Tó helyzet és egyéb fejlemények

 

Egyes megvalósítandó terveink esetén bizony próbára tesz minket a Jóisten. Lásd pinceprojekt, ami majdnem kész állapotában összedőlt és újra kellett építeni. Vagy említhetem a pipi projektet, ahol a kutya, cica, róka, ragadozó madár vagy élősködők miatt ritkult, pusztult az állomány. Az istálló/műhely építés csak szimplán sokáig tartott, de végül csak elkészült. Most belefutottunk egy újabb, kihívásokat tartogató feladatba. Nevezetesen az úszótó megépítésébe.

A medret már 2023 tavaszán kimarkoltattuk, egyidejűleg a legelőn szétszórtan található tuskók kiszedetésével. Nagy naivan azt gondoltuk, hogy nyáron már fürödhetünk is a tóban. Hát, mit mondjak, kicsit bilibe lógott a kezünk. Azután eltelt 2024 is és odáig jutottunk, hogy a szervízakna elkészült. (Mondjuk ez sem volt kis feladat, pláne az augusztusi 35 fokos kánikulában.)

Hiába érkezett meg a tófólia szeptemberben, ha egyszer a leszervezett időpont előtt napokig szakadt az eső. A tó félig megtelt vízzel és a partja annyira elázott, hogy nem lehetett gépet a partjára engedni. (Mivel az eltelt idő miatt alakításra lett volna szükség.) Októberre újabb időpontot találtunk, megint leszerveztük a segítőket. Erre megismétlődött a szeptemberi eset. 

Ekkor már nyilvánvalóvá vált, hogy arra az évre ezt el kell engednünk, az egész áttolódik 2025 tavaszára. Tavasszal azonban az erdővel kellett első körben foglalkoznunk, majd az új traktor megtalálása, beszerzése következett. Így csak nem adódott megfelelő időpont a fólia lefektetésére.

Végül május 24-ét tűztük ki. Persze az nem úgy ment, hogy akkor jön a csapat és hopp már fektethetik is le a fóliát. Előmunkálatokra volt szükség. Első körben le kellett kaszálni körülötte a derékig érő növényzetet. (Hogy ne vesszen kárba, meg amúgy is elfogyott már a széna, ezt össze is gyűjtöttük a kecskéknek.)

Ekkor azonban harmadszor is közbeszólt az időjárás. A héten kedden már egyszer volt egy hatalmas felhőszakadás rengeteg csapadékkal, majd a kitűzött nap előtt pénteken beköszöntött az ősz 11 fokkal és ismét hatalmas esővel. Persze ekkor már ismét elengedtük a témát. Gondoltuk áttoljuk a következő hét szombatjára és akkor még májusban meg tudjuk csinálni. 

Közben azért mi folytattuk az előkészületeket. A mederben felgyűlt rengeteg vizet is ki kellett szivattyúzni.

Utána tudott Gábor neki állni a part kialakításának. Ekkor rendelte meg az új lézerkészülékét, hogy ki tudja szintezni a partot. Azt tudta, hogy van bizonyos szintkülönbség, de arra azért nem számítottunk, ami végül kiderült. Időközben ő már el is kezdte kiásni egy wallipini (föld alatti melegház) gödrét, és  onnan kezdte tölteni a területet.

Tehát 26-án délelőtt megjött a lézer, este tudtunk mérni, mert nagy fényben nem látszik a jel. Ekkor szembesültünk azzal, hogy ha a a tó aknánál fekvő részét vesszük nulla pontnak, akkor a hátsó része bizony 60-70 cm-rel alacsonyabban fekszik. Tehát oda föld kell, méghozzá nem kevés (20-30 m3), hogy fel lehessen tölteni és egy vízszintes partrészt lehessen kialakítani. 

Mivel jelmondatunk a felmerülő problémák esetén Gábor által egy háborús filmből eltanult "Improvizálsz, alkalmazod, legyűröd." - mindjárt azt gondoltuk, hogy mivel ide nagy mennyiségben kell föld, akkor hozatunk a közelben lévő homokbányából. Sajnos a meglévő számot többszöri hívásra sem vették fel, ezért személyesen is odamentünk. Ekkor derült ki, hogy a tulajdonos már 4 éve elhunyt és azóta nem üzemel a bánya.

Új sor, új bekezdés. Mivel ezt a mennyiséget kézzel nem lehet kitermelni, földmunkagép kell, ami kimarkolja a wallipinit és Gábor áthordja  a földet a kistraktorral a meder mellé. Mivel nem mertük a part közelébe engedni a gépet, nehogy beomoljon.

A gép gazdáját azonnal hívtuk, ahogy kiderült, hogy a homokbányás út zsákutca. Csakhogy a gépnek valami műszaki gondja volt, így nem tudta megmondani konkrétan, mikor tud jönni, csak azt, hogy a héten megoldjuk. Mivel végül csak szombatra tudott jönni, ezért értelemszerűen az aznapra tervezett terítés ismét elmaradt.

Jó hír volt viszont, hogy a gép kezelője megnyugtatott minket, hogy meg tudja oldani úgy a föld odaszállítását, hogy nem veszélyezteti a partot. Így gyakorlatilag 3 óra alatt kimarkolta a wallipini gödrét és a szükséges földmennyiség is a partra került. Ezzel legalább két napi kemény munkát spórolt meg Gábornak.

A wallipini egyébként már régóta a terveink között szerepelt. Ezzel ugyanis meg tudnánk hosszabbítani vagy szinte  egész évessé tenni növénytermesztést, mivel a föld hője miatt soha nem lesz fagy benne. Igaz, nem erre az évre terveztük, de mivel legutóbb május 25-én fagyott el 10.000 Ft értékű palánta a kertben, megfogadtam, hogy június előtt nálam nem kerülhet palánta szabad földbe.

Íme itt a gödör, aminek persze valamikor majd támfalat kell építeni, mert a homokos talajban életveszélyes lenne az építmény. Erre majd egy kis kiemeléssel plexi tető kerül. Nagyjából É-D-i tájolású, a tető dőlésszöge sem mindegy, a téli és nyári naphoz kell igazítani a meredekségét. Szóval ki van ez találva, dél-amerikai indiánok régóta használnak ilyen építményeket.

Lézer segítségével a kitűzött karók magassága jelzi a pontos szintet, ahol a medret kell kialakítani. Most már "csak" el kell teríteni az odahordott földet a megfelelő magasságban. Szombat-vasárnap Gábor ezzel szeretett volna foglalkozni, hogy esetleg erre a hétre valamelyik nap délutánjára tudnánk még két embert szerezni, akkor csak bekerülne végre az a fólia a helyére. 

De sajnos a 8 éve műtött lába (térdszalagszakadás) hirtelen, minden látszólagos ok nélkül sztrájkba lépett és komoly fájdalmai voltak csak szimplán járás közben, így vasárnap-hétfőn kényszerpihenőt kellett tartania. 

Szóval a tóprojekt egyelőre itt megállt. Folytatása majd valamikor következik.

Szerencsére azért jó híreim is vannak. Múlt héten csütörtökön túl estünk a már korábban beharangozott disznóvágáson. Laci és Emese megérkeztek 5,30-kor. Mivel munkanap volt, Lacira csak annyiban számítottunk, hogy elvégzi a malac könnyű átsegítését. A pucolásra, bontásra, darabolásra meg maradtunk hárman.

A fürdetésnél, kaparásnál ott voltam én is, majd elindultam az állatokat ellátni. Addig Emese és Gábor megperzselték és lemosták a malacot.

A bontás, darabolás gyorsan ment és ebédidőre már a házban voltak a ládák. Már csak el kellett mindent rámolni. Délután még várt ránk 3 csirke kopasztása és bontása is. Ugyanis egy kedves ismerősöm szeretett volna némi háztáji élelmiszert, így a hús nagy része neki ment.

Hogy ne teljen unalmasan a nap még csütörtökön délután megérkezett ez a szép, zöld John Deere traktor, hogy neki álljon a legelő lekaszálásának. Ilyenre még nem volt példa, hogy nálunk májusban megtörténik a kaszálás. Idén egy másik vállalkozót kértünk fel a kaszálásra, mert a korábbi bálák minőségével nem voltunk megelégedve. Túl lazára kötötte a bálákat, amik így hamarabb tönkrementek, ráadásul nekünk így többe kerültek, mivel ugyanazt a fűmennyiséget több bálába csomagolta, mint kellett volna és persze darabszámra kellett fizetnünk. 

Mindösszesen három óra leforgása alatt ilyen szép rendeket vágott a legelőbe. A képen látható állapot már a hétfői, tehát túl van négy nap száradáson. 

A pipiól körül azért maradt egy kis zöld dzsungel. De most egészen más a kilátás, ellátni egészen az utcáig. 

Hétfőn délután azután ismét visszatért a zöld traktor és elkezdte összesodorni a rendeket.

Tekerednek a kígyók.

Majd megérkezett a másik traktor és neki állt a bálák legyártásának, így aznap már el is készült 20 db bála, igaz, hogy ezek kisebbek, mint a tavalyiak. De talán így könnyebb is lesz kezelni őket és sokkal jobbnak is tűnnek. 

Mivel ennek a bálázónak túl szélesek voltak a rendek, ezért nem fejezte be hétfőn, mert túl sok szénát elhagyott menet közben. Kedden reggel viszont megjelentek egy másik sodróval és kicsit összébb húzták a sorokat. Azt reméltük délre készen is lesznek a bálák, de persze megint közbe jött valami. A bálázó csak nem érkezett meg.

Dél körül nekünk el kellett mennünk, ekkor hívtuk a srácot, hogy mi újság. Akadt egy kis szerelés, de hamarosan indult. Most már csak azért imádkoztunk, hogy a 13,00 órára 30 % valószínűséggel jelzett zivatar ne jöjjön meg. És szerencsénk volt, mert nem jött.

Végül fél négy körül jött a jó hír, hogy elkészültek a bálák és igaz, hogy ezek csak 130 cm átmérőjűek (a korábbi 160 helyett), viszont lett belőle 73 darab. Úgyhogy idén is lesz jócskán eladó szénánk. 

És ami még jó hír, hogy semmi komplikáció nem akadt a földünk miatt. A tavalyi vállalkozó nagyon leszólta, hogy milyenek a terepviszonyok (gödrös, huplis stb. stb) Ez a srác meg azt mondta, hogy a rét az ilyen, akkor lassabban kell menni és vannak ennél sokkal rosszabbak is.