlt fa és a korábban kivágott, de időhiány miatt fel nem darabolt fa vár minket az erdőben. Úgyhogy unatkozni télen sem fogunk. Viszont ez az az időszak, amikor nem vekkerre kelünk, magunktól ébredünk. Pár órányi délelőtti tevékenykedés után jöhet egy finom ebéd, majd még egy-két órányi munka a friss levegőn a délutáni kávézás után pedig jöhet a jól megérdemelt pihenés.
A jól sikerült november hónapunkat megkoronázta, hogy a múlt héten megkaptuk a határozatot az erdőfelügyelettől, melyben helyt adtak a kérelmünknek és a tölgyest átminősítették. Így a tölgy helyett szárazságtűrőbb fajokat telepíthetünk és nem várnak el olyan fokú sűrűséget sem, mint korábban. Remélhetőleg így már tudjuk teljesíteni a feladatot. Ez számunkra nagy könnyebbséget jelent, hiszen már évek óta keringünk e feladat körül, mint Sziszüfosz. Telepítünk több ezer, vagy száz csemetét, majd következő évben kezdjük elölről. Jövőre talán erre is pontot tehetünk.
